Ki segít az LMBT gyerekek szüleinek?

A fiataloknak az identitáskeresés és az előbújás nehéz, a szülőnek pedig, hogy elfogadóan és jól reagáljon. Egyik oldalon állónak sem szégyen szakmai segítséget kérni. 

Mutatjuk, Magyarország hogy áll a leszbikus, meleg, biszexuális és transz (LMBT) fiatalok elfogadásával, működnek-e az átnevelő terápiák, gátolhatja-e az LMBT fiatalok előbújását a jelenlegi köz- és politikai hangulat, kell-e a szülőknek segíteniük ebben a helyzetben, és azt is, ki segít az LMBT gyerekek családjának megbirkózni egy eddig ismeretlen helyzettel.

Mind több fiatal vállalja fel, hogy valamely nemi vagy szexuális kisebbséghez tartozik. Egy friss, az Egyesült Államokban készült közvélemény-kutatás eredményei alapján a Z generáció nagyjából 15 százaléka tartja magát leszbikusnak, melegnek vagy biszexuálisnak. Az Y generáció tagjai körében ez az arány 7,9 százalék, a Baby-boomereknek viszont már csak 1,9 százaléka vállalja a másságát ma, ha szexuális identitásáról kérdezik. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a fiatalok között növekszik a nem heteroszexuális irányultság, még ha a felszínen, a számok ezt is tükrözik. A psychologytoday.com-on e friss tanulmányt bemutató és értelmező cikkben sorra veszik, mi minden vezethetett el idáig, kezdve a társadalmi elfogadástól a szexuális fluiditásig. Utóbbi azt takarja, hogy a szexuális irányultság nem állandó, hanem egy dinamikusan változó, úgymond, fluid, azaz "folyékony", képlékeny dolog, ami egész életünkben változhat a különböző nemű partnerek irányába.

Melyik generációhoz tartozom?
Csendes vagy veterán generáció (1925-1924 között születettek)
Baby-boomerek (1943-1960)
Digitális bevándorlók/X generáció (1961-1981)
Digitális bennszülöttek első generációja/Milleniálok/Y generáció (1982-1995)
Netgeneráció/Digitális bennszülöttek/Z generáció (1996-2010)
Alfa generáció (2010-)
(Forrás: Generációelméletek)

No, de mi a helyzet Magyarországon? - tettük fel a kérdést Dr. Költő András egészségfejlesztő szakpszichológusnak, az írországi National University of Ireland Galway egyetem posztdoktori kutatójának. Költő András tizenegy éve vesz részt egy nagy, 50 nemzetet tömörítő kutatásban (Health Behaviour in School-aged Children, vagyis HBSC - Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása), melyben ő és kollégái az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartását, a többi közt szexuális orientációjukat is vizsgálja.

82-féleképpen nevezzük magunkat
A tudomány mai állása szerint a tartósan, szexuálisan és érzelmileg is kizárólag vagy részben azonos neműekhez vonzódók aránya - függetlenül a kortól, amiben élünk, és a társadalmi berendezkedéstől - 5-10 százalék közé tehető - kezdte Költő András, arra hívva fel a figyelmet: a különböző társadalmak összehasonlítása, sőt a különböző kutatásoké is igen nehéz, mert nincs egy egységes fogalom arra, hogy mit jelent a szexuális orientáció. A nemi és szexuális identitás olyan személyes tulajdonságok és élettapasztalatok, amelyekkel kapcsolatban mindenkinek megvan a maga egyéni szóhasználata. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy kutatásban 82 különböző kifejezést találtak arra, hogy az emberek miképp nevezik magukat. Ezért az LMBT betűszóhoz egyre többen egy plusz jelet is illesztenek, ezzel kifejezve, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transz mellett sok más nemi és szexuális kisebbség is létezik.

