Arccal a falnak!

– Óó, rendőr bácsi, tartóztasson le! Motozást is kérek! – A hang gúnyos, a fiatal arcon a mosoly megvető. – Gumibotot kapsz! – Ez a hang vészterhes, fenyegető, mint a föléjük terülő sötét égbolt, melyen átgördül egy távolról érkező mennydörgés. – Óóóó – nyel egy nagyot megszeppenve a fiú –, azt talán mégse kellene… – Dehogynem! Arccal a falnak, lábakat szét! A srác vonakodva engedelmeskedik, keze a feje fölött a falon, kis terpeszben áll, mire a zsaru a hátánál fogva jobban a csupasz tégláknak löki, hanyagul széjjelebb rúgja a lábát. – Kérem! Nem csináltam semmit! – Az majd kiderül. Ne fickándozz! – Mindkét keze elindul a fiú testén, ujjai végigszaladnak a széttárt karokon, lelassul a mozgás, amikor a mellkas következik, a vékony kapucnis felső ott nyitva, a pólón keresztül a rendőrujjak összecsippentik a két mellbimbót. A fiú felnyög. – Ez rendőri túlkapás, hol van a társa? Nem párban kellene járőrözniük, és fel se olvasta a jogaimat! Válaszul meghúzkodják a túszolt bimbókat. – Jogában áll hallgatni – a fiatal rendőr szája szinte súrolja a fiú fülét, miközben ezt teszi, keze egyre lejjebb halad a fiú testén, már a hasán a tenyere. – Bármi, amit mond vagy tesz, felhasználható ön ellen a bíróságon. Az is, ha ellenáll a rendőri intézkedésnek – itt jó erősen a srác ágyékába markol, akinek megbicsaklik a lába, ajkát hangos nyögés hagyja el. – Jogában áll – itt a fiú seggének préseli a merevedését – ügyvédet fogadni – a fogadninál ismét határozottan belemarkol a kínlódó őrizetes "csomagjába", akire ez a kis akció nincs hatás nélkül. – Ha nincs pénze ügyvédre – sorolja tovább a Miranda-jogokat –, az állam kijelöl önnek egy törvényes képviselőt. A zsaru is jelöl, kijelöli a területét, fogai végig karcolják a fiú nyakát, majd ajkai rátapadnak a füle alatt a bőrére, aminek sós ízű a verejtéke a félelemtől. Nem törődve annak tiltakozásával, megszívja a nyakát, a só mellett már a vér íze is a szájában. – Megértette a jogait? – Igen – nyögi a fiú a kéjtől és attól a kíntól, hogy a zsaru már megint ezt teszi vele. – Jóóó! – A rendőr keze megint a hátán, a falhoz préseli, hogy el ne szabaduljon. Bilincs csattan a fiú csuklóján. A szerv erősen hátra csavarja a karját, miközben a másikat is rögzíti a háta mögött. – Ficánkolj csak, tudom, hogy durván szereted! A srác, akit csak Jay néven ismernek, kissé vonakodva engedelmeskedik, míg az őrmester a járőrautóhoz vonszolja, pont úgy, mint a kutya a csontját. Az övé, nem ereszti. Kinyitja neki a hátsó ajtót, itt már nem vadul vele, óvatosan ülteti be, az őrizetes fejére vigyázva.

