Takács Mária rendező: Nehéz itthon felvállalni a másságunkat, nehéz erről filmet készíteni
Két évvel a hatrészes online romantikus oktatóvideó-sorozat után visszatér A második aranykor. Az első felvonás két középkorú leszbikus nő internetes ismerkedését mutatta be, miközben felhívta a figyelmet a biztonságos internethasználatra is. A folytatásban a fővárosi festőnő, Judit és a vidéki tanárnő, Tünde szerelme szintet lép: utóbbi házába költöznek össze, kapcsolatukat azonban a kisvárosi miliő és a homofóbia is beárnyékolja. A Labrisz Egyesület közreműködésével megvalósult projektet mozifilmként mutatják be, de az epizódokra szabdalt sorozatváltozat online is elérhető lesz majd. A rendezővel, Takács Máriával a forgatás nehézségeiről, a filmben is fontos szerepet kapott Meseország mindenkié című könyvről és az elmúlt időszak melegellenes intézkedéseiről is beszélgettünk.
magyarnarancs.hu: A projektre a weboldalán részvételi filmként/sorozatként hivatkoznak. Ez mit jelent?
Takács Mária: A címkét elnyomott csoportok és közösségek használják az egyenlőségük kifejezésére. A film eszköz számunkra, ami felerősíti a hangunkat, hozzákapcsolja a kisebbséget a többségi társadalomhoz. Nemcsak a veszteségeinket, de a lehetőségeinket is beleírtuk, beleszőttük Judit és Tünde, valamint Kai, a könyvtáros történetébe. A részvételi film növeli egy közösség tagjainak hitét, önbecsülését, miközben önkifejezésre bátorít, erősíti a kritikai öntudatot és eszközt ad a pozitív kommunikációhoz. De a részvételiség azt is jelenti, hogy a filmet közös összefogással készítettük.
magyarnarancs.hu: Az első évad előtt kérdőívben kérték ki a közönség véleményét, milyen elemeket építsenek be a történetbe az online társkereséssel és internethasználattal kapcsolatban. Ezúttal is a közösség tagjaival közösen alkották meg a sztorit?
TM: Az első évad azzal végződött, hogy a két főszereplő találkozik; a mostani filmben ki lehetett fejteni a kapcsolatukat, hogy mi veszélyezteti boldogságukat. A folytatás forgatókönyvét Bak Zsuzsi forgatókönyvírón kívül tízen írtuk: a Labrisz Egyesült tagjai mellett külső szemek is segítettek feldolgozni az elmúlt öt év eseményeit, azt, hogy a kormány törvényalkotási tevékenysége és propagandája hogyan nehezítette meg az LMBTQ-emberek helyzetét. A sztoriba személyes történeteket és tapasztalatokat is beleszőttünk. Tünde tanárnő egy kisvárosban, ahol nem meri úgy felvállalni másságát, mint a fővárosból érkezett Judit. Valós szál, hogy egy kisebb település polgármestere kijelentette, sem a helyi, sem az iskolai könyvtárban nem lehetnek LMBTQ témájú könyvek. De volt példa arra is, hogy vidéken egy meleg tanár azonos nemű élettársával élt együtt, amiről a tanári kar is tudott. A takarító viszont kiverte a balhét, hogy nem hajlandó az osztálytermébe bemenni, mert ki tudja, milyen mocskos dolgokat művelnek ott – hiába szerették a tanárt a diákjai és a kollégái is, nem álltak ki mellette.
Az illető végül a Háttér Társaság Meleg Jogsegélyszolgálatához fordult; vezetőjük, Polgári Eszter tanácsaival ugyancsak részt vett a film készítésében. Ez aktivista film, ez a stílusán is érződik, a gondolataink a jelenlegi hazai melegellenes helyzetről is elég expliciten jelennek meg benne.
magyarnarancs.hu: A tanár Tünde figurája többszörösen hátrányos helyzetűnek számít – az oktatás ellehetetlenítése, a tanárok nehéz helyzete mégsem került be a filmbe.