LMBTQQIAAP
Egyre gyakrabban jelenik meg az "LMBT" betűszó és bővített változatai (lMBTQ, LMBTI, LMBT+) az írott sajtóban és a hétköznapi beszédben is. Mutatjuk, pontosan mit takarnak a betűk.
L - leszbikus: nők, akik nők iránt éreznek szexuális vonzalmat.
M - meleg: férfiak, akik saját nemükhöz vonzódnak szexuálisan.
B - biszexuális: férfiak és nők akik mindkét nemhez vonzódnak szexuálisan.
T - transznemű: ha valaki a biológiai nemével ellentétes neműnek határozza meg magát.
Q - queer: általában magába foglalja az összes szexuális kisebbséget, tagjai azonban nem kívánják magukat egyetlen betűvel azonosítani, vagy nem tartoznak bele egyértelműen csak egyetlen csoportba.
Q - questioning (kérdéses): még nem tudják pontosan, melyik "betűt" érzik magukénak, vagy hogy egyáltalán a közösség tagjai-e.
I - interszexuális: azok, akik elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellegeiket tekintve nem tartoznak bele egyértelműen az orvosi értelemben vett női vagy férfi kategóriákba, vagy mindkettőbe beletartoznak.
A - aszexuális: szexuálisan nem vonzódnak más emberekhez, csak romantikus értelemben.
A - ally (támogató, szövetséges): azok az emberek, akik támogatják az LMBTQ+ közösséget és céljaikat, de nem sorolják be magukat egyik csoportba sem.
P - pánszexuális: nemtől függetlenül éreznek vonzalmat más emberek iránt, vagy akár csak egy ember személyisége iránt. (Forrás: qlit.hu)

Vonzódás szex nélkül, szex identitás nélkül?
A kutató kiemelte: maga a szexuális orientáció sem egydimenziós tulajdonság, hanem négy összetevője van:

1. Romantikus vonzódás: milyen nemű a partner, aki iránt én szerelmet érzek, akivel intim kapcsolatban tudok élni.
2. Szexuális vágy: milyen neműek azok az emberek, akik engem erotikus izgalomba hoznak.
3. Identitás: milyen szexuális irányultságúnak vallom magamat.
4. Az aktuális viselkedés: milyen nemű partnerekkel van szexuális kapcsolatom.

"Lehet, hogy valaki soha életében nem lép kapcsolatba szexuálisan azonos nemű emberrel, mégis úgy definiálja magát, mint homoszexuális, vagy így érez saját magával kapcsolatban" - mondott példát a kutató arra, hogy miért ilyen sokszínű és egyéni e fogalom értelmezése. A szakember beszélt az úgynevezett szituációs homoszexualitásról is, ami például olyan közösségekben alakulhat ki, ahol tartósan össze vannak zárva azonos neműek (börtön, hadihajó, kolostor stb.). "A nemi kapcsolatnak ilyenkor feszültséglevezető szerepe is lehet, de attól még az identitás nem változik. Amint lehetőség nyílik újra ellenkező neműekkel kapcsolatba lépni, megszűnik ez a viselkedés" - magyarázta.

Egy 11-12 éves gyerek még nem biztos, hogy pontosan meg tudja fogalmazni
Nemcsak a különböző társadalmak és egyének határozzák meg eltérően a homoszexualitás fogalmát, de a kutatók is eltérő definíciókat alkalmaznak. Költő András példaként elmondta, a HBSC nemzetközi kutatásban az ötvenből tíz országban használják felméréseikben az általuk kidolgozott, szexuális orientációval kapcsolatos panelt. A gyermekektől nem azt kérdezik, hogy heteroszexuálisként, leszbikusként, melegként vagy biszexuálisként határozzák meg magukat, hanem, hogy milyen neműek iránt éreznek vonzalmat és szerelmet. A fiúkhoz vonzódó fiúk, a lányokhoz vonzódó lányok, illetve azok a gyerekek, akik mind lányok, mind fiúk iránti vonzalomról beszámolnak, kerülnek a szexuális kisebbségek csoportjába. Az egészségfejlesztő szakpszichológus szerint ez azért fontos, mert a 11-12-13 éves fiatalok sokszor még építik, keresik felnőttkori identitásukat, ezért nem biztos, hogy el tudják dönteni, hogy hetero-, homo- vagy biszexuálisként határozzák meg magukat. A vonzódással és szerelemmel kapcsolatos kérdés pedig nem igényel tőlük identitásbeli elköteleződést. A serdülőkor pont az identitáskeresés és -fejlődés időszaka, ami csak felnőtt korban fejeződik be (bár identitásunk egészen halálunkig fejlődhet, változhat). Hiába van tehát a szexuális irányultságnak és a nemi hovatartozásnak genetikai alapja, mindenkinek végig kell járnia azt az utat, míg kialakul a nemi és szexuális identitása, melyet számos tényező befolyásol - például a társadalmi és családi közeg, a szerepmodellek jelenléte, a fiatalok értékválasztásai, az iskola és az osztálytársak hozzáállása. A nemi és szexuális identitást megváltoztatni, elnyomni azonban nem lehet.