Amikor az beül, azért csak nem bír a vérével, ellöki, és egy hatalmasat sóz a hátsójára. Elégedetten vigyorog, amikor a srác felnyög. Bevágja az ajtót, a kezét rázogatva ül be a kormány mögé, majd indít. Ekkorra már Jay is ülő helyzetbe küzdötte magát. – Hol a társad? – Igen, tegezi, nem ez az első ilyen helyzet, hogy testközelbe kerültek, bár a zsaru szerint még nem eléggé. – Fánkot és kávét vesz a sarkon, szünetünk van, mindjárt felveszem, szóval ha addig mondani szeretnél valamit? – néz hátra a visszapillantó tükörből, szeme pajkosan csillan az esti lámpák fényétől. – Ötödik cikkely! – Még nem vagy a bíróságon. – Előbb-utóbb ott leszek, ha folyton ezt csinálod velem. – Ugyan már, ez csak egy kis – röhög – kihágás. Bele se kerül az aktádba. – Aktám se kellene, hogy legyen, ha nem akarnál megdugni! – Lehet, nem akarnálak, ha akarnád, de ez így sokkal érdekesebb – fékez le egy kávézó előtt, ahol egy idősebb, testesebb fazon száll be, a kezében két műanyag poharas kávéval és egy kisebb doboz fánkkal. – Csokis már nem volt, karamellaöntetest hoztam helyette. Ez ki? – néz hátra. – Ne baszd már meg, megint? – Ja, a kis Jay. Lehet, hogy ő rabolta ki tegnapelőtt a nőt, aki pénzt vett fel innen két saroknyira. Az elkövető ugyanilyen kapucnis, térdig érő felsőt viselt, láthattad te is az eligazításon. Most is ott ólálkodott, annál az ATM-nél. – Az a felvétel elég fos volt, de a ruházat tényleg olyan – bólogat Jordan társa, és teletömi a száját koleszterinbombával. – Százak mászkálnak ilyen felsőben – hajol előre csaknem a biztonsági rácsig a fiú. – Különben se voltam tegnapelőtt a városban. – De persze senki se látott, senki se tud igazolni. – Jordan beleharap a fánkjába, tele szájjal folytatja: – Az ilyen semmirekellők sosem tudnak alibit felmutatni. – Na most jó nagy hülyeséget mondtál, majdnem-sógor. – Kuss! – Mit mondott a kicsi Jay? Talán van alibije? – Van a lófaszt. – De igenis van! A nagynénémnél voltam hétvégén, ellenőrizhetik! – Nyugi, kölyök, azt fogom tenni. – Jordan felhörpinti a kávéját, majd hátrafordul, merőn Jayre néz. – Mindent ellenőrizni fogok. – Eddig nem volt elég alapos? Valami talán kimaradt? – Ne szemtelenkedj! Elég sok minden kimaradt. – Szerintem nem! – felesel vissza Jay. – Dehogynem. A gumibotot például még be se mutattam. – Nem adtam rá okot, hogy használja. – A létezésed elég ok – morogja Jordan. – Nem igaz, nem az én hibám, az nem az én hibám volt, hogy a… – Pofád befogod! – rivall rá Jordan. Jay összeszorított szájjal hátra dől, meredten bámul ki az ablakon. Itt ő nem lehet se szép, se okos. – Na ezt jól teszed, hogy kussolsz végre. Elfogyott a fánk, a kávé. – Van még másfél óránk, kocsikázzunk addig, vagy vigyük be a srácot? – kérdezi Ron, miközben a porcukrot sepri le a mellkasáról. – Kocsikázzunk – vágja rá Jordan. Addig is szórakozhat a kölyökkel. Ron kissé unalmas figura, lomha a teste, lomha az agya, humorérzéke meg nagyjából semmi. A fiút úgy lehet szivatni kétértelmű odaszólásokkal, hogy Ron semmit nem vesz észre belőle. Jay az utat nézi, az út szélén álló prostikat, éjjel-nappali boltok előtt őgyelgőket; sikátorok előtt haladnak el, a tetőlámpával bevilágítva. A srác fészkelődni kezd hátul. – Valami gond van? – Vécére kéne mennem… – Tartsd vissza! – De nagyon kell. Nem akarom össze hugyozni a kocsit. – Ó, hogy csesznéd meg! – Mit csinálsz, beviszed egy bárba, vagy intézze el az utcán? – Megállok valami sötét helyen, csak nem büntetnek meg a zsaruk egy zsarut nyilvános vizelésért. – Majd fedezlek, míg beviszed egy sikátorba. Jordan megáll egy sötét zsákutca szájánál. – Ez jó lesz. Kifelé, nagyfiú! Jay nehézkesen kászálódik ki az összebilincselt keze miatt, vonakodik az egyenruhással bemenni a kihalt, sikátorszerű utcába. De persze kénytelen. Eltávolodnak a meseautótól, Ron bevilágítja előttük az utat a tetőreflektorral, míg Jordan vissza nem int neki. Köréjük borul az éjszaka, csak egy csupasz izzó világít gyéren valami bolt hátsó kijárata fölött. – Levennéd a bilincset? Így nem tudok… – Majd én segítek. – Jordan még a sötétben is látja, mennyire döbbent a fiú arca. – Csak szívatlak, nyugi. Ha a farkadat a kezembe veszem, az másért lesz. Leveszem, de ne ügyeskedj, mert lábon lőlek, és most nem kamuzok! – Már azt hittem, teljesen perverz vagy. Jordan leveszi a megkönnyebbült srácról a bilincset, arccal a fal felé fordítja. – Még megtudhatod, mennyire vagyok perverz, ha nem igyekszel. – Miért csinálod ezt velem? Miért nem tudsz csak nem tudomást venni rólam? – Akkor unatkoznék – vigyorog Jordan. – Kész vagy már? – Így nem tudok, ha ilyen közel vagy! Jordan szorosan mögé lép. – Így jó lesz? – Nem! – Tudtam, hogy jó lesz. – Keze elindul Jay combján felfelé, megragadja a csípőjét, fenekét szorosan az ágyékához húzza. – Nem hallom a csurgást. – Mi tart ennyi ideig? – kiált feléjük Ron a járgánytól. – A kicsike szégyenlős! – szól vissza Jordan, miközben el nem engedi Jay csípőjét. A fiú halkan mondja: – Engedj már el, tényleg nagyon kell, de így nem megy! Jordan beleszimatol a nyakába. – Hmm, pedig olyan akarom-szagod van. – Igen, akarom, hogy engedj el, akarom, hogy hagyj békén, és hogy ne szimatolj úgy, mint egy üzekedő kutya! – Szerintem te bírod, ahogy szimatollak. – A férfi elengedi Jayt, odébb lép a zsákutca kijárata felé. – Majd legközelebb mást is csinálok, alkalmasabb helyen, alkalmasabb időben. Most igyekezz!