TM: A tanárok már több mint egy évtizede küzdenek az oktatásért, a jobb megbecsülésért, ez nem újkeletű dolog, gondoljunk csak a kockás inges tüntetésekre annak idején. Mi elsősorban mégis két középkörú nő szerelmére, illetve a kisváros fullasztó közegére szerettünk volna koncentrálni. Utóbbit többek közöttt Kai, a könyvtáros esete mutatja be, aki felolvasást szeretne rendezni a Meseország mindenkié című könyvből. Már az első évad megszületése előtt eldöntöttem, hogy az egyik főszereplő egy vidéki tanárnő lesz. Ezzel a saját dolgunkat is megnehezítettük: mivel szinte minden iskola a Klebelsberg Központhoz tartozik, alig tudtunk forgatási helyszínt találni. Végül az Iványi Gábor-féle Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség fenntartása alatt álló kőbányai Wesley János Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium és Gimnázium fogadott be minket. Az ő küzdelmük a háttérben szintén megjelenik: a film végén Tünde coming out-beszéde közben láthatóak a felkiáltójelek és demonstrációs poszterek. A könyvfóliázást viszont már nem tudtuk belevenni a sztoriba, mert ezt a szégyenletes rendeletet a forgatókönyv megszületése után hozták.
magyarnarancs.hu: A folytatás nem tartotta meg az első évad oktatóvideó-jellegét. Inkább olyan, mintha a Meseország mindenkié egyik pozitív hangvételű meséje elevenedne meg.
TM: Szerettünk volna elszakadni a számítógép- és mobilképernyőktől, ezek ugyanis dramaturgiai szempontból eléggé korlátoztak minket. Arra akartunk reagálni, ami az elmúlt öt évben hazánkban történt – az ugyanis felháborít minket. Alapvetően dokumentumfilm-rendező vagyok, de ebben a formában nem tudtam volna bemutatni ezt a történetet: biztos hogy nem találtam volna két karaktert, akik vállalják az arcukat, nem jutottam volna be iskolába, nem forgathattam volna gyerekekkel. Másrészt az, ahogy a film végződik, vidéken nem biztos, hogy így megtörténhetett volna. Úgyhogy úgy döntöttünk, belenyúlunk a valóságba, mert pozitív történetet akartunk készíteni, ami inkább megerősítést ad a közösség tagjainak: így is meg lehet küzdeni a problémákkal.
magyarnarancs.hu: A film sokkal direktebben politizál, mint a korábbi sorozat: Dúró Dóra könyvdarálóként kísért egy rémálomban, az egyik szereplőnek pedig valódi, fizikai inzultust kell átélnie. Miért tartották fontosnak, hogy ennyire nyíltan beleálljanak ezekbe az ügyekbe?
TM: Az elmúlt évek melegellenes hadjárata nemcsak az LMBTQ-közösségeket igyekezett szétverni, de az egyes emberre is deprimálóan hatott. Azt szerettük volna hangsúlyozni a filmmel, hogy ennek ellenére mégsem szabad elveszíteni a fókuszt. A 90-es évek óta működnek meleg és leszbikus közösségek Magyarországon, számos LMBTQ-szervezet alakult, léteznek tereink, ahol találkozhatunk, akár egy filmvetítés után beszélgethetünk, megoszthatjuk egymással történeteinket. A negatív külső körülmények ellenére nem szabad elveszítenünk ezeket. Egyre nehezebb itthon felvállalni a másságunkat, nehéz erről filmet készíteni. Sőt, immár nehéz bármilyen magyar filmet készíteni. Megyünk vissza a nem is olyan régmúlt sötét idők korszakába. De így is rengetegen vannak, akik támogatnak minket, például azok a segítők, statiszták és szereplők, akik részt vettek a film készítésében. A társadalmat nem lehet LMBTQ- és nem-LMBTQ-emberekre szétosztani – a mai helyzetben különösen fontos, hogy minél többen álljanak ki az egyenlőségért és az elfogadásért az országban.
magyarnarancs.hu: Hogyan állt össze a szereplőgárda?
