Október 11 - A coming out napja

Homonnay Gergely 1969.augusztus 24. Gyula - 2022. január 01. Róma

"Ma van az előbújás, azaz a coming out napja

Nem azokhoz szól most ez a poszt, akik kénytelenek úgy élni a mindennapjaikat, hogy "normálisnak", azaz heteroszexuálisnak hazudják magukat. Azokhoz szól, akik szerint a homoszexualitás magánügy, és a négy fal közé való. Senkit nem akarok tehát arra buzdítani, hogy bújjon elő, bár számomra az a nap, amikor felvállaltam magam, egy új élet kezdete volt. Én megtehettem, de nem mindenki teheti meg. 

Ma Magyarországon nem-heteroszexuálisnak lenni ugyanis szégyen, még akkor is az, ha nyilvánvalóan senki nem választaná ezt magának.

Én 14 évesen láttam először hullócsillagot a nagy magyar pusztában, és azt kívántam, bárcsak ne legyek bzi. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem kívánságműsor: ezt dobta a gép, ez van. Nem tudok rajta változtatni. Ez nem betegség, az állatvilágban is megfigyelték. 450 fajnál.
Választási lehetőségem persze lenne: vagy hazugságban és öngyűlöletben élem le az életem (lásd Szájer), vagy megpróbálok őszintének lenni, és nem gyűlölni magam azért, ami vagyok.

Otthon ez nem könnyű. 

Ezért nem is tanácsolom senkinek, hogy fogja magát, és vállalja fel magát. Nagy kockázat ez. Volt ismerősöm, aki megtette, az egyetemet végzett szülei közölték, hogy akkor irány a terápia, találtak neki egy Bagdi Emőke-féle terapeutát, és a srác végül felakasztotta magát.
A társadalomban meglévő homofóbiát, azaz a gyűlöletet a kormány ráadásul még szítja, egyre fojtogatóbb otthon a légkör. Az emberek többsége hallgat, és döbbenten szemléli magában az egyre őrültebb hatalmat, a gyűlölködést.
És aki nem-heteroszexuális, azoknak a többsége fél. 

De lehet félelemben élni, dolgozni, szeretni?
Biztosan lehet. Csak nem annyira jó. 

Magyarország nem Európa, mert az európai értékeket szaros gumicsizmával tiporja sárba a hatalom, és az emberek ezt tétlenül nézik, amivel szerintem maguk is kollaboránssá válnak. Igen, te is, ha hallgatsz, és megpróbálsz a hatalomhoz, vagy a fősordohoz igazodva túlélni. De ha túlélésre rendezkedsz be, akkor már nem vagy szabad. 
Számomra aggasztó, hogy az egyik ellenzéki miniszterelnök-jelölt szerint a Pride botránykeltés, és kijelenetette: nem rakja ki sehova a szivárványos zászlót. Namost, a gond nemcsak az, hogy az állam diszkriminál, és engem másodrangú állampolgárrá tesz, hanem az, hogy Magyarországon ma engem az utcán megaláznak azért, ami vagyok. Tehát nekem nem elég, hogy az állam megnyitja a házasság intézményét a köztársaság minden polgára számára, azt is elvárom a kormányfőtől, hogy demonstrálja a szolidaritását minden elnyomott kisebbség mellett.

Nincs olyan, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon, színt kell vallani. Ez a miniszterelnök-jelölt szavazatokat próbál begyűjteni igazi populistához méltón mindenkitől, csakhogy, amíg a homofóboknak is üzen, hogy azért nem rakja ki a szivárványos zászlót, meg ő azért ki nem megy a bzik közé, addig a homofóbok megerősítve érzik magukat abban, hogy mocskos bzizzanak.

És mocskos bziznak (ezért szűnt meg a kommentelés lehetősége, mert tegnap megint sokan jöttek ide az illető szavazói közül elmondani, hogy mocskos bzi). Nem vagyok mocskos, én is ember vagyok.
Ember vagyok, és nem akarom úgy leélni az életem, hogy amikor lepereg életem filmje, az utolsó percben ne döbbenjek rá, hogy elbasztam, mert gyáva voltam megfogni a kezét annak, akit annyira szerettem - vagy nem szóltam, hogy elég.

És még valami: ha a gyereked egyszer félve eléd áll, és elmondja, hogy mi a helyzet vele, ne terápiára vidd, hanem legyél büszke először is magadra, mert bár biztos elrontottál egy csomó mindent, mert egy szülő sem tökéletes, de mégis valamit baromi jól csináltál, mert a gyereked szeret és megbízik benned. És te is szeresd őt, feltétel nélkül!
Ezt pedig oszd meg, ha gondolod, hátha segít egy szülőnek, aki nem fogja megtagadni a gyerekét."

www.facebook/Homonnay Gergely