"Abban a hitben éltem, hogy nagyon meg fog utálni, ha megmondom neki, meleg vagyok"

Mi vezet ahhoz, hogy egy meleg ember coming outoljon, azaz vállalja önmagát, előbújjon? Mindenképp szükséges és elkerülhetetlen mindez, vagy lehet évtizedeken át titkokat őrizgetve is méltósággal élni? Az előbújás világnapján LMBTQ-emberek avattak be minket életük néhány fontos pillanatába, az azokig vezető útba, és a következményekbe. A mindegyikük életében eljött coming out pillanatát azért is nehéz kimerevíteni, mert gyakran nem egyetlen momentumról van szó, hanem események, pillanatok sorozatáról.

Világszerte október 11-én ünneplik az előbújás napját, más néven a nemzetközi coming out napot. Magyarország 2011-ben csatlakozott az 1988-ban indult kezdeményezéshez, amelynek egyik fő küldetése, hogy felhívja a figyelmet az előbújás, azaz a coming out fontosságára, amely a leszbikus, meleg és biszexuális irányultságú emberek mellett a transznemű, a queer és más, kevésbé ismert nemi identitásúakat is érinti.

Az ünnepnap egyik alapfeltevése, hogy a homofóbiát a tudatlanság táplálja, és amint az emberek rájönnek arra, hogy a családjukban vagy közvetlen környezetükben is élhetnek meleg emberek, sokkal kevésbé fogják tartani magukat elnyomó vagy elutasító nézetekhez. Hogy ez valóban így van-e, arra majd a kutatások idővel biztos meghozzák a választ, mi addig is azzal kapcsolódunk a világnaphoz, hogy öt különböző életkorú LMBTQ-ember útját mutatjuk be az előbújásig, és szó esik a következményekről is. Végül megkérdezünk egy LMBTQ-tanácsadóközpontot működtető szakpszichológust is.

A történetek és a teljes cikk itt olvasható: telex.hu