Rövid jelentés a magyarországi HIV helyzetről

Noha mára kifulladtak a kilencvenes évek AIDS-kampányai, nagyon fontos, hogy beszéljünk a témáról.

A Mandiner október végén Takács Sándorral, az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat munkatársával beszélgetett a HIV-fertőzésről. A szakember részletesen beszémolt az UNAIDS 2020-as célkitűzéséről, miszerint a szűrőprogramokkal a fertőzöttek 90%-át meg kell találni; a kiszűrt személyek 90%-a kerüljön be a kezelési rendszerbe; illetve a HIV-vel élők 90%-a eliminálja a vírust, vagyis a vírusszint a kimutatható érték alá csökkenjen.

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy meg sem közelítjük ezt a célt. Amíg Nyugat-Európában az arányok 84-88-90, addig Kelet-Európában 57-45-57%. Ennek oka, hogy nem sikerül bevonni az embereket a szűrőprogramokba. Ez abból következik, hogy nem elég hatékonyak a szűrés fontosságára felhívó kampányok: nem érnek el megfelelő számú embert, a célcsoportokat meg végképp nem. Mindez analóg tendenciát mutat az egyéb STI (szexuális úton terjedő fertőzések) folyamatos emelkedésével, és így nem ritka a párhuzamos fertőzések együttes jelenléte sem.

Magyarországon évente 2-300 körül van az újonnan kiszűrtek száma, tehát nem változik. Ez azt jelenti, hogy a populációban nem sikerül elég hatékonyan kiszűrni a HIV-fertőzötteket.

Hazánkban a járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. sz. rendelet megfogalmazásában „a járvány egy adott fertőző betegségnek a vártnál szignifikánsabban gyakoribb, vagy egy meghatározott küszöbszintet meghaladó előfordulása egy adott területen, illetve közösségben, egy meghatározott időtartam alatt, vagy legalább két, egymással összefüggő eset, amely összefüggés járványügyi bizonyítékkal alátámasztható”.

Az ebolavírussal ellentétben, a HIV-vírus alapvetően mutálódó vírus, ezért nem sikerült működő védőoltásokat és végleges gyógyszeres megoldást kifejleszteni ellene. Amikor az ember megfertőzi a partnerét, mindig módosul picit, tehát két emberben sem teljesen azonos a vírus, minimális eltéréssel mindenkinél másmilyen.

Európa nyugati felén és Magyarországon elsősorban az MSM – az olyan férfiak, akik férfiakkal fekszenek össze – populáció érintett, valamint a promiszkuid életmódot élők és a szexmunkások között található a legtöbb HIV-fertőzött, de a szám emelkedni látszik a heteroszexuális közösségben is, és egyre több nőt szűrnek ki. Elsősorban tehát a fertőzés szexuális úton terjed. Ukrajna, Oroszország, Románia, Észtország, illetve Ázsia területén az intravénás droghasználók között is nagy számban terjed a HIV.  

Ma már nem ugyanazt jelenti HIV-fertőzöttnek lenni, mint a nyolcvanas – kilencvenes években. Teljes értékű életet élhet, ha betartja a kezelésre és az életmódra vonatkozó szabályokat. Tehát a segítő folyamatban az előre tekintés, a jövőkép felvázolása, a HIV-vel való együttélésre kell koncentrálni.

Lancois