12 LMBTQ+-rendező az első meghatározó queer-filmélményről
Azt állítani túlzás, hogy a mozitörténelem tele van queer történetekkel. De például Greta Garbo és Marlene Dietrich az 1930-as években már csókolt meg filmen nőket, és azóta a filmkészítők sokféleképpen, más-más megközelítésben jelenítik meg a témát a mozivásznon.
A Huffington Post szerzője, Matthew Jacobs négyféle „queer-ébresztő” filmtípust különített el:
1. Coming of age-történeteket, amelyekben a szereplők felfedezik vágyaikat, esetleg megbékélnek saját szexuális érdeklődésükkel. Ilyen például a Mennyei teremtmények vagy a Szólíts a neveden!
2. Életszakaszokat megjelenítő történeteket, amelyek olyan embereket mutatnak be, akik identitásukat az ellenséges világgal szemben is vállalják. Ilyen például A gyerekek jól vannak.
3. Megasikereket, amelyek a mainstreamen belül keltenek érdeklődést. Ide tartozik a Bíborszín, a Philadelphia, vagy a Madárfészek.
4. Excentrikus filmeket meleg ikonokkal vagy kódolt queer-elemekkel. Ehhez sorolta a Arábiai Lawrence-t, a Rocky Horror Picture Show-t, vagy bármit, amiben Judy Garland szerepel.
A Pride-hónap alkalmából Jacobs emailben kért meg mai LGBTQ rendezőket, hogy gondolkodjanak el az első queer vagy „queer-közeli” filmélményeiken, amelyekbe annak idején beleszerettek. Vannak közöttük meglepő, és kevésbé meglepő választások. A galériában néhány választ szemlézünk.
Kedvenc queer-filmek
Minden queer-gyermek életében elérkezik a pillanat, amikor elkezd felkavarodni. Mondjuk filmeket néz egy ottalvós bulin, vagy egy sötét mozi eldugott zugában, és a képernyőt bámulva furcsa és izgalmas események szemtanúja lesz. Az élményeket gyakran nem tudja még megfogalmazni, nem találja a megfelelő szavakat arra, amit érez, és csak később válik számára nyilvánvalóvá a látott mozi formáló ereje. 12 filmkészítő kedvence következik. Az Éva magazin írása.
1/12 Gus Van Sant (Otthonom, Idaho) választása: Rózsaszín flamingók (1972)
Ez a film 1972-ben felháborító alkotásnak számított. Abban az időben New Yorkban az ellenkultúra bizonyos helyeken átvette a főszerepet: lényegében egy meleg kultúráról volt szó, csak nem a mainstream változatáról, és ez számomra nagyon inspiráló volt. Megmutatta azt is, hogy a modern kommunikáció olyan emberek irányítása alatt is lehet, mint John Waters, Divine vagy Mink Stole.
2/12 Kimberly Peirce (A fiúk nem sírnak, Carrie) választása: 8 és 1/2 (1963)
Federico Fellini 8 és 1/2-je tett rendezővé, ez a film volt az, ami kinyitotta számomra az ajtót. A karantén alatt újra megnéztem, és megdöbbentem, mennyire gyönyörű, erőteljes alkotás, milyen mélyen tükrözi az emberi kapcsolatokat és a szexualitást, és mind a 13 éves, mind a jelenlegi énemről nagyon sokat elárul. Sokáig én is olyan szerettem volna lenni, mint Guido, pont ahogy Marcello Mastroianni alakította.
3/12 Andrew Fleming (Dick, Bűvölet) választása: Kabaré (1972)
Anyámmal együtt néztük először a Kabarét (talán megpróbált meleggé tenni, vagy mi?). Ez a film felrázta a világomat; tele volt szellemes és csinos fiatal emberekkel, akik szexelnek egymással, és nem aggódnak azon, ki meleg, és ki nem az. Azt hiszem, öntudatlanul sikerült nekem is újjáteremtenem ezt a háromirányú kapcsolatot a főiskolán, filmet is készítettem belőle, de ez egy másik történet.
4/12 Paris Barclay (In Treatment, Glee – Sztárok leszünk!) választása: Éjféli Cowboy (1969)
13 éves voltam, amikor megnéztem az Éjféli cowboyt. Ha tudtam volna, hogy megkapja az X besorolást a homoszexuális referencia és a fiatalokra gyakorolt negatív befolyás miatt, valószínűleg még hamarabb megnéztem volna.
Érett és kíváncsi gyerek voltam, és noha kevés tapasztalattal rendelkeztem, ez a film teljesen átalakított. Az identitás kérdése, a szex és a pénz összefonódása, és mindenekelőtt a két összezavarodott és sérült karakter (Jon Voight, Dustin Hoffman) közti szerelmi kapcsolat lehetősége nagy hatással volt a gondolkodásomra.
John Schlesinger rendező, Waldo Salt író és a csodálatos szereplők elvezettek egy másik világba lángoló szavaikkal, a film zenéjével és felejthetetlen képsoraival együtt.