Jay örül, hogy végre levált róla a zsernyák, így gyorsan elvégzi a dolgát, még gyorsabban elcsomagolja magát. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy elfusson az utca végén magasodó kőfal felé, talán fel tudna rá kapaszkodni, átmászni… de nincs rá ideje, Jordan már el is kapja a csuklóját. – Eszedbe ne jusson! – sziszegi a fülébe. – Remélem, nem hugyoztad le a kezed, na indulás! Kattan a bilincs, Jay visszabotladozik a rendőrautóhoz. A szokásos procedúrán esik át, az ügyeletes vigyorogva üdvözli. – Üdv újra itthon, lassan már saját cellád lesz az őrizetesben. Persze nem igyekeznek ellenőrizni az alibijét, hagyják, hadd várjon rosszarcú, igazi bűnözők között. Néhány óra múlva kiengedik. – Haza bezzeg nem visz! – dohog kint az őrs előtt, innen aztán mehet gyalog, taxira nincs pénze, a metró meg már nem jár, vagy még nem? Az éjszakai égboltot megvilágítja egy közelben lecsapó villám, Jay a mennydörgéssel egy időben a vállai közé húzza a fejét. Futásnak ered. Megússza a vihart, az első cseppek mögötte koppannak a járdán, ahogy belép a kapun. Otthon majd egy óráig áll a zuhany alatt, hogy lemossa magáról Jordan szagát. Feljelenteni nem tudja, bárhonnan nézi, Jordan mindig talál rá törvényes okot, hogy bevigye, amiket meg motozás címén művel vele, nem tudja bizonyítani, pusztán a szava állna egy rendőr szava ellen.

Most első ízben nyúlt a lába közé… Legelőször csak a nyakát fogta meg, és a motozás az motozás volt, nem szexuális zaklatás, de minden alkalommal többet, intimebbet csinál… Jay dühös magára, ahogy visszagondol, milyen hatással volt rá Jordan érintése. Még dühösebb a nővérére, aki néhány hónapja faképnél hagyta Jordant egy másik faszi miatt. És a hülye zsaru még rajta áll bosszút, csak azért, mert Celeste-en nem tud. Ha vele is ilyen erőszakos volt kettesben, akkor megérti a nővérét, bár Celeste sosem említett ilyesmit.

Talán neki is itt kellene hagynia a várost. Valahogy ki kellene sakkozni, hogy áthelyezzék a cég egy másik leányvállalatához. Mondjuk az Államok másik felébe. Vagy egy másik földrészre. Vagy egy másik dimenzióba. De ő nem elég jó a smúzolásban, soha nem tudta kinek kell a seggét nyalni a kiváltságok eléréséhez, egy áthelyezéshez, nagyobb prémiumhoz félévkor vagy ahhoz, hogy feljebb jusson azon a bizonyos ranglétrán. Bár hiába is tudná a megfelelő hátsót kiválasztani, magához a művelethez sem ért. Illetve… de ezt inkább hagyjuk.