TM: A Tündét alakító Bacskó Tünde pécsi színésznő, akit régóta ismerek és korábban is dolgoztunk már együtt, így egyértelmű volt, hogy ő játssza majd az egyik főszerepet. Társát viszont nagyon nehezen találtuk meg. Sok színésszel beszéltünk; volt, aki a karakter, más a téma miatt utasított el minket. Végül azonban rátaláltunk Vasvári Emesére, aki nagyon lelkesen elvállalta a szerepet és Tündével tökéletesen kiegészítették egymást. A Kait alakító Tölgyesy Zoltánnal együtt forgattam korábbi dokumentumfilmemet, a Meleg férfiak, hideg diktatúrákat. Ő nemcsak transzvesztita fellépőként ismert, de színészként a Pinceszínházban és Bozsik Yvett darabjaiban is játszott. Karaktere, Kai furcsa figura ebben a kisvárosi közegben: mintha sehova nem illene bele, a könyvtár világába menekülve a könyvek között, kevés emberrel körülvéve viszont otthon érzi magát.
magyarnarancs.hu: A Meseország mindenkié a könyvdarálós botrány után bestsellerré vált, tizenegy nyelvre fordították le és már a negyedik kiadásnál jár. A homofób törvény elleni kiállás ehhez hasonlóan megkönnyítette a folytatást, vagy a jelenlegi politikai állapotok között csak még nehezebb volt leforgatniuk a második felvonást?
TM: A mesekönyv körüli botrány a kezdeti hidegzuhany után sikersztorivá érett, a közösség elleni kormányzati támadásoknak pedig van valamiféle összekovácsoló ereje. A második aranykor első évadát rendkívül pozitívan fogadták: a COVID miatt ugyan nem tarthattunk rendes bemutatót, de rengeteg visszajelzést kaptuk online, hogy folytassuk. Az első felvonást az ILGA Europe, az európai leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszex szervezeteket tömörítő ernyőszervezet támogatta, amely pont a pandémia miatt széteső közösségek érdekében írt ki pályázatot. A második évad mögé a holland nagykövetség, illetve a holland FLAX Foundation állt be. Utóbbi az eddigi munkásságomért nekem ítélte az Emma Goldman Snowball Awardot. Az ehhez járó támogatást az utómunkára, illetve a terjesztésre fordítjuk. Már az első évad utómunkája is közösségi összefogás segítségével valósulhatott meg. A film költségvetése hétmillió forint volt, a 90 perccé összeállt film forgatásaival hét nap alatt végeztük.
magyarnarancs.hu: Állami támogatásban nem is reménykedtek?
TM: Nem is pályáztunk rá. Mivel azonban Magyarországon forgatott magyar filmnek minősül, a filmtörvény értelmében jogosultak vagyunk utótámogatásra. Erre be is adtuk a megfelelő papírokat, a Nemzeti Filmintézet ezt menedzselő munkatársai pedig nagyon kedvesek voltak velünk. A döntés eredményére még várunk.
magyarnarancs.hu: Az oktatójelleg miatt az első évad inkább az LMBTQ-közösségnek szólt, míg a második felvonás az érzékenyítés miatt mintha inkább a szélesebb társadalomak készült volna. Nem tartanak tőle, hogy a téma miatt a film mégis körön belül marad?
TM: Szerintem a film rengeteg kapcsolódási pontot nyújt mindenki számára: ott van a szerelmi szál, ami univerzális élmény. De sokak számára ismerős lehet az az epizód is, amikor az egyik szereplőt inzultálják, vagy épp a vidéki közösségek frusztráló levegője. A Meseország mindenkié sztorija szintén nagy nyilvánosságot kapott. Szeretnénk, ha sokan írnának a filmről és még többen néznék meg. 2024-ben az első évadhoz hasonlóan részletekben felkerül majd a Youtube-ra, addig is beszélgetésekkel egybekötött vetítéseket szervezünk a fővárosban és vidéken is. Angol felirat is készült hozzá, a tervek szerint több külföldi emberi jogi és LMBTQ-fesztiválon is meg szeretnénk mutatni. A témától függetlenül lehetetlen ma megjósolni, egy filmet hányan néznek meg és meddig marad köztudatban. Reméljük, A második aranykor széles nyilvánosságot kap majd.
A második aranykor játékfilmváltozatát november 11-én mutatják be moziban.
