Szivárványpápa – Vatikáni nyitás LMBTQ+ irányba
Alig néhány nap, és megkezdődik az írországi Dublinban a katolikus egyház egyik legnagyobb idei rendezvénye, a Családok Világtalálkozója. A hagyományosan katolikusnak ismert országban nemrég népszavazáson döntöttek az abortusz legalizálásáról – korábban ugyanígy az azonos neműek házasságáról. LMBTQ-párti szervezetek sora, köztük a nyíltan homoszexuális ír miniszterelnök, Leo Varadkar most igyekeznek elérni Ferenc pápánál, hogy enyhítsen az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanításain. Így téma lehet az Amoris Laetitia (A szeretet öröme) című apostoli buzdítás is, ami az újraházasodással kapcsolatos kijelentések miatt óriási törést hozott nemcsak a hívek között, de még a legfelsőbb bíborosi szinteken is.
Van-e homoszexuális lobbi a Vatikánban?
A 2010-es évek elején mind XVI. Benedek pápa (Ratzinger), mind pedig Ferenc pápa (Bergoglio) elismerte, hogy létezik homoszexuális lobbi a Vatikánban. Ratzinger a néhány éve megjelent memoárjában írt arról, hogy van egy szűk csoport (4-5 fő), akik a legfelsőbb körökben is igyekeznek befolyásolni a vatikáni döntéshozatalt. A La Repubblica még azt is felvetette a pápa 2013-as váratlan lemondása kapcsán, hogy az összefüggésben lehet ezzel a rejtett LMBTQ-lobbival, bár ezt Ratzinger a könyvében igyekszik cáfolni. Utódja ugyan egy sor területen eltér Benedek pápától, de azt még Bergoglio is megerősítette, hogy bizony létezik egy lobbiszervezet a Vatikán falain belül és kívül, amely igyekszik utat törni a világban egyre népszerűbb genderelméletnek az egyházon belül is.
A pápa ugyanis a retorika szintjén élesen ellenzi a genderizmussal kapcsolatos új trendeket, köztük az azonos neműek házasságát, a nemek megváltoztatását és felcserélhetőségét és a lobbi további olyan célkitűzéseit, amelyek szemben állnak a katolikus katekizmussal. Ferenc pápa több ízben éles hangon beszélt a témáról: a genderelmélet politikai népszerűsítését hol nukleáris háborúhoz, máskor családromboló ideológiai hadviseléshez hasonlította.
A katolikus egyház számára az elmúlt években az egyik legnagyobb kihívást a mindenkori klérus szexuális devianciája jelentette: ami hol a homoszexuális kapcsolatokban, hol pedofil hajlamokban, végső esetben pedig szexuális zaklatások sorozatában manifesztálódott. Az utóbbi időben a legnagyobb botrányokat többnyire nem is az okozta, hogy ezek a felháborító bűncselekmények megtörténtek, hanem az, ahogyan az egyház ezeket az ügyeket igyekezett eltussolni. Naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a tendencia radikálisan megváltozott volna a tényfeltáró újságírók áldozatos munkájának köszönhetően, de vitathatatlan, hogy a Vatikán részéről az ilyen ügyek kivizsgálására tett erőfeszítések jóval intenzívebbek, mint bármikor korábban. Erre szükség is van, mert nemcsak távoli országok messzi parókiáin történő visszaélésekről esik szó, hanem Ferenc pápa közvetlen főtanácsadójáról is, akinek a vatikáni (!) rezidenciáján ütött rajta egy évvel ezelőtt a rendőrség – a lakáson bedrogozott férfiak tartottak éppen homoszexuális orgiát.
Teremt-e Isten melegeket?
Vajon a pápa által meghatározott jóval liberálisabb irány magával hozhatja-e az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanításainak megváltoztatását is? A kérdést nehéz eldönteni, mert az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos kijelentései miatt Bergogliót egyaránt érik támadások liberális és konzervatív oldalról is.
Már rögtön a megválasztásának évében Ferenc pápa azzal nyitott, hogy a riói ifjúsági találkozóról hazafelé tartva a magángépén újságírók előtt úgy fogalmazott, hogy „ha egy meleg Istent keresi, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem”. A kérdés konkrétan arra vonatkozott, hogy mi az álláspontja a pápának arról, hogy a Vatikáni Bank ideiglenes titkáráról elterjedt, miszerint nunciusként intenzív homoszexuális életmódot folytatott. Bergoglio elmondta, folytattak nyomozást az ügyben, de nem találtak semmit. Mindenesetre hozzátette, neki nincs problémája azokkal, akiknek ilyen a beállítottságuk, viszont Istent keresik. Neki az erre irányuló politikai lobbival van problémája.
Ugyancsak 2013-ban történt, hogy néhány katolikus vezetőnek tartott beszédében egy kislány történetét mesélte el, aki tanárnőjének elpanaszolta, hogy leszbikus édesanyja partnere nem szereti őt. Ferenc pápa akkor azt a tanulságot vonta le, hogy az egyháznak fel kell készülnie a következő generáció kihívásaira, és nem szabad őket a merevségükkel elüldözni a Jézusban való hittől. Nem szokványos utalgatásait követően az America című jezsuita lap egyik szerzője úgy magyarázta Bergoglio álláspontját, hogy ő – amúgy a katolikus katekizmussal megegyezően (lásd keretes írásunkat) – a homoszexuális vágyakozást és beállítottságot nem tartja bűnnek, csak annak megélését, magát a tényleges homoszexuális kapcsolatot. A szerző szerint ugyan az egyházfő nem kívánja egyből megváltoztatni az évszázados doktrínákat, a célt már kijelölte; sokkal befogadóbbnak kell lenni az LMBTQ-közösség felé.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható, vagy rendeld meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.
