„Öt évet elvettek az életemből” – a melegséget „kigyógyító” terápia bugyrai

Máris rosszul kezdtem: az a társadalmi csoport, amelyről most beszélni fogok, ódzkodik az elfogadást tükröző „meleg” szótól. Helyette az eltávolító-medikalizáló „homoszexuális” kifejezést részesíti előnyben – ám az igazán hardcore fundamentalisták ennél is tovább mennek. Szerintük homoszexualitás mint olyan nem is létezik, csak „azonos neműek iránti rendellenes vonzalom” (SSAD – same sex attraction disorder). Ennek megélése a „homoszexuális életformába” taszítja az esendőket, amelyről – ha netán nem lenne elég önmagában a pokolra jutás kilátása – azt is megtudhatjuk, hogy mindenképpen sűrű partnerváltogatás, alkohol- és drogfüggőség, nemi betegség, HIV-fertőzés, csalódás és magány jellemzi. De ne aggódjunk, van segítség: főárambeli egyházi személyek, az üldözött áldozat szerepében tetszelgő szakadár pszichiáterek és mindenlébenkanál újságírók elszántan munkálkodnak azon, hogy megmentsék e bűnös lelkeket az önazonos élet kárhozatától.

A közelmúltban történt, hogy a magyar köztelevízió M5 csatornáján az „Ez itt a kérdés” című műsorban az együttérzés látszatát keltve a melegséget „kigyógyító” (más neveken reparatív, konverziós vagy helyreállító terápiát) népszerűsítettek. Az ellenpontot képviselő szervezetek egyértelműen látszatmeghívást kaptak: csak az adás napján értesítették őket. Az MTVA utólagos közleményéből és a szereplők: Trombitás Kristóf Keresztély műsorvezető, Hodász András katolikus pap és Szőnyi Szilárd keresztény-konzervatív újságíró nyilatkozataiból az derül ki, hogy nem értik a felháborodás okát.

Nos, ha belepillantunk a homoszexuálisból heteroszexuálissá „átnevelő” terápiák történetébe, múltjába és sajnos jelenébe, mindjárt világossá válik, hogy ezek a törekvések nemcsak egyszerűen nevetségesek vagy vérlázítók, hanem adott esetben – pláne az állami média általi legitimálásuk után – félelmet is kelthetnek.

A cikk folytatását elolvashatod a 24.hu oldalán.