Vidéki melegsors - Kettős életre kárhoztatva
Július 7-én felvonulás zárja az idei Budapest Pride egyhónapos eseménysorozatát, amely a másság elfogadására akarja felhívni a társadalom figyelmét. A fővárosban élő melegek, leszbikusok és transzneműek számára könnyebb, de vidéken még ma is nagy az elutasítás.
Menekülnek az ország kisebb településeiről a nem hagyományos heteroszexuális árkapcsolatban élők - erről tanúskodik a Dunántúlon készült összeállításunk.
- Anyám, apám, a testvéreim tudják, hogy meleg vagyok, a rokonság előtt viszont tabu a téma – mondta sóhajtva Kornél, aki egy balatoni kisvárosban él, s a középiskolás évek alatt tudatosult benne, hogy saját neméhez vonzódik. Apja vállalkozó, korábban a helyi képviselő-testületnek is tagja volt, anyja pedagógus, s állítják, nem elsősorban magukat féltik, hanem Kornélt. Mert egy néhány ezres kisvárosban megbélyegzettnek lenni egyenlő a halálos ítélettel.
- Van társaság, akikkel összejárok, ott mindenki úgy tudja, van barátnőm, csak külföldön dolgozik – folytatta Kornél. – Ez elég jó alibi, mert így nem tűnik fel senkinek, amikor időnként néhány napra felmegyek Pestre. Ott végre elengedhetem magam, s attól sem kell félnem, hogy lebukom, hiszen azokra a helyekre kizárt, hogy betérjenek az otthoni ismerőseim. Vagy ha igen, akkor nekik is van titkolnivalójuk. A legrosszabb hazaindulni, tudván, hogy hazugságban éled az életed. Igaz, még mindig jobb, mint azoknak, akikkel Budapesten szoktam találkozni: feleségük van, gyerekük, játsszák a szolid családapát, s kéthavonta felmennek, hogy melegbárokban néhány órára boldogok legyenek…