Jay egyáltalán nincs meglepve, amikor pár nappal később délután alig lép ki a munkahelyéről, máris arccal a falnak penderítve találja magát, bilincs kattan a csuklóján, miközben a Mirandát duruzsolják a fülébe a vidáman ragyogó áprilisi nap alatt. Jay nincs meglepve, viszont állati dühös. – Engedj el, te barom, mi a fasz bajod van?! Ez itt a melóhelyem, azt akarod, hogy kirúgjanak?? Jordan csak egy pillanatot habozik, mielőtt kinyitná előtte a rendőrségi Ford hátsó ajtaját. – Kussolj, és befelé! – Most mégis mit követtem el, mi? – Jay annyira dühös, hogy a belső teret kettéválasztó acéllemezt rugdossa a vezető felőli oldalon, az sem érdekli, hogy Jordan társa is ott ül az autóban. A lemez felfogja a rúgások erejét, Ron csak enyhe rezgést érez belőle az anyósülésen, bár ettől sem boldog. – Te Jordan, rosszalkodik itt hátul valami vásott kölyök, móresre kéne tanítani – mondja, ahogy társa a kormány mögé vetődik. A fiatalabb rendőr becsapja az ajtót, sötéten néz a visszapillantóba. – Aham, jól el kell fenekelni. Tudok is nem messze egy alkalmas helyet, ahol lehúzhatom a nadrágját. Ronnak ez nagyon tetszik, Jordan legszívesebben szétkenné a pofáján azt a visszataszító röhögést. – Nézhetem? – kérdezi Ron még mindig röhögve. – Inkább majd az utcát, míg én kicsit kezelésbe veszem a kölyköt, csak hogy tudja, hol a helye, és hogy állami tulajdonban nem teszünk kárt, nem rúgjuk szét a járőrautót, igaz, kicsikém? – Könyökkel vág az elválasztó rácsba, amitől Jay egy pillanatra ledermed. Jordan besorol a forgalomba. – Bűnözők jogai, meg minden… A park melletti nyilvános budiban nyugodtan beszélgethetnénk erről és egyebekről. – Beszélgethetnétek – bólogat vigyorogva, bár kissé csalódottan Ron. Szívesen végig nézné a fiú megaláztatását. – Oké, csak nyom nélkül. Jordant már rendesen idegesíti. Ismét Jayre pillant a tükörben – majd ő megnyugtatja… Nem tudja még, mit akar vele csinálni, de az számára kellemes lesz. Talán a kölyök számára is. Jay összepréselt szájjal mered maga elé, mérges, ideges, és nem tudja, félnie kell-e Jordantől. Elkapja a zsaru pillantását. Nem őrületet lát benne, valami egészen mást, el sem hiszi, kanos a rohadék, épp a száját nyalja, mikor végignéz rajta, ő pedig ki van neki szolgáltatva. Talán jobban járna, ha felidegesítené, akkor csak simán megveri, nem lehet olyan perverz, hogy megverje és még meg is dugja… – Mi a francot követtem el, hogy már megint bevisztek???? – Minden gengszter ezt kérdezi ártatlan bariszemekkel. Mintha nem tudnád… – Nem, nem tudom! Jogom van tudni, miért visznek be! – Jogod van befogni a pofád! – vág a rácsra könyökkel ezúttal Ron. – Nem kell kirabolni a sarki kisboltot, és akkor nem visz be senki. – Nem raboltam ki semmit semmikor! Nincs ebben a városban senki más, akit cseszegessenek, egyetlen üldözni való bűnöző, díler, kurva, strici? Senki? Csak egyedül én? – Asszem, be fogom tömni a szád – néz rá Jordan. Ronnal ellentétben Jay megérti a célzást. Csak a fejét rázza tehetetlen dühében. – Rohadj meg! – mondja alig hallhatóan. Jordan figyelmen kívül hagyja. – Tudod, mit, ne a park legyen – szól Ronhoz –, az a kis benzinkút jobb lesz a felüljárónál, úgyis tankolnunk kell, meg ott a kávé is jó. – Ja, mintha dobozos fánkot is árulnának ott, lassan vacsoraidő. – Akkor megdumáltuk, te fánkozol, én nevelek. Ha nem gond, nem a bejárat