Magyarországnál sokkal jobb és rosszabb helyek is vannak
Bár a társadalmak összehasonlítása nem egyszerű, a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz- és Interszexuális Egyesület (International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association, ILGA) kidolgozott egy olyan "szivárványpontszámot", amely segítségével összehasonlítható, hogy az egyes országok mennyire elfogadóak az LMBT egyénekkel, milyen jogai vannak a szexuális kisebbségeknek.
Az ILGA Európára vonatkozó felmérése szerint a vizsgált 49 országból magasan Málta a legelfogadóbb (89,1 százalékos pontszámmal), Azerbajdzsán a sereghajtó (2,33), Magyarország pedig a maga 27. helyével és 32,82 százalékos eredményével a középmezőnyben helyezkedik el. Ha azonban csak az EU-s országokat nézzük, akkor a 27-ből a 18. helyen állunk, továbbra is Málta vezet, a legkevésbé elfogadó pedig Lengyelország 15,84 százalékkal. 

Magyarországon feleannyi az LMBT fiatal?
A hazai adatokról szólva Költő elmondta, a 2018-as kutatási mintában azt látták, hogy a kizárólag az azonos neműekhez vonzódók (melegek, leszbikusok) aránya 2 százalék körüli, míg a mindkét nemhez vonzódók (biszexuálisok) a 11-17 éves fiatalok 4,5-5 százalékát tették ki, e kettő együtt összesen 6,5-7 százalék, közel fele az amerikai eredménynek. Megjegyzendő azonban, hogy a Z generáció tagjai közé az 1996 és 2010 között születettek számítanak, tehát annak legkorábban született tagjai ma 25 évesek, 2018-ban is már 22 évesek voltak, így a két adat összehasonlítása teljes egészében nem lehetséges.

Különbségek azonban egyértelműen vannak, de vajon miből adódnak? - tevődik fel a kérdés. A szakember szerint a generációk közötti váltás sem azonos ütemben történt az Egyesült Államokban és Magyarországon, másfelől a két ország az LMBT személyek elfogadásában is jelentősen különbözik. A fiatalokat körülvevő légkör, a társadalom atmoszférája, és az, hogy általában hogyan gondolkodnak az emberek az LMBT-témáról egy kultúrában, jelentősen befolyásolja az illető ország szexuális és nemi kisebbségekbe tartozó fiataljainak egészségét és jóllétét. A kutatási eredmények szerint, minél több LMBT barátja van egy embernek egy adott társadalomban, az a közösség annál elfogadóbb. "Az előítéletek hátterében sokszor nem tudatos gyűlölködés vagy kirekesztés van, csak félelem. Félelem az újtól, az ismeretlentől, attól, amivel még nem találkoztunk" - jegyezte meg a pszichológus. Ahhoz azonban, hogy ez változzon, szükség van rá, hogy minél többen előbújjanak (coming out), hogy a fiatalok számára legyenek pozitív, példamutató hús-vér szerepmodellek.

