Pécs Pride: idén nemcsak a tüntetőket, de az ellentüntetőket is külföldről támogatták
A gender körüli harc talán nem a végső, viszont világa máris nemzetközivé lett. A Pécs Pride-on ez is kiderült, ugyanis nem csupán a vonulókat, de az ellentüntetőket is külföldi szervezet támogatta. Totális amerikanizálódás, baranyai jellegzetességekkel.
A kormány szereti hangsúlyozni, hogy a Pride-on a „genderideológia terjesztése” folyik, „külföldről fizetett NGO-k” részvételével. Amire a propaganda céloz, az világosan megjelent az idén a budapestihez hasonlóan nem engedélyezett pécsi Pride-on is, október 4-én.
A forgatókönyv sokaknak már ismerős lehetett. A tiltás ellenére már délután egy órát követően százak gyülekeztek a baranyai megyeszékhelyen, a Kossuth téren. A magyar Amnesty számos önkéntes aktivistája mellett jelen volt a kormány által már 2018 óta rendszeresen támadott és bírált Emberség Erejével egyesület is, akiket a Fidesz a külföldi pályázataik miatt „Soros-szervezetnek” írt le. Külföldi támogatókból sem volt hiány: a tömegben megjelentek Pécs testvérvárosának, Graznak a képviselői – köztük a helyi Pride-szokásoknak megfelelően dragba, azaz feltűnő, női ruhákba öltözött transznemű aktivisták.
Rajtuk kívül még ott meneteltek az óriási tömegben nyugat-európai országok politikusai is: jöttek osztrák, svéd, holland parlamenti képviselők. Ebből a mixből nem maradhattak ki a főként fővárosi és liberális aktivisták sem: Cseh Katalin, a Momentum volt EP-képviselője és Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője is ott vonult a végül igen hosszúra és nagyon nagyra sikerült menetben.
De a fókusz mégsem rajtuk volt. A tiltás miatt – Budapesthez hasonlóan – nem csupán a szexuális kisebbségek jogvédelméről vagy éppen „büszkeségéről” szólt idén a többezres pécsi menet. Sokan kimentek, akik transzparenseiken vagy médianyilatkozataikban is jelezték: a kormányzati tiltó politika immár a szabad gyülekezés és szólásszabadság jogát veszélyezteti, ez ellen pedig minden ezzel egyet nem értő embernek vonulnia kell.
Ezt hangsúlyozta a tömeghez csatlakozó Péterffy Attila, Pécs polgármestere is.
A helyzetet egy szűk utca kanyarodó részében a hatóság is nyomatékosította. Ide állították a már a Budapest Pride-ról is ismert fényképezős autót (amit feltehetően Kínából szereztek be) – eredetileg erről állította a kormány tavasszal, hogy arcfelismerő kamerák felvételei alapján oszt majd büntetéseket.
A nem budapesti viszonylatban hatalmas menetben így gyakran lehetett találkozni a pusztán Orbán-ellenes tüntetők csoportjaival is, akik jelszavaikban is a kemény ellenzéki szekciót képviselték: Hatvanpuszta, „Zsolti bácsi”, gyermekvédelem, vagy éppen a közpénzlopás ellen tiltakozó táblákkal. Ők viszont jól megfértek például azokkal a jórészt nagyon-nagyon fiatal felvonulókkal, akik palesztin zászlót is hoztak, jelezve, az emberiesség elleni gázai bűnök, amiket Izrael követ el, ugyanolyan felháborítóak, mint a Pride üldözése, és mindenkinek mindenhol szolidárisnak kellene lennie mindenkivel.
A menet tehát az eddigi legnagyobb Pécs Pride volt.
Külföldi „NGO-val” viszont mégsem csupán köztük találkoztunk. A tömegre inkább az EU-hoz kötődő civilek jelenléte volt jellemző. Ezzel szemben, meglepetésemre, a Mi Hazánk által szervezett ellentüntetésen találtam meg az általában a tömegeket mozgató nyugati NGO-t: a mára már világszerte 9 millió ultrakonzervatív aktivistát tömörítő, spanyol CitizenGO-t. Ez csupán 1 millióval marad el a régebbi és ismertebb Amnesty által világszerte mozgatott emberek számától.
Ezek viszont éppen a „meleg- és genderpropaganda” veszélyeire és a gyerekek megóvására hívták fel a figyelmet.
A magyarázat? A kék-fehér és angol nyelvű táblák mögött valójában a CitizenGO nevű, petíciókat szervező platform és feltehetően annak magyar aktivistái álltak. A vallásos, de politizáló keresztény oldalt Madridban, 2013-ban alapították az ottani szélsőjobbosokhoz közeli aktivisták, és már menten abban az évben kiálltak a Vlagyimir Putyin által Oroszországban bevezetett „LMBTQ-propagandatörvény” mellett, ami a szexuális kisebbségek jogainak legjelentősebb korlátozása volt az országban.