előtt állnék meg, hátha a fogoly ellenszegül. – Persze, állj csak oldalra a rötyihez, majd utána tankolunk. Jordan így is tesz, leparkol, beront a shopba, elkéri a kulcsot, addig Ron kikászálódik, megmozgatja hatalmas testét, majd kacsázó léptekkel elindul a boltba, míg Jordan vigyorogva közeledik a hátsó ajtóhoz. – Na gyere, gyönyörűm – ragadja meg Jay karját, és szabályszerűen kihúzza az ellenkező fiút a járműből, ha nem tartaná, a srác a földre esne. – Mit akarsz velem csinálni? – Jay hangját rekedtté teszi a félelem. – Majd idejében megtudod. Ha jó fiú leszel, talán nem bántalak. Nagyon. Egyik kezével Jay karját fogja, másikkal kinyitja a mellékhelyiség ajtaját. Belódítja a foglyát, aki majdnem térdre esik. Jordan még idejében elkapja, ki tudja, mennyire mocskos az a padló. Bár tisztának látszik, Jay nyugodtan le is térdelhetne akár… Majd arra is sor kerül, reményei szerint, de most más tervei vannak a fiúval. Nekilöki a falnak, leplezetlen vággyal a szemében lép utána. Már önmaga előtt sem tagadja, mennyire kívánja a srácot. Jay riadtan fordítja hátra a fejét, hogy lássa, mire készül a zsaru. – Mit… mit akarsz…? – Rendőri vizsgálat – mormolja Jordan, szája már az őrizetes nyakán, keze a mellkasán, hasán, ágyékán. – Ne…! Hagyd abba, kérlek, Jordan, ne csináld ezt! – Ne hagyjam abba? Oké, te kérted. Alaposan megnézem, nem dugtál-e el valami veszélyes fegyvert a ruhádba… – Azt mondtam, hogy ne! Hagyd abba! Minden zsaru ilyen fafejű? Nem rejtegetek semmit! Neee! Vedd el onnan a kezed! – Miért venném? Érzem, nincs ellenedre az eljárás. – Jordan kigombolja a fiú nadrágját, benyúl az alsójába, marka ellentmondást nem tűrően simul Jay keményedő férfitagja köré. – Ne! Kérlek! Bejöhet valaki – tiltakozik Jay egyre gyengébben. Ahogy a zsaru keze dolgozik rajta, a térde megbicsaklik, Jordan és a fal tartja csak, arcát a hideg csempének nyomja. – Nyugi, Ron már itt strázsál az ajtó előtt, úgyhogy figyelj oda, milyen hangokat adsz ki. – Jordan lök egyet ágyékával Jay fenekén, kezét kihúzza a farmerból, majd szembe fordítja magával a fiút. Jay mellkasa sűrűn emelkedik, kapkodja a levegőt, ha akarná se tagadhatná, hogy felizgatja a zsaru játéka, már nem ellenkezik, nem mozdul, csak nézi Jordant tágra nyílt szemekkel. A férfi szája lecsap az övére, tépi, szaggatja, nyelve az övét kergeti. A hajába markolva tartja szorosan a fejét, miközben ágyékát a fiúénak préseli. Másik kezével újra benyúl a farmer alá, most hátulról, Jay fenekét gyúrja, mutatóujja egyre közelebb nyomul a fiú ánuszához. Jay megfeszül, de hagyja, hogy az az ujj végül masszírozni kezdje bejáratát. Belenyög a csókba, mikor többet engedve neki Jordan apró nyomást gyakorol az izomgyűrűkre. – Ez tetszik neked, mi? – kérdezi fogai között a srác alsó ajkával, amiből lassan kiserken a vér. Jay felnyög, visszaharap, egymás vérét ízlelik, egymás lélegzetét isszák. – Te kis… – Jordan a mondatot nem fejezi be, újra rámar Jay ajkára, ujja a fiúba furakszik, aki erre fájdalmasan nyög fel. Jordan lihegve válik el tőle. – Nem jó így szárazon – morogja. Kihúzza az ujját, Jay nadrágját letolja a combjáig, sajátját is kibontja. – Ne itt csináld! Ne így, nem akarom egy koszos klotyón, ha már mindenáron meg akarsz dugni, akkor vigyél egy normálisabb helyre! – Nem akarlak megdugni, te kis finnyás, itt most nem, nincs nálam semmi.