Ennyit számít a közvetlen kapcsolat
Mi sem bizonyítja jobban, hogy az elfogadást a közvetlen érintettség mennyire képes befolyásolni, mint Angyal Elvira és Csillag Tamara házassága. A történet nemcsak a hazai, de a világsajtót is bejárta. A jogi aktusra azért kerülhetett sor Magyarországon, mert az egyik nőnél még engedélyezték a nem- és névváltoztatást, a másiknál viszont egy jogszabálymódosítás miatt már nem, hiába esett át a nemváltó műtéten. Ez azonban lehetőséget adott nekik arra, hogy nőként és férfiként hivatalosan is összekössék életüket. Azóta is Polgárdiban élnek, ahol - mint a telex.hu esküvőjükről készített riportjában elmondták -, az emberek "hozzájuk szoktak, megbarátkoztak a helyzettel". A pszichológus ezzel kapcsolatban megjegyezte, nagy valószínűséggel az átlagnál magasabb LMBT-elfogadottságot lehetne mérni abban a faluban, mert a helyiek Elvira és Tamara példáján megtapasztalhatták, hogy a transznemű emberek is ugyanúgy élnek, mint más emberek.

Nem áldozatok, ugyanolyan emberek
Költő szerint sokszor az is gond az LMBT+-közösségek számára, hogy a szexuális és nemi kisebbségeket sokan úgy kezelik, mintha a társadalom kiszolgáltatott áldozatai volnának. "Csakhogy ebben az áldozati narratíva kiradírozza a tényt, hogy ők is emberek, ugyanolyanok, mint bárki más. Szeretnek, gyűlölnek, lehetnek gonoszak vagy kiválók" - világított rá. A politikusok által használt retorika megkönnyítheti, de meg is nehezítheti az LMBT+ emberek életét. A szakember szerint a politikusok által alkalmazott kirekesztő, heteroszexista beszédmód hatással lehet az arra fogékonyakra, igazolhatja a negatív attitűdöket, sőt erőszakos cselekedetekre is bátoríthat. Véleménye szerint azonban a többség nem vevő ezekre a "lózungokra". Sőt, a kirekesztés, a lenézés sokszor épp az ellenkező hatást váltja ki, mint ahogy Írországban is történt (lásd alábbi keretes írásunk).

A nagyik nyerték meg unokáik szabadságát
A szigorú katolikus Írországban 2015-ben fogadták el az azonos neműek házasságát, annak ellenére, hogy komoly tiltakozások voltak ellene. Az igenek győzelmének azonban végül két fő oka volt. Az egyik, hogy a nagyszámú ír diaszpóra, melynek jelentős része Amerikában él, ahol megtapasztalta milyen nyitottan élni, hazautazott szavazni, hogy Írországban is szabadabbá válhasson az élet. Meglepő módon azonban a másik nagy csoport, akinek a voksai eldöntötték a kérdést, a nagymamáké és nagypapáké volt. "Sok nagyszülő megérezte, hogy valami erősen foglalkoztatja, felkavarja unokáikat, valamiért kampányolnak. Amikor kiderült, hogy a fiatalok milyen célért kampányolnak, a nagyszülők többsége - sokaknak váratlanul - az ügy mellé álltak. Voltak, akik még a barátaikat, vagy az egyházközösségük tagjait is meggyőzték arról, hogy szavazzanak igennel" - osztotta meg a szavazás háttértörténetét a jelenleg ott dolgozó kutató.

