Ezért van a biszexuálisokban ilyen sok düh

Egy biszexuális aktivista, Lois Shearing elmagyarázta a TheBI+Manifesto-nak az okokat, sorstársai közül miért emelik fel oly sokan a hangjukat, ha a küzdelmekről van szó, melyekkel szembenéznek.

Az elmúlt héten két olyan hír is borzolta a kedélyeket, amik megmutatták, mennyire nem látja szívesen a világ a biszexuálisokat. Az egyik szerint, a bi nők nagyobb mértékben érintettek az ópiátok (kábítószer, gyógyszer stb.) általi túladagolás miatt. Ennek kiváltó oka a kétszeres diszkrimináció, valamint a stressz. A másik egy fiatal biszexuális fiú fizikai bántalmazásáról szólt. Őt azért zaklatták, ami.

„Közösségünk elképesztően ki van rekesztve, így társadalmi erőszakkal és kitaszítottsággal nézünk szembe. Az LMBTQ-csoportok berkeiben a biszexuálisokról feltételezik, egyfajta ’privilégiummal’ rendelkezünk, hisz ’választhatjuk azt, hogy heterók leszünk’, és hozzámegyünk egy másik nemű emberhez.”

Így folytatja: „Mindez gyakorta helytelen feltételezés, ahogy az is, hogy a biszexuális emberek valójában nem sodródnak igazán közegük peremére, és így kevesebb támogatásra van szükségünk.”

 Az az elnyomás, amivel szembesülnek, nagyon is valós. A bi nők nagyobb arányban szenvednek el szexuális erőszakot, mint a leszbikus és a heteró nők. Hatvanegy százalékuk szenvedett el szexuális erőszakot, egy tanulmány szerint. Ebben ’aggasztónak’ nevezték ezt az arányt.

Úgy érzik, el vannak zárva másoktól

Ugyanebben a tanulmányban olvasható, hogy amikor a bi nők jelentik negatív élményeiket, vagy amikor segítséget kérnek, őszintén bevallják elszigeteltség-érzésüket a tágabb közösséget illetően. „Ez a fajta beidegződés is magyarázza, miért küzdünk nagyobb számban szorongással és depresszióval, mint akár meleg, vagy heteró embertársaink. Aggodalomra ad okot az is, hogy a biszexuális hölgyek 50%-a gondolta úgy tavaly, élete nem ér semmit, és 28%-uk okozott magának sérüléseket.

Még az LMBTQ-közösség sem ítéli meg őket helyesen, hisz például a most zárva tartó Londoni Leszbikus és Meleg Központ sem engedi, hogy rendezvényeiket megtartsák az épületben.

A biszexuálisok és a Pride

Annak ellenére, hogy a legelső felvonulást egy biszexuális aktivista, Brenda Howard szervezte, a biszexualitást elítélők gyakran elfelejtik ezt a tényt. Egészen 2015-ig kellett várni a New York-iaknak egy biszexuális ceremóniamesterre, és Londonban csak idén tartották meg az első Bi Pride áramlást, ami a nagy parádé részét képezte.

Ahogy születnek homofób, úgy bifób cikkek is feltűnnek az LMBTQ-médiában, különösen, amikor arról írnak, hogyan randiznak a melegek és a leszbikusok a biszexuálisokkal.  Például a Queerty: „Miért van az, hogy a biszexualitás még mindig kényelmetlen számunkra?” – ebben meleg férfiakról van szó, akik biszexekkel randiznak.

„Az a baj, hogy minél több időt töltök híreket böngészve, rettentő sok dühöt találok, és persze, egymásra mutogatást, de leginkább ránk mutogatnak. Ilyesfajta ’Bi-diszkurzusokkal’ vannak tele a közösségi oldalak, és általában minden más fórum.”

Nagyon gyakoriak az olyan fórumtémák, hogy azokat a biszexuálisokat, akik ellenkező neműként vonulnak a Pride-okon, szívesen látják-e; vajon a biszexuálisokra konyhanyelven mondhatjuk-e, hogy „melegek”; és természetesen a fent említett „privilégium”.  

Szóval, rengeteg a harag, épp ezért nagy a kihívás és igény is lenne rá, hogy a felek végre leüljenek, és megbeszéljék a dolgaikat. Jobban mondva: MEGBESZÉLJÜK mindezt.

Lancois