Ugrás a tartalomra
x

Music zone: Village People: Y.M.C.A (1978)

 

A meleg zenetörténet legismertebb és legfontosabb dalai - 3.

A DAL

A dal címe a Young Men's Christian Association (Y.M.C.A.) nevű társaságra utal, melyet azért alapítottak, hogy a nagyvárosban először járó fiatal keresztény férfiakat megvédjék a „város veszélyeitől”. A YMCA szállást és közösségi kikapcsolódási lehetőségeket biztosított a hozzájuk fordulók számára, azonban az intézmény valójában a 20. századtól a YMCA a homoszexuális férfiak „vadászhelyévé” vált, illetve itt folytattak titkos viszonyokat fiatal fiúkkal, miközben a YMCA falain kívül heteroszexuálisnak mutatták magukat.

A YMCA nevéhez fűződő homoszexuális botrányok és a Village people nagyszámú homoszexuális rajongótábora miatt a Village People dalának néhány sorát is ezzel azonosították, Victor Willis, a dal szövegének írója azonban cáfolta, hogy szándékos utalások lennének a dalban a YMCA szervezet ilyen irányú „történetére”.

A dalhoz a közönség soraiban népszerű jellegzetes tánc is tartozik, melyet teljes egészében a közönség talált ki. Az együttes Dick Clark American Bandstand nevű televíziós programjában lépett fel 1979-ben, amikor is a közönség soraiban egy cheerleading csapat is volt, akik a dal előadása közben a kezükkel elkezdték megformálni a Y-M-C-A betűket. Az együttes követte a példájukat, majd a közönség is, és a mozdulatsor hamarosan népszerűvé vált a koncerteken.

https://www.youtube.com/watch?v=Vc0gYbTNctU

AZ EGYÜTTES

A Village People az 1970-es évek végének egyik legnépszerűbb amerikai diszkóegyüttese volt. Az együttes neve New York Greenwich Village negyedére utal, ahol a ’70-es évek második felében népes homoszexuális közösség élt: az énekesek jelmezei a leggyakoribb homoszexuális fantáziák figuráit (rendőr, indián, cowboy, építőmunkás, motoros, katona) idézik.

A Village People megszületése egy francia zeneszerző, Jacques Morali nevéhez fűződik. Morali komponált néhány dalt, melyekhez énekesre volt szüksége. Egy stúdióban hallotta meg Victor Willist, aki éppen háttérvokált énekelt. Morali az első adandó alkalommal felkérte az énekest, hogy vegyen részt tervezett albuma, a Village People elkészítésében. Willis elfogadta a felkérést, az 1977-ben megjelent, mindössze 4 dalt tartalmazó LP pedig nagy sikert aratott. E lemezen hallható az együttes első nagy ságere, a San Francisco (You’ve Got Me). (San Francisco az amerikai homoszexuálisok egyik fellegvára.) A sikernek köszönhetően Morali és üzlettársa, Henri Belolo elhatározták, hogy együttest toboroznak Willis köré, hogy az újabb dalokat látványos színpadi show kíséretében, élőben adják elő. Hirdetést adtak fel egy szakfolyóiratban, hogy macho típusú, bajszos férfiakat keresnek.

A Village People második albuma, a Macho Man 1978-ban jelent meg, és a címadó felvételen kívül a Key West című szerzemény lett róla igen népszerű. Még ugyanabban az évben a boltokba került a zenekar harmadik nagylemeze, a Cruisin’. A címnek mögöttes jelentése is van: a homoszexuális zsargonban a „cruisin’” az alkalmi szexpartner keresésére irányuló viselkedést jelenti. (Két évvel később, 1980-ban az egész világ megismerhette ezt a kifejezést William Friedkin botrányfilmje, a Portyán – eredeti címe: Cruising – kapcsán.) A lemez legnagyobb slágere nem a címadó dalnak tekinthető I'm a Cruiser tett (amely mellesleg a neves, Hall of Frame-szintig jutó Same & Dave R&B duó közismert, Hold on, I'm Coming c. dalából tartalmaz zenei parafrázisokat), hanem éppen a Y. M. C. A., amely ma már a diszkózene legnépszerűbb örökzöldjei közé tartozik. A Hot Cop című szerzemény ugyancsak az album „meleg” vonatkozású slágerei közé tartozik.

A Cruisin’ a legnépszerűbb diszkócsapatok közé emelte a Village People-t, és a siker 1979-ben folytatódott a Go West című albummal. A címadó felvétel 1993-ban a Pet Shop Boys feldolgozásában is sláger lett, de az 1990-es években az eredetit is gyakran hallhatta újra a közönség, mivel szerepelt a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai (1994) című sikeres road movie zenei anyagában. Az LP másik slágere az In the Navy című dal volt. A felvételt az amerikai haditengerészet toborzódalként szerette volna felhasználni, ezért kapcsolatba léptek Belolóval. A producer hajlandó volt a jogokat ingyen átengedni, amennyiben a haditengerészet segítséget nyújt a dal videoklipjének elkészítéséhez. Egy hónappal később az együttes a San Diegó-i támaszponton láthatott munkához. A haditengerészet egy hadihajót, több repülőgépet és több tucat tengerészt biztosított a felvételekhez. Mikor a videót bemutatták, és megkezdődött a tulajdonképpeni toborzókampány, több újságban tiltakozó cikkek jelentek meg. Az újságírók kifogásolták, hogy a hadsereg zenei klipek készítését támogatja, ráadásul egy „kétes erkölcsiségű” együttesét. A haditengerészet kénytelen volt lefújni a kampányt, a (mű)botrány viszont igen jót tett a dal népszerűségének. 1979-ben a Village People feljutott a csúcsra, amit az is bizonyít, hogy a máig mérvadónak tartott amerikai szaklap, a Rolling Stone 1979. április 19-i, 289. számának címlapján az együttes fotója szerepelt. (Wikipédia)

A sorozat korábbi írásai:

J. Pee: I'm Not Gay

Boyzone/Stephen Gately/Eloy De Jong: No Matter What

 

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux