Kevésbé parázol a testeden szex közben, ha leszbikus vagy
Kiskoruktól kezdve komoly nyomás éri a nőket, hogy megfeleljenek a külsejükre vonatkozó szigorú elvárásoknak. Mentesülnek ezektől a terhektől azok, akik nem érdekeltek a heteroszexuális boldogság elérésében? Bár a leszbikus nők testképét vizsgáló kutatások rendre vegyes eredményeket hoztak, a szexuális elégedettséggel való összefüggések feltárására eddig kevesen vállalkoztak. Ezt a hiányt pótolta most egy spanyol kutatócsapat, amely többféle szexuális irányultságú nőt vont be a vizsgálataiba.
„Azokból az eltárgyiasításról szóló elméletekből indultunk ki, amelyek szerint a férfiakhoz (is) vonzódó heteró, illetve biszexuális nők szexuális elégedettségét jobban befolyásolják a saját testükkel kapcsolatos aggodalmaik, míg a leszbikusokra ez kevésbé jellemző” – nyilatkozta a PsyPost újságírójának Silvia Moreno-Domínguez, a nemrég megjelent tanulmány egyik szerzője. A spanyol Jáeni Egyetem munkatársai több olyan kutatást idéznek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a heteroszexuális nőknek nehezebb dolguk van manapság, ha pozitívan akarják megélni a testüket és a szexualitásukat.
Egy vizsgálat például kimutatta, hogy más irányultságú nőkkel összehasonlítva a heteró nők hajlamosabbak szex közben eltakarni valamelyik testrészüket. Arról is van adat, hogy átlagosan mind a heteró, mind a meleg férfiak fontosabbnak tartják a fizikai vonzóságot és a megjelenést egy partnerben, míg a nőknél nagyobb szerepet játszik a másik személyisége. Nem csoda tehát, hogy ha férfiakkal akarsz ismerkedni, akkor a testeddel kapcsolatos megnövekedett elvárások bizonyos szempontból hatni fognak rád. De hogyan?
Ez történt a kutatásban
Moreno-Domínguez és kollégái 333, 18–62 év közötti cisznemű (nem transz) nőt toborzott online kutatásába. Közülük 176 heteróként, 79 biszexuálisként, 78 pedig leszbikusként azonosította magát. 75 százalékuk volt stabil párkapcsolatban, 14 százalék randizgatott, 11 százalék teljesen szingli volt. Mindegyikük kitöltötte a Body Shape Questionnaire (BSQ) nevű kérdőívet, amely a testtel való elégedettséget méri, például azt, hogy valaki mennyire érzi kövérnek magát, túl nagynak tartja-e bizonyos testrészeit a többihez viszonyítva. A résztvevők megkapták az Index of Sexual Satisfaction (ISI) nevű mérőeszközt is, amely a szexuális életükkel való elégedettségüket térképezte fel, például arra kérdezett rá, hogy mennyire unják a szexet. Ezenkívül rögzítették a személyek testtömegindexét (amelyet a testtömeg/testmagasság a négyzeten képlettel lehet kiszámolni), a szexuális aktusaik gyakoriságát, valamint az alapvető demográfiai jellemzőiket (pl. életkor, lakóhely).
A leszbikusok szexuális élete akkor rossz, ha nincs
Az eredmények azt mutatták, hogy a nők egyes csoportjai között nem volt szignifikáns különbség a testtel vagy a szexuális élettel való elégedettségben, valamint a testtömegindexben. Ám míg a heteró és biszexuális nők esetében a szexuális elégedettség legfőbb bejóslója a testükhöz való viszony volt, addig a leszbikus nők esetében ez a két dolog elkülönült, és a szexuális élettel való elégedettség pusztán azzal függött össze, hogy mennyit szexeltek az adott hónapban. Úgy tűnik tehát, hogy a leszbikus nők sem mentesek a belsővé tett elvárások nyomasztó hatásától, ami megjelenik a testükkel kapcsolatos aggodalmakban, ám abban protektív faktor a leszbikusság, hogy ezek a szorongások ne szivárogjanak át a szexuális életükbe. Mivel nőkkel szexelnek, akik nagy átlagban elfogadóbbak, és kevésbé a külalakra helyezik a hangsúlyt, így könnyebben el tudnak lazulni ebből a szempontból.
A patriarchátust nem igazán lehet megkerülni, csak lebontani
Leszbikus nőként néha nagy könnyebbség, hogy egy romantikus kapcsolatban nem kell olyan elvárásoknak megfelelni, amiket a férfiak jó eséllyel magukévá tettek a nőkkel szemben, vagy amikről a nők a társadalomban szerzett tapasztalataik alapján joggal feltételezik, hogy a férfiak átvették őket. Ugyanakkor a leszbikusság önmagában nem jelent kiutat a patriarchátusból. Egyrészt azért nem, mert női partnerek is lehetnek szexisták, ha kritikátlanul elfogadják és másokra is vonatkoztatják a nemiszerep-elvárásokat. Másrészt a leszbikus nők nemi szocializációja gyakran hasonlít a heteró nőkére, hiszen egy heteronormatív társadalomban mindenkiről az az alapfeltevés, hogy heteró, amíg ki nem derül az ellenkezője. Harmadrészt a leszbikus nőket az élet más területein ugyanúgy éri a külalakra vonatkozó nyomás: ömlik rájuk a médiából, a szépség előnyt jelent a munkahelyeken, stb. Negyedrészt, ha a hagyományostól eltér a nemi önkifejezés, akkor fokozódhat a homofób reakcióknak való kitettség.
Fontos tudatosítani, hogy a homofóbia és a szexizmus egy tőről fakad (ahogyan a transzfóbia is): mindegyik arról szól, hogy valaki nem tölti be a női (vagy éppen a férfi) princípiumot, nem marad meg abban a rendkívül szűk, alárendelt szerepben, amit a társadalom hatalommal bíró tagjai jelölnek ki a számára a biológiára vagy a vallásra hivatkozva. Legyen szó azokról a nőkről, akik politizálnak, szenvedéllyel végzik a munkájukat, kevesebb gondoskodási feladatra vállalkoznak, nem tudnak vagy akarnak gyermeket szülni, hagyományos értelemben férfiasan öltözködnek, izmosak, vagy nőkkel szexelnek – a sorsuk ebből a szempontból közös. Ha ezt megértjük, akkor egymással szolidaritást vállalva, közösen tehetünk azért, hogy az egyenlőség felé haladjunk.
divany.hu
