Nem volt könnyű Hollywood első nyíltan meleg sztárjának, William Hainesnek
Volt idő, amikor ő volt a legnagyobb filmsztár egész Hollywoodban, aztán utolérte a morális pánik. Pride-hónap a 24.hu-n is!
William Haines Virginiában nőtt fel, de mindig is a nagyvárosba vágyott, 16 évesen pedig fel is költözött New Yorkba, ahol egy pecsételőgyárban dolgozott. Aztán vissza kellett költöznie, mert apja vállalkozása csődbe ment és ennek következtében idegösszeomlása is lett. A fiatal Haines ezért bevonult a hadseregbe, hogy így segítse a családját. Leszerelés után viszont újra visszaköltözött New Yorkba, méghozzá a brooklyni Greenwich Village-be, ami a szexuális szabadosság amolyan Mekkája volt akkoriban.
Mindig is vonzódott a férfiakhoz, ebből pedig nem is csinált soha különösen titkot. 1922-ben részt vett egy versenyen, amit különleges külsejének köszönhetően meg is nyert, jutalma egy szerződés volt a Goldwyntól. 1925-ig számtalan apró szerepe volt némafilmekben, főleg komédiában, de nem igazán jött át eléggé a némafilmekből élénk, campbe hajló személyisége akkoriban, a vígjátékok pedig nem igazán tudtak mit kezdeni a modern férfitípussal, ő pedig minden elemében az volt. Leginkább az 1923-as Souls For Sale című szatírában működött, ami elkezdte szép lassan beindítani a karrierjét.
A hangosfilm megjelenését is túlélte
Első nagy áttörése az 1926-os Brown Of Harvard volt, amiben annak ellenére lopta el a show-t, hogy nem övé volt a leghálásabb szerep a filmben. A kritikai siker mellett pedig nagy anyagi siker is volt a film, ezt pedig a Tell It To The Marines követte, ami szintén sikeres volt, ekkor már úton volt a sztárság felé. Aztán megjelent a hangosfilm, ami sok nagy némafilmsztár karrierjének végét jelentette. Haines-nek viszont jót tett, hogy nem csak az arcával kell játszania, hála megnyerő hangjának. Az idő közben Metro-Goldwyn-Mayerré, a ma ismert MGM-mé váló Goldwyn Studios igencsak óvatosan érkezett meg a hangosfilmek világába, Haines adottságainak köszönhetően vele kísérleteztek, ő pedig kiválóan működött hangosfilmben is, hála gyors és laza, humoros replikákra építő nagydumás személyiségének. Leginkább kora Robert Downey Jr.-aként lehet elképzelni. De másban is hasonlított rá, ugyanis ugyanolyan sikeres lett a 20-as évek végére, mint Downey. Haines volt 1929 és 1930 legtöbb pénzt hozó filmsztárja, de az 1928-1932-ig tartó periódusban végig a legjobb ötben volt.
Az MGM produkciós vezetője, Irving G. Thalberg egyenesen a hangos éra modern romantikus férfi hősideáljaként emlegette.
Sikerében pedig sokat segített, hogy a valóélet-beli személyisége is megegyezett a róla kialakult képpel. Gyorsan járt az esze és bármire tudott válaszolni valami vicceset. Például egy sztori szerint amikor a dialektusán dolgozó szakember azt mondta szaknyelven, hogy „túl lusták az ajkai”, mosolyogva azt válaszolta, hogy eddig még senki sem panaszkodott erre. Közben igen népszerű volt kollégái körében is, a hollywoodi társasági élet középpontjává vált. A filmekben nőcsábászokat játszott, közben civilben pedig folyamatosan gyönyörű színésznők vették körbe a fogadókban. Kiváló szeme volt a tehetségekhez is, számtalan színésznő karrierjében segített akár tanácsokkal, akár lehetőségekkel. Nagyon karizmatikus figura volt filmekben és interjúkban egyaránt, aki bárkinek lyukat beszélt a hasába.
Sose titkolta másságát, de nem is verte nagy dobra
A 20-as évek végére már mindenki tudta Haines közelében, hogy a férfiakat szereti, beleértve a munkaadóit is, mondjuk nem is igazán próbálta soha titkolni senki előtt. Akkoriban pedig Hollywoodban belefért ez, Louis B. Mayernél, az MGM vezetőjénél az volt a mondás, hogy bárki csinálhat bármit, amíg az nem jut el az újságok címlapjára. Ez a veszély pedig nem annyira fenyegette őket, ugyanis ha bármi stúdiónak nem tetszőt megjelentettek volna valamelyik sztárról, akkor rögtön örökre tiltólistára kerültek volna. Ha pedig esetleg valamilyen bizonyítéka lett volna bárkinek valakiről, a stúdióknak voltak félillegalitásban dolgozó intézőembereik, például az Ave Cézár!-ban is látott Eddie Mannix, aki az MGM intézője volt. Kiváló kapcsolatai voltak az alvilággal. Az volt a feladata, hogy a zsarolókat eltántorítsa és megsemmisítsen minden terhelő bizonyítékot. Az interjúkban időnként szóba került persze Haines magánélete, de csattanós, vicces kitérő válaszokat adott mindig, sosem hazudott, csak éppen nem mondta el az igazságot se. Ugyanakkor Hainesszel akadtak problémái Mayernek.
Míg Thalberg nagy pártolója volt, addig a hideg bürokrata Mayernek mindig is szúrta a szemét.
Amikor Hainesnek viszonya volt Ramón Novarróval, a stúdió akkori egyik legnagyobb sztárjával, felmerült Mayerben, hogy mindkettőjüket kirúgja, de Novarro túl nagy sztár volt akkor, végül előbbi is azzá vált, Thalberg pedig le tudta beszélni róla. Például felvetette, hogy házasítsák össze Haines egyik legjobb barátjával, az akkor még csak feltörekvő, ma már legendának számító Joan Crawforddal. Haines viszont 1926-ban megismerkedett egy 21 éves matrózzal, Jimmy Shieldszel, akivel aztán együtt is élt, sőt, össze is házasodott vele. Közben pedig többször meggyűlt a baja a rendőrséggel, több rajtaütésen is letartóztatták, de a stúdió mindig elsikálta. Haines imázsa nagy dumás nőcsábász volt, ha címlapokra kerül, hogy meleg, akkor oda a varázsa, vélte Mayer.
A cikk folytatása itt olvasható.