Kell-e a szülőnek beavatkoznia?
De vajon egy negatívabb társadalmi környezetben kell-e a szülőnek segítenie - és ha igen, hogyan -, ha úgy sejti, a gyermeke LMBT? - kérdeztük a szakembert. "Pszichoterapeuta és tanácsadó kollégáim tapasztalata, hogy a szülő számára kezdetben ez nem ilyen egyértelmű. Látják, hogy valami 'nincs rendben' a gyerekkel, de nem tudják, ilyenkor mit kell tenni" - hívta fel a figyelmet. Leszögezte: érthető, hogy sok szülő ilyenkor szorong, stresszel, hiszen váratlan helyzetbe kerültek, amivel nem biztos, hogy tudnak kezdeni valamit. Sokszor ennek köszönhető az is, ha a szülő elsőre negatívan reagál. Tehát, mielőtt azt kérdezzük, a szülő hogyan segíthet, először azon kell gondolkoznunk, hogyan tudjuk a szülőket segíteni - világította meg a témát egy másik, ritkábban tárgyalt szemszögből a pszichológus.

"Meleg a gyerekem?!"
Nincs egy kész recept arra, hogy a szülőket hogyan lehet segíteni, mert mindenki más. Az önsegítő könyvek és honlapok nagyon hasznosak a bizonytalan szülőknek. A "Meleg a gyerekem?!" című könyv és hasonló kiadványok kimondottan jól jönnek ilyenkor - mondta a pszichológus. A Háttér Társaság honlapján található egy kifejezetten LMBT+ gyerekek szüleinek összeállított linkgyűjtemény. A tapasztalatok szerint a szorongó szülőknek nagyon hasznos lehet a Háttér telefonos lelkisegély-szolgálata, vagy a szülői támogató csoporthoz való csatlakozás. Az sokaknak még nehezebb helyzet, ha gyermekük azt mondja, hogy ő a másik nembe tartozónak érzi magát, azaz transznemű. A szülő, aki talán még soha sem hallott erről, érthető módon kétségbe esik, hogy most mit tegyen. Szerencsére már hazánkban is sok, jól felkészült szakemberhez fordulhatnak ilyenkor, például a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) LMBTQ-szekciójának pszichoterapeuta és tanácsadó tagjaihoz.

A reparatív terápia öngyilkosságba is hajszolhatja a fiatalt
Nagyon fontos, hogy mindenki megértse, a szexuális orientáció és a nemi identitás velünk született, genetikailag meghatározott tulajdonságok, amiket nem lehet megváltoztatni parancsszóra - húzta alá Költő András, megjegyezve, hiába tudományosan alátámasztott tényekről beszélünk, sajnos még a mai napig vannak olyan pszichológusok Magyarországon (is), akik úgynevezett reparatív terápiát alkalmaznak, azaz ki akarják nevelni valakiből a homoszexualitást vagy a transzneműséget. "Az ilyen átnevelő célzatú terápiáknak semmilyen tudományos alapja, hatásvizsgálata sincsen. Rossz esetben azonban akár öngyilkosságba is hajszolhatja a fiatalokat egy ilyen tudománytalan, szakmailag megalapozatlan terápia" - figyelmeztet a szakember. Érdekességképp megjegyzendő, II. Erzsébet angol királynő május 12-én jelentette be, az Egyesült Királyság teljes területén betiltják az átnevelő (reparatív) terápiákat.

Költő András azonban azt is megjegyzi, hogy az elmúlt években szerencsére itthon is jelentősen megváltozott a szakemberek hozzáállása. A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekciója mindent megtesz azért, hogy elterjessze az affirmatív terápiás szemléletet, melynek lényege az önelfogadás fejlesztése és az identitás megerősítése. Az affirmatív pszichoterapeuták célja, hogy mindenki megtalálhassa és bátran járhassa a saját útját. Az affirmatív terápiában pedig kitüntetett jelentősége van a szülőkkel és más családtagokkal végzett munkának. "Sajnos még a szülők támogatásánál is ritkábban foglalkozunk azzal, hogyan segíthetünk egy LMBT-gyerek testvéreinek, nagyszüleinek, teljes családjának, hogy el tudják fogadni ezt az addig ismeretlen jelenséget. Azok az önsegítő könyvek, honlapok, amelyeket az előbb említettem, nekik is hasznosak lehetnek, akárcsak a lelkisegély-szolgálat, a támogató csoport és az affirmatív pszichoterapeuták, akik szeretettel várják a fiatalok és bármely családtag jelentkezését" - mondta a szakpszichológus.