Mindketten lenéznek maguk közé, ahogy a rend őre előveszi Jay farkát, majd a sajátját is, összefogja őket, és csuklója mozgásba lendül.

Jay sóhajait és nyögéseit elnyeli Jordan szája, aki szorosan tapad rá, nyelve keze ütemére jár a másik szájában, mintha a nyelvével dugná Jayt. Ő pedig körül öleli ajkaival, finoman szívja, mintha másképp fogadná be Jordant. A zsaru ujjai a fiú hajába marnak újra, egyre erősebben markolja a tincseit, keze üteme is gyorsul. Markában úgy jár a két fallosz, mint valami dupla dugattyú a motorban.

Az utolsó perc utolsó józan gondolata viszi a kezét Jay fejéről a zsebébe, hogy elővegyen egy papír zsebkendőt. Elszakad a fiú szájától, egy mozdulattal szétrázza a zsebkendőt, ráborítja gyöngyöző makkjuk tetejére – egyiküknek se lenne jó, ha a ruhájukat kennék össze. Ajkuk ismét összetapad, egymás szájába nyögik élvezetüket. Pár másodperc csupán, és a zsebkendő a kukában végzi.

Jay zihálva dől neki Jordannek, feje annak vállán pihen. A zsaru ad a fiúnak pár percet, hisz neki is szüksége van arra, hogy összeszedje magát. Elrendezi mindkettejük ruházatát, kezet mos az egyetlen csapnál. A tükörből a fiúra vigyorog. – Lehet, hogy eztán mindennap a melóhelyed előtt foglak várni. Jay az átéltektől kissé zavarodottan áll. – Örökké nem csinálhatod ezt, a kollégád se hülye. Jordan felnevet. – Ron? Annyira hetero, hogy eszébe se jut semmi huncutság. Azt mondta, ne hagyjak nyomot, emlékszel? Nem ondónyomra gondolt. – De hagytál – nyalja meg véres száját Jay. – Annyi kellett – vonja meg a vállát Jordan. – Na, kifelé. Elkapja Jay karját, magával ráncigálja, majd nem túl finoman bevágja a hátsó ülésre. Behuppan Ron mellé. – Kész, egy ideig biztosan csendben lesz. – A társa egy vadállat – sziszegi Jay Ron felé, azután tényleg csendben marad. – Csak azt kaptad, amit megérdemeltél – vigyorog Ron, anélkül hogy tudá, mit kapott Jay –, az ilyenek mindig azt kapják. Csokisat? – tartja Jordan elé a fánkosdobozt. – Nem, kösz, vacsorára valami normális kaját akarok. – Csípős csirkeszárnyak? – Lehet. Ott mellettünk a kínainál veszek is pár darabot. Rakjuk le ezt a koloncot – bök Jordan hátrafelé a hüvelykjével –, és húzzunk haza végre.

A kolonc reggel, illetve hajnalban megint csak a rendőrség előtt áll, fázósan, álmosan húzza össze magát. Elengedték. A rabló, aki helyett behozták, volt olyan hülye, hogy sehol nem lőtte ki a kamerát, így sikerült azonosítani, egy háztömbbel messzebb egy újabb bolt kirablása közben tetten is érték. Jay újra szabad. Amikor először találkozott Jordannel, Jay kerek tíz percet töltött a nővére lakásában. Jordan első pillantásra jóképű, szelíd pasasnak látszik, aztán belenézel a szemébe, és tudod, hogy jobb távol maradni tőle. Az első perctől kezdve volt valami közöttük, valami vibrálás. Jay hiába tudta, hogy a nővérével jár, nem volt képes megállni, hogy ne bukkanjon fel folyton a férfi közelében, hogy ne lógjon át a nővéréhez mondvacsinált ürügyekkel. Egyszerűen vonzotta a férfi. Csak látni akarta, látni, ahogy reggel kávét iszik, ahogy jár, ahogy a meccset nézi, és fájdítani a saját szívét, amikor azt látta, hogy a nővérét öleli.

Celeste aztán lelépett, átengedte Jaynek a kéglit, aki örömmel költözött át oda az ócska albérletből. Nem tudta, mit remél, azt biztosan, hogy Jordan jönni fog. És Jordan jött. A szomszédok talán még máig sem felejtették el azt az üvöltözést, ő pedig Jordan öklét. Bár ő is visszaütött, de a zsaru alaposan helybenhagyta csak azért, mert szerinte nem mondta meg neki, hova lett Celeste. Pedig Jay nem tudta, pontosan azért nem, nehogy Jordan utánuk menjen, és zaklassa őket. Bár zsaru, Jay szerint minden követ megmozgatott, hogy a tesójára akadjon, addig pedig vele szórakozik.

Jordan végül elfüstölgött, de búcsúzóul még megfenyegette Jayt: – Ne is gondolj feljelentésre, mert én foglak bevitetni hatósági személy elleni erőszakért, és tudod, mit jelent, ha valaki zsarura támad. – Menj a faszba! Jordan visszalépett az ajtóból, újra felkente Jayt a falra. – Addig nem szállok le rólad, míg meg nem mondod, hol a nővéred, világos? És ez a mai napig tart. Első alkalommal, amikor elkapta az utcán, csak a falhoz lökte, nem is vitte be, csak a torkát szorongatta, természetesen tanúk nélkül, úgy faggatta Celeste-ről. Később már nem is a lányról szóltak ezek az elkapások, csak arról, hogy fitogtassa az erejét, hogy ott tegyen keresztbe neki, ahol csak tud, hogy Jay lássa, ki a főnök, hogy bármit megtehet vele.

