Aki előbújt, aki nem – Love, Victor
Képes-e vajon az új Kszi, Victor (Love, Victor) sorozat méltán népszerű elődjének, a Kszi, Simon a nyomdokaiba lépni? Megtárgyaljuk.
Simont most Victorra cserélve született sorozat arról, milyen lehet meleg tinédzserként előbújni családod, barátaid, és az egész világ előtt. A 2018-as Kszi, Simon sikerét meglovagolva a film készítői, Isaac Aptaker és Elizabeth Berger vágtak bele a sorozatba, ami a film folytatásaként szolgál. Egyben felhasználták az alkalmat arra, hogy az eredeti filmtől eltérve egy kevésbé idealizált coming-out történetet meséljenek el. Vagyis ez volt az ígéret.
„Könnyű volt neked, Simon!”
– kezdi üzenetét Victor Salazar (Michael Cimino), aki épp most költözött családjával Creekwoodba. A saját szexualitásával küszködő fiú virtuális levelezésbe kezd Simonnal (Nick Robinson). Az utóbbinak, bár az előbújása anno nem ment zökkenőmentesen, elég szuper élete volt: megértő szülők, jófej barátok, biztonságos anyagi háttér. Ennek következménye volt, hogy a Kszi, Simon megjelenésekor a sok méltató reakció mellett megbújt pár kritikusabb hang, akik szerint ritka az ilyen szerencsés helyzet.
Minden jel arra mutatott tehát, hogy most egy nyersebb, valósághűbb sorozatélményben lesz részünk. Victor élete első pillantásra ugyanis más tészta: latino származású, szülei erősen vallásosak, családja korántsem jómódú, sőt, új fiúként szinte biztosan kiközösítésre van ítélve az iskolában. Ezt viszont mintha a második epizódtól kezdve mind elfelejtenénk, s főszereplőnk egyetlen problémája végig az, hogy egyszerre tetszik neki egy lány és egy fiú, s emiatt össze van zavarodva.
A Love, Victor semmivel sem igazibb vagy reprezentatívabb, mint elődje. Sőt, hiányzik az él, a merészség, az izgalom, ami egy ilyen történetet megilletne. A konfliktusok varázsütésre megoldódnak az epizódok végére, és aki rossz embernek tűnt, csodával határos módon megjavul. Mintha egy politikailag korrekt buborékba lépnénk bele, ahová az iskolai gúnyolások, a homofób megnyilvánulások és a világ csúnyasága nem érnek el.
A sorozat óvatossága minden bizonnyal a Disney számlájára írható.
Eredetileg ugyanis a saját streaming csatornájára, a Disney +ra készült, amin főleg gyerekeknek szóló tartalom fut. Végül mégis a Hulu-ra tették át, valószínűleg pár „felnőttesebb” jelenet (lásd középiskolai bulis ivászat) miatt.
A Love, Victor tehát egy 10 részes szívmelengető sorozatélmény, ami a biztonság kedvéért főleg a megszokott tinifilmes panelekre építkezik. A színészek viszont mindenképp kiemelendők, Michael Cimino Victor szerepében abszolút hiteles és megnyerő. A legszórakoztatóbb a két mellékszereplő, Felix (Anthony Turpel) és Lake (Bebe Woods) karaktere, akik mintha egy Shakespeare klasszikusból léptek volna elő. A sok hűhó semmiért szerelmespárjának, Benedicknek és Beatricének a reinkarnációiként sziporkáznak, kicsit felvidítva az amúgy magát túl komolyan vevő sorozatot.
A Love, Victor üzenete fontos: nincs semmi szégyellnivaló abban, hogy meleg vagy, légy bátor és vállald fel önmagad.
Sajnos a készítők beleestek abba a régi hibába, hogy az üzenet köré építették fel a sorozatot, bízva abban, hogy majd elviszi a hátán az egész kócerájt. Nem így történt, nem is csoda. Eredetiség, mélység és bátor megoldások hiányában csak egy aranyos, könnyen fogyasztható sorozat lehet belőle.
Talán hiba volt a Kszi, Simon kvázi folytatásaként megírni ezt a sorozatot, mert így elkerülhetetlenek az összehasonlítgatások a kettő között. És úgy alakult, hogy a Kszi, Simon nagyszerűségét nem éri utol utódjának szárnypróbálgatásai.
forrás: filmtekercs.hu