Az eredeti kérdésre visszatérve - kell-e a szülőnek beavatkoznia - a pszichológus hangsúlyozta, hogy itt nagyon fontos a türelem és a tapintat. A szülőnek semmiképp sem szabad erőltetni, siettetni, hogy a fiatal rákényszerüljön az előbújásra. De, ha otthon szóba kerül a homo- vagy biszexualitás, próbáljon általánosságban, nyugodtan és elfogadóan beszélgetni erről, válaszoljon a kérdésekre és figyeljen a szóhasználatra. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, látja, hogy elfogadó a közeg, szeretettel viszonyulnak hozzá, akkor előbb-utóbbi megnyílik. Az a szülő, aki utánaolvas a témának (esetleg megkérdezi saját LMBT barátait), magabiztosabb lesz - a megfelelő szavak ismerete a "nehéz" témák megbeszélésében sokat segíthet.

Mi lesz a homofób szülők gyermekeivel?
Nem minden család nyitott azonban. Sok helyütt otthon is megszokott a "melegekkel" szembeni negatív, homofób hangvétel. Ha azonban a gyermek ráébred saját másságára, okozhat-e benne extra gátlásokat, elfojtást, más problémákat a helyzet? - vetettük fel.

Kell egy megbízható felnőtt
A homo-, biszexuális, vagy transznemű gyerekek sokszor - függetlenül az otthoni légkör támogató vagy épp negatív hangulatától - még nem állnak készen arra, hogy előbújjanak szüleiknek. Fontos lenne azonban, hogy legalább egy olyan, megbízható, felnőtt embert találjanak, akivel el tudnak erről beszélgetni. "Elsősorban az iskolapszichológust ajánlanám, azzal együtt, hogy pontosan tudom, hogy sok iskolának nincs saját pszichológusa, vagy csak heti néhány órában tudják őt alkalmazni. De az is jó, ha a gyerek talál egy olyan tanárt, vagy rokont, akiben meg tud bízni, akiről tudja, hogy előítéletek nélkül elfogadja, amit megosztanak vele" - mondta Költő András. A nemzetközi kutatási eredmények szerint azokban az iskolákban, ahol a tanárok számára rendelkezésre állt LMBT+-szal kapcsolatos továbbképzés, és a tantestületből kineveztek egy vagy több "LMBT-felelős" kollégát, a gyerekek mentális egészsége láthatóan javult. Tudják, hogy van egy felnőtt, akihez ilyen dolgokkal fordulhatnak, nem űz majd belőlük gúnyt, nem pletykálja el, és nem is erőlteti az előbújásukat.

Akárhogy tiltakoznak ez ellen egyes politikusok és szavazóik, "sajnos" a homofób, negatív környezet sem akadályozza meg a nemi és szexuális identitás kialakulását, mert azt nem lehet elnyomni - hangsúlyozta a szakember. Magyarországon nem régóta, körülbelül a 2000-es évek óta lehet szabadabban beszélni a témáról. Sok idősebb LMBT ember tapasztalata, hogy nem élhetett önazonos módon, ahogy ő szerette volna. A homofób, elnyomó környezet is hozzájárulhatott, hogy sok LMB ember inkább családot alapított, gyerekeket vállalt; a transz emberek pedig kényszerből megmaradtak születéskori nemüknél. De változtatni sosem késő. A nemzetközi kutatások is csak mostanában kezdik felismerni és alkalmazni az "élethosszig tartó fejlődés" modelljét, hogy jobban megértsék a felnőtt- és időskorú LMBT személyeket. "Az affirmatív terápia egyik legfontosabb tanulsága, hogy saját magunkkal és másokkal szemben is a legnagyobb becsületességre és őszinteségre kell törekednünk, önazonosan kell élnünk, ennek pedig a szexualitás és a nemi identitás szabad megélése is a része" - szögezte le az egészségfejlesztő szakpszichológus.

hazipatika.com