Jay gyűlölte ezt a kiszolgáltatottságot. Eleinte mindig azt kereste, hogyan vághatna vissza, vagy hogyan kerülhetné el Jordant. De ő mindenütt ott volt, mindig egy lépéssel előtte járt, soha nem tudott előle meglépni. A legutolsó húzása elég aljas volt, amikor a melóhelye elől vitte el, természetesen másnap mehetett raportra a főnökhöz magyarázkodni. Nem rúgták ki, emiatt nem, a főnök utánanézett a magyarázatnak, amiatt viszont nem kapott dicséretet, hogy sorozatban figyelmetlenül végzi a munkáját. Jay össze van zavarodva.

Egy időben fáradt volt, kialvatlan, egy lépést sem tudott úgy tenni, hogy ne a háta mögé nézegessen. Ha ott volt a zsaru, azért rettegett, ha nem, a felbukkanásától. Azután Jay rájött, hogy a rettegés szép lassan átcsúszott valami másba. Egyre többet gondolt a zsaru érintésére, az erős tenyerére, mostanában a mohó szájára is, arra, amit a benzinkút mosdójában művelt vele. Az jó volt, azzal álmodott is, álmában tovább folytatódott a dolog, de nem a vizelet- és fertőtlenítőszagú illemhelyen, nem ott, ahol bilincs akadályozta, hogy érintse a másik kemény testét, nem ott, ahol egy ostoba fakabát strázsál az ajtóban, hogy ne ereszthesse ki a hangját, nem úgy, hogy utána Jordan visszaváltozik azzá az arrogáns seggfejjé, akinek mutatja magát. Celeste-tel soha nem volt ilyen, vele kedves volt, sokat mosolygott, néha még Jayjel is viccelődött. Ennek a Jordannek a nyomait látta felbukkanni a benzinkút mosdójában, ezt a Jordant szeretné, a húgyagyú Jordan taszítja. Miért nem lehet mindig olyan, mint a régi? Az utóbbi napokban kétszer látta messzebbről, legutóbb a zsarujárgányban, akkor beintett neki. Még látta, ahogy Jordan feje vörösbe vált, mint a közlekedési lámpa, ami lehetővé tette a fiúnak, hogy gyorsan eltűnjön.

Jay végképp összezavarodik, amikor Jordan még két hét után sem tartóztatja le. Sőt, még csak nem is szagol feléje. Most meg mi történt? Csak nem rábukkant Celeste-re? Vagy valami egetverő nagy baromságra készül, azért ez a vihar előtti csend? Jay az elkövetkező héten többször is azon kapja magát, hogy a kapitányság előtt sündörög. Gyorsan eltűnik onnan, mielőtt Jordan kiszúrná. Csak látni akarja. Nem tudja, miért, csak hogy megnyugodjon, hogy él, de amikor látja és Jordan átnéz rajta, nem vesz róla tudomást, legszívesebben ő maga nyírná ki a zsarut. Lehet, megundorodott tőle a dolog után. Igen, biztos ez lehet, azóta kerüli, és még messziről is látja rajta a megvetést. De hát ő kezdte az egészet! Vagy az volt a baj, hogy visszacsókolt, hogy élvezte? A zsarunak nem ez kell, hanem a félelem meg a fájdalomokozás. Igaz, Celeste-en soha semmi nyomát nem látta bántalmazásnak, a viselkedésén se… Hacsak nem a nővére titokban mazochista, akkor tényleg elégedett lehetett. Jordan meg zsaru, tudja, hogy kell nyom nélkül intézni az ilyesmit. Jay megrázza a fejét. Nem, az nem lehet, bár Jordan rajta se hagyott sose nyomot, kivéve a nyakán, de azt direkt. Megjelölte. Eddig csak azok a pasik jelölték meg a nyakát, akik a magukénak tartották Jayt, mindketten Jordan előtt. A zsaru miért harapott rá jelet, ha most semmibe veszi? Megundorott tőle, Jay ebben egyre biztosabb.