5/12 Dustin Lance Black (When we rise, Virginia) választása: Otthonom, Idaho
17 éves koromban a dél-kaliforniai főiskolára kerültem, és kétségbeesetten szerelmes voltam River Phoenix-be. Mivel több száz mérföld volt közöttünk, anyukám már nem tudta ellenőrizni videókölcsönzési szokásaimat. Az Otthonom, Idaho volt az első LGBTQ film, amit láttam, és teljesen felszabadított. Tizenhat évvel később Gus van Sant, a rendező és én összeálltunk, hogy saját queer filmeket készítsünk. Az álmok valóra válhatnak. Köszönöm, River.
6/12 Bill Condon ("Szépség és a Szörnyeteg, Dreamgirls) választása: Bonnie és Clyde (1967)
A hatvanas évek New Yorkjának nagy előnye volt, hogy fiatal emberként olyan filmeket is megnézhettem, amikre elvileg nem engedhettek volna be. A Bonnie és Clyde volt az első film, amelyet egyedül fedeztem fel, és az első, amelybe beleszerettem. Már "profi" voltam, tehát tudtam, hogy úttörő alkotásról van szó, de a személyes megszállottságom inkább Clyde szexualitásával volt kapcsolatos, ahogy azt a lenyűgözően gyönyörű Warren Beatty eljátszotta. Mindig a Bonnie és Clyde-ra gondolok mint az első meleg filmélményemre.
7/12 Jamie Babbit (Szilícum-völgy, Mentsd meg a pom-pomlányt!) választása: Mennyei teremtmények (1994)
A Mennyei teremtmények hatalmas inspirációt jelentett, mivel azt mutatta meg, hogy a leszbikus szerelem vad, veszélyes, sőt gyilkos is lehet. Melanie Lynskey és Kate Winslet hihetetlenül nagyot alakít benne, bizonyos jelenetek (például az orgiák) pedig igazi kreatív élményt, valódi felszabadulást jelentettek számomra.
8/12 Steven Canals (Póz) választása: Bíborszín (1985)
Steven Spielberg filmje, amely Alice Walker Pulitzer-díjnyertes regényén alapul, és amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak a mozifilmes kánon összeállításánál, az egyik kedvencem volt. A főiskolán küzdöttem a queer identitásom elfogadásával, és ez a film vigaszt jelentett, sőt, világosságot gyújtott bennem. Celie utazása, különösképpen Shug Avery-vel való csókja így mélyebb és gazdagabb jelentést kapott. Úgy szabadította fel a film az identitásomat, ahogy a szereplőt az a csók.
9/12 Kyle Patrick Alvarez (Homecoming, A stanfordi börtönkísérlet) választása: A tehetséges Mr. Ripley (1999)
Ez a film különleges élmény volt a számomra. Nem ismertem a történetet, így fel sem készülhettem rá, nem tudtam, mire számítsak. Megbabonázott, ahogy a történet a queer karakterből egy klasszikus thrillert bontott ki. A tehetséges Mr. Ripley a felszínen az izgalmat jelentette a mozinézők számára, én pedig rejtetten gyönyörködhettem a meleg vonalban (például a fürdőkád jelenetre gondolok). Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz az erőfeszítéshez, hogy queer történeteket keresztezzek a klasszikus filmkészítéssel.
10/12 Alice Wu (Ha tudnád, Jó, rossz, meg ami közte van) választása: Aranyoskám (1982)
Az abszolút kedvencem az Aranyoskám. Annak ellenére, hogy nem tudatosan „queer” mozi, nagyon nagy hatással volt rám Jessica Lange és Dustin Hoffman alakítása, főleg amikor utóbbi nőnek öltözve osztja meg az ágyát a csodálatos Jessica Lange-vel.
11/12 Rose Troche (Go Fish, L) választása: Mindhalálig zene (1979)
Védett közegben nőttem fel, sokáig fogalmam sem volt róla, hogy meleg vagyok. Egy nap elmentem egy moziba Chicago belvárosában. A sötétben egy teljesen új világ bontakozott ki számomra. Voltak ott italok, pirulák, cigaretták és nők, de nem ezek voltak rám a legnagyobb hatással, inkább az emberi testek, a heterók és a melegek, ahogy szenvedélyesen fonódtak össze a képeken. Azon a napon ültem a sötétben, és megláttam a szeretet megbocsátó változatát. Azon a napon sok szempontból előre láttam a saját életemet.
12/12 Stephen Cone (Princess Cyd, Henry Gamble’s Birthday Party) választása: Philadelphia (1993), Csodálatos dolog (1996)
Dél-Karolinában, egy közepes méretű városkában nőttem fel. Szemléletformáló filmélmény számomra több is volt: az első, amikor baptista édesapám 13 éves koromban elvitt a Philadelphiára. Mindketten imádtuk, és nem emlékszem, hogy utólag erkölcsi prédikációt tartott volna nekem róla: utána egyszerűen hazamentünk.
De az a film, amely sarkig tárta az ajtót a queer mozi előtt, leginkább Hettie Macdonald Csodálatos dolog című alkotása volt, amelyet még VHS-en láttam a barátnőmnél, Diane-nál.