A CitizenGO egy azóta hatalmasra nőtt, decentralizált platform, amely – például a magyar aHang szervezethez hasonlóan – ügyekre szerveződött, aláírós petíciók alapján szervez meg ad-hoc tömegeket egy ügy képviseletére.
Míg a szervezet kezdetben nyíltan homofób is volt, mára már inkább a nagyobb tömegek által ellenzett és elutasított „transznemű ideológiát” állítja kritikái központjába. A sajtó általában hangsúlyozza a CitizenGO tevékenysége kapcsán, hogy feltűnően szoros és jó viszonyt ápolnak Putyinhoz közeli, orosz politikai figurákkal. Ilyen például a számos neonáci, szélsőjobbos európai szervezetet támogató Konsztantyin Malofejev is, aki az orosz terepen nem túl befolyásos, de Európában rendszeresen főgonosznak beállított Alekszandr Dugin orosz szupremacista filozófushoz is kötődik. Annak ellenére, hogy a CitizenGO csupán európai ügyekre fókuszál manapság, ezt a kapcsolatot azért sokan kritizálták már.
Húsz-harminc aktivistájuk a Mi Hazánk, valamint a hozzájuk kapcsolódó Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) egyenpólós embereinek önmagában tényleg maroknyi csapata mellett a pécsi vasútállomáson gyülekezett, hogy a szervező helyi felszólalása szerint „békés ellendemonstrációt” tartsanak a Pride-vonulók ellen, a „normális emberek nevében” – ennek részeként a résztvevők „csendes imádságot” is tartottak a pride-ozók lelkéért.
Voltak persze, akik mindezzel nem elégedtek meg. A Szent István téren, a pécsi székesegyház előtt rendőrkordonnak kellett elválasztania egy tucat „keményvonalas” mi hazánkost a többezres Pride-tól. Ők először az elvileg nem engedélyezett menet útjába akartak állni, de a helyszínt biztosító rendőrök annak odaérkezése előtt „arrébb tették” őket, a dombra. Itt már csak az maradt nekik, hogy a budapesti Pride elleni Budaházy-akciók modorában hangos skandálással azt követeljék, hogy a menetet a rendőrség oszlassa fel, hiszen illegális. A tömegbe is bejutott pár szimpatizánsuk: volt, aki PET-palackkal csapkodott egy kicsit, egy súlyosabb esetben pedig az ellenzéki Kontroll Média munkatársának munkaeszközét rongálta meg egy, a menetbe bejutó hőbörgő.
Feltűnő volt azonban, hogy a Pride-ellenes csoport derékhadát nem is a szélsőjobbos párt adta, hanem éppen a CitizenGO-sok a jellegzetes tábláikkal. A fő transzparensükből pedig az is kiderült, hogy az újabb és újabb betűkombinációkat a Pride-támogatókat megszégyenítő módon követik a konzervatív keresztények is: a „Stop LMBTQP” felirat kapcsán sokáig gondolkoztam a P jelentésén, amíg végül rá nem jöttem: a pánszexualitásról lehet szó. Eddig még az Amnesty vagy a felvonulók molinói sem jutottak el!
Ellenük már az állomásra is kivonult egy magányos ellentüntető, aki az indító beszédek alatt az 1985-ös Live Aid We are the World-kórusát játszotta le egy kis hangszóróból.
Pécs 2025-re valóban szimbolikus tereppé vált. De szinte az összes megjelent csoport, mind a többezres Pride-vonulás és az ellenük most már elvileg szuverenista alapon tüntetők is egy-egy nyugat-európai trendet, vonulatot igyekeztek képviselni.
A politika keretei mostanra - nyilván a főként online aktivizmus térnyerése miatt - nemhogy újra "nemzetállamivá", de sokkal inkább épp globálissá válnak: az ultrakonzervatívok és az ultraliberálisok immár Pécsett is ugyanazt az utcai vetélkedést űzik, mint Amerika utcáin.
Ebben a színes karneválban pedig hosszú távon a helyi ügyek fognak eltűnni: mivel kell szembenéznie Pécsen egy embernek 2025-ben, ha meleg vagy leszbikus? Meddig terjed a helyiek szólásszabadsága a mindennapokban? Miért kockáztatja az állását egy közalkalmazott akkor, ha részt vesz egy Pride-on? Mindezt a nemzetközi igényű kultúrharc simán kitakarhatja. Ami pedig ismét csak a kormánynak jó. Ilyen körülmények között tulajdonképpen megértem, hogy engedték lezajlani ezt az egész tüntetéssorozatot.
