Köcsögválogatott helyett: piros lapot a homofóbiának!
A héten ismét megjelent a 444.hu-n a “Köcsögválogatott” c. írás, melynek szerzője kaján élvezettel gyűjti össze posztonként azokat a focistákat, akik egy világversenyen a legnagyobb hibákat vétették. A szöveg célja a szerencsétlenül járt sportolók további megszégyenítése, nevetségessé tétele.
Lehet, hogy a címválasztás szándékában nem homofób, ugyanakkor hatásában mindenképpen az: a “köcsög” kifejezés nem heteró emberekre az egyik legrégebbi és máig is gyakran használt szitokszó. Ez a cím zsigerileg idézi a legfenyegetőbb listázások (ld. köcsöglista) élményét LMBTQ-emberekben, az én gyomrom leszbikus nőként automatikusan görcsbe rándul tőle.
A szóhasználat azért is rendkívül problémás, mert a hibázást, az alacsonyabb teljesítményt, az értéktelenséget társítja a többségitől eltérő szexuális irányultsághoz, ezáltal alacsonyabb rendűként tüntetve fel azt az uralkodó heteroszexualitáshoz képest.
Ráadásul LMBTQ-emberek és szervezeteik többször jelezték a szerző számára, hogy sérti őket a kifejezés használata, aki azonban cisznemű (nem transz) fehér férfiként fenntartja magának a jogot, hogy ő döntse el, mi számít homofóbiának és mi nem, a közösség tagjaitól jövő jelzéseket pedig ignorálja.
Ugyanakkor éppen a sport az a terep, ahol a homofóbia az egyik legáthatóbban és legerőteljesebben van jelen. Egy kutatásban (Janssens & Elling, 2007) meleg férfiak a sportot jelölték meg toronymagasan az első helyen arra a kérdésre válaszolva, hogy az élet mely területén titkolnák el leginkább a szexuális irányultságukat (leszbikus nők esetében a sport a 3. helyen volt). Az előbújás rendkívül kockázatos a sportban, így elenyésző számban fordul elő: például a riói olimpián résztvevő 11 544 sportoló közül mindössze 56-an beszéltek nyíltan a nem heteroszexuális irányultságukról, 44 leszbikus/biszexuális nő és csupán 11 meleg férfi bújt elő korábban.
