Apám elvitt egy sztiptízbárba, hogy megtérítsen

A családtagok közül általában az édesapák a kevésbé elfogadók meleg gyerekükkel szemben. Éveken keresztül magukat hibáztatják, sérül a büszkeségük, szégyellik meleg gyereküket. Van olyan apuka, aki azóta sem igazán beszél meleg fiával, és olyan is, akinek hét évbe telt feldolgoznia, addig pedig mindenféle eszközt bevetett, hogy meleg gyerekét megtérítse.

,,Apukám anyukám ötlete nyomán, pizzázás címszó alatt elvitt egy sztiptízbárba, hátha majd attól megtérek. Apukám ezt egy kicsit túltolta, mert még prostit is fizetett nekem. Az egy trauma volt számomra”

– meséli Kornél, egy fiatal, meleg férfi.

Az apák sokkal nehezebben birkóznak meg azzal, ha kiderül, hogy gyerekük meleg. Nem hajlandók róla beszélgetni sem a gyerekükkel, sem a feleségükkel, sem mással. Magukban tartják, hónapokig, de akár évekig is örlődnek. Egy-egy dühös pillanatban pedig szavaikkal még messzebb taszítják maguktól a gyerekeiket. Úgy érzik, hogy elrontottak valamit a neveléskor, szégyellik, hogy kudarcot vallottak mint apa. Az anyák is átmennek ezeken a folyamatokon, de ők empatikusabbak, általában hamarabb megbékélnek.

A Háttér Társaság és az MTA Szociológiai Intézet 2010-es, homofóbiáról szóló kutatásából kiderül, hogy a családon belül ki-hogyan fogadja, ha valaki meleg lesz. A válaszadók közül a testvérek 48 százaléka, az anyák 38 százaléka, az apáknak pedig csak 24 százaléka reagált pozitívan az előbújásra. Az is beszédes adat, hogy maga az előbújás is az anyák javára történik nagyobb arányban, a válaszadók 46 százaléka az anyáknak, 31 százaléka az apának merte bevallani melegségét.

Takács Judit, az MTA kutatója több mint 20 éve foglalkozik ezzel a területtel, de már a 90-es évek elején is látszott, hogy az apák kevésbé fogadják el gyerekük melegségét. Szerinte ez nem annyira meglepő, ugyanis reprezentatív nagymintás kérdőíves kutatások eredményei rendre azt mutatják, hogy a férfiak kevésbé elfogadók a meleg, leszbikus és transz emberekkel szemben mint a nők. Az apai visszautasítás több okra vezethető vissza. Egyrészt szerepet játszik benne a nemi meghatározottság, amiben nyilván az is közrejátszhat, hogy a nők hátrányosabb társadalmi helyzetükből adódóan sokkal több kiszolgáltatottságot tapasztalnak meg, ezért könnyebben tudnak azonosulni a kirekesztettekkel is. Másrészt van egy strukturális meghatározottság is, miszerint a társadalmi stigmatizáció nem csak a meleg személyt érinti, hanem a környezetében élőkre is átragad: ezt hívják ragadós stigmának.

,,Ha nekem meleg a gyerekem, akkor én nem csak egy apa vagyok, hanem egy meleg gyerek apja. Ezzel a külvilág felől érkező attribúcióval a férfiak, különösen a „családfői felelősségüket” mélyebben átérzők, nehezen tudnak mit kezdeni” – magyarázza a kutató.

Amikor az apa nem fogadja el, hogy a gyereke meleg, akkor lényegében a saját társadalmi presztízsét helyezi előtérbe a gyerek érdekével szemben, mert szívesen elkerülné, hogy átragadjon rá is a melegség stigmája. Ebben persze meghatározó az adott társadalmi környezet szerepe, de a presztízsféltéshez nem kell vezető beosztásban lenni, bárki lehet olyan helyzetben, ahol úgy érzi, hogy emiatt csorbulna a helyi közösségbeli megbecsülése.

A kutató szerint az is jól látszik, hogy a kevésbé patriarchális társadalmakban, például a skandináv országokban, jóval elfogadóbbak az apák. A törődő apaság és az elfogadás minden férfiben benne van, ez egy tanulható dolog, csak az itthoni patriarchális környezetben ez nincs kibontva. Ugyanakkor nem szabad démonizálni az apákat, mert az anyák között is bőven akad nem elfogadó.

A cikknek még nincs vége, a folytatását elolvashatod az abcug.hu oldalán.