A férjem egy férfival csalt meg – Dear Ex
A Dear Ex egy keserédes, mégis szórakoztató tajvani film, amit nemcsak azért érdemes megnézni, mert könnyen lekattintható a Netflixen, hanem mert egy roppant aktuális témával foglalkozik: az azonos neműek kapcsolatával és annak elfogadottságával.
A film tajvani bemutatója 2018 novemberében volt, és a kicsiny szigeten hatalmas nézettségnek örvendett, illetve több díjat is bezsebelt (a 20. Taipei Film Awards-on és az 55. Golden Horse Awards-on). Ez összefüggésben állhat azzal, hogy Tajvan a legtoleránsabb kelet-ázsiai országként ismert LGBT ügyben. 2019. május 24-én történt az első házasság azonos neműek között, egy héttel azután, hogy a parlament elfogadta az új törvényt. A Dear Ex hazai sikerek után Európába is eljutott, Udinében, a Távol-keleti Filmfesztiválon volt a bemutatója. Ám ennél nagyobb ugrást jelentett, amikor a Netflix felkarolta. Lépésük már egy ideje mutatkozó tendencia, korábban egy tajvani sorozatot is behúztak – mivel Kínával nem sikerült dűlőre jutniuk, a kis szigetországból szerzik be a kínai nyelvű kínálatot.
A Dear Ex tulajdonképpen a Sung Cheng-yuan halálát követő nyomozás történetét mondja el. Cheng-yuan egy egyetemi tanár volt, aki rákban halt meg férfi szeretője házában. A nyomozás több szálon is folyik: míg a hátrahagyott feleség az után rohan, hogy hol a biztosítási pénz, a szintén hátrahagyott fia azt próbálja kideríteni, hogy apja szeretője jó vagy rossz ember volt? Ezt az önmagában is érdekes alapszituációt sajátos abszurd humorral és lendületes, kreatív vizualitással teszi szórakoztatóvá, majd megkönnyezhetővé Mag Hsu 徐誉庭, a film rendezője. Az 52 éves művész egy fiatal társrendezővel dolgozott együtt, Hsu Chih-yennel 许智彦, aki mindössze 20 éves, és leginkább videoklipjeiről ismert, de talán pont ő adta a frissességet a tapasztalt rendező keze alá.
A Dear Ex érdekessége, hogy nagyrészt a kamasz fiú narrálja a történteket, mégsem állunk meg egy felnövéstörténet keretein belül, az elhagyott feleség felismerései és a szeretője után egyedül maradt férfi lelkivilága is épp akkora hangsúlyt kap. Ami így is van rendben, hiszen ez a három ember volt fontos az elhunyt professzor számára, csak éppen mindenki másképp. Meg hát nehézségek vannak bőven, hiszen
ha homoszexuális volt a professzor, miért vette el a feleségét, s ha elvette, miért hagyta el?
A film eredeti címe erre a feloldhatatlannak tűnő kérdésre fókuszál: 誰先愛上他的, amit egy kérdéssel lehet a leginkább lefordítani, vagyis is hogy kit szeretett először (a férj)? A válasz pedig kicsit összetett, főleg, hogy a visszaemlékezés darabkáiból rakosgathatjuk össze a film során. A történet megismerésével pedig megértés, elfogadás is jár. Ekkor vált át a humor drámába.
A humor és a dráma forrásának pedig egyaránt a karakterek számítanak. Hogy miért? Mert rendkívül emberiek, szinte sablonosak, mégis egyediek. Liu Sanlian, a feleség egy generáció nehézségeit mutatja be, jó szándéka kövei egyenesen a pokolból származnak. Minden este adagolja fiába a drága és szuper-egészséges ételeket, amit kiabálással, sírással, és követeléssel fűszerez meg. Azt szeretné, ha fiának jó lenne, s ezt egyedül úgy látja lehetségesnek, ha jól teljesít az iskolában. A kínai kultúra teljesítménykényszere napjaink Tajvanában sem kíméli a gyerekeket, bár az egyre nyugatiasabb ország sok mindenben mégis változik. Például elég nagy hangsúlyt kap a filmben a pszichológus, akihez Song Chengxi, a kamasz fiú jár viselkedési problémái miatt. Itt lehetősége nyílik arra, amire a családban nem, vagyis beszélgetni valakivel.
Liu Sanlian volt férje szeretőjével, Jay-vel a leghisztérikusabb, ám a helyzet akkor válik igazán komikussá, amikor a sértődött Song Chengxi kapja magát és átköltözik a szerető lakásába. Egyszerűen követi és figyeli, próbálja megérteni az apja történetét a volt élettársán keresztül. Napközben pedig, míg Song Chengxi iskolában van, az anyja átlopózik a szerető házába, hogy kitakarítson, átvigye az egészséges vacsorát. A komikus drámázások közepette pedig mind elkezdik megismerni egymást.
A film kulcskérdése az elfogadás, s ugyan egy meleg pár története áll a történet középpontjában, mégsem kizárólagosan ezen van a hangsúly, a halál, a másik ember elfogadása ugyanakkora csata.
Persze azt nem mondhatjuk, hogy mellékes lenne a homoszexualitás kérdése, de a humanitás egyszerűen legyőzi. A legszebben ezt az értékrendet a volt szerető idős, virágárus édesanyja képviseli. Korából adódóan hagyományos értékeket képvisel, jelenléte tiszteletet parancsol, ahogy ez kijár a kínai kultúrában az idősebb generáció minden tagjának. Az amúgy folyton rikácsoló Liu Sanlian az idős asszony jelenlétében halkan, tisztelettel beszél, egyből udvarias köröket futnak, a nő nevének jelentéséről elmélkednek (keresztneve lótuszvirágot jelent 莲). Éppen ezért gondolom azt, hogy az ő viszonyulása a fia homoszexualitásához a film véleménye a kérdésről.
Tajvanon valószínűleg azért lehetett akkora siker a film, mert rendkívül őszinte és roppant találó. Kicsit talán mint a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan a magyar közönség számára, csak annál szélesebb körű problémákkal foglalkozik, és optimistább, előre mutatóbb is. Mi pedig amellett, hogy megláthatjuk magunkat a filmbeli gyász és elfogadás egyetemes megküzdési csatáiban, egy szigetország sajátos hangulatára is ráérezhetünk: szűk utcák, robogók, utcai kajaárusok és egy szigorú társadalom humánus értékrenddel.