Újabb hét telik el eseménytelenül. Jay munka után beül egy bárba, azzal a szándékkal, hogy a sárga föld alá issza magát. De még a sör se esik jól. Nem melegbár, sima, csajokkal, pasikkal, ma nincs kedve kanos aktívokhoz, nincs kedve ismerkedni, se az ismerkedni vágyókat lepattintani. Igazából nincs is kedve semmihez se. Nézelődik egy kicsit, végül megissza az utolsó korty sörét is, pénzt dob a pultra, majd kisétál. Aztán besétál egy másik bárba. A sört továbbra se kívánja, mégis rendel egy újabb korsóval. Sokáig ücsörög mellette, nézi, mint telik meg a helyiség az idő előrehaladtával. Késő este a pultos kinézi a nem fogyasztó vendéget a bárból.

Jay lakásától néhány utcányira egy lepukkant szórakozóhely előtt csoportosulás támad. Közelebb megy, aztán már fordulna is hazafelé, nem igazán érdekli egy razzia. Ekkor veszi észre Jordant: az épület előtt felsorakoztatott féltucat fiatalt igazoltatja Faszfej Ronnal karöltve. Jay a bámészkodók elé furakszik. Mindenfelé rendőrök biztosítják a területet, a hozzá legközelebbin jól látszik, mennyire unja a hercehurcát. Sűrűn nézegeti az óráját, talán a családja várja haza, talán randija van.

Jay egy alkalmas pillanatban odalép hozzá. – A kollégája azt mondta, álljak be a sorba – int a „kolléga” felé egy bizonytalan irányba, mely épp úgy eshet az egyenruhástól jobbra, mint tőle balra. A rendőr nem fordul semerre, őt méri végig megvetően. – Akkor húzzál oda, mire vársz még? De kedves, gondolja magában Jay, ezért tartják sokan bunkónak a rendőröket, mert azok is, attól, mert razzia van és ő is itt van, az még nem jelenti azt, hogy bűnöző lenne és a zsernyák így beszéljen vele, de azért eleget tesz a kedves kérésnek, és odahúz a sor végére. Egyre erősebben remegő gyomorral várja, hogy Jordan észrevegye. Amikor ez megtörténik, ugyanolyan megvetés ül ki az arcára, mint az imént a másik fakabátéra. Jay lesüti a szemét, Jordan tekintete akaratlanul is bűntudatot kelt benne. – Lám, lám, hát hol is lennél máshol? Arccal a falnak, szét a lábakat! Jay dacosan felkapja a fejét. – Pont ott vagyok, ahol lennem kell! – De a felszólításnak boldogan engedelmeskedik. Kicsit csalódottan hagyja, hogy Jordan keze alaposan, ám gyorsan végig fusson rajta. Túl gyorsan. Persze, itt nem tapizhatja, de azért egy pillanatra valamit mégiscsak tehetne… – Mit keresel itt? – sziszegi Jordan a fülébe. Jay egész testében megborzong tőle. – Tudtommal nem jársz ilyen helyekre. – Hát nem is járok. – Mégis itt vagy a sorban. – Igen, itt vagyok – Jay egy kicsit beledől Jordan kezébe. A férfi fogása szorosabbá válik, de rögtön el is engedi Jayt, ahogy valaki megszólal mellettük: – Egy kolléga mondta neki, hogy álljon a sorba. – Nem voltál bent? Jay megrázza a fejét. – Nem, az utcán jöttem, és beállítottak az ellenőrizetesek közé. – Kicsoda? Mutass rá! – Az a rendőr ott – mutatja Jay a pasast, aki beengedte a sorba. Megszeppenten nézi, ahogy Jordan odacsörtet, majd vissza. – Most mi van? – Jay hangja alig több egy cincogásnál. – Philhez azzal mentél oda, hogy valamelyik kolléga küldött a sorba. – Jordan közel hajol hozzá, szemei dühösen szikráznak. – Ne szórakozz velem, kölyök, emberevő hangulatban vagyok, ne akard, hogy téged szedjelek szét. Kotródj haza! – Ahogy parancsolod. – Jay egy kicsit csalódottan válik el a faltól, majd hazaindul. Otthon sokáig áll a zuhany alatt, szeretné, ha a vízcseppek a Jordan iránti érzéseit is magukkal sodornák a lefolyóba. Már lassan kopoltyút növeszt, nehezére esik kimászni a víz alól, mert még mindig Jordan körül forognak a gondolatai. Vacsorára csak egy kevés francia salátát tud legyűrni, habár késő is van már az evéshez. Visszateszi a maradékot a hűtőbe, elmosogat. Kicsit téblábol még a lakásban, kisgatyában mászkál, megágyaz, tesz egy kört a nappaliban, kiáll az erkélyre, végül visszatalpal a hálóba. Talán megpróbál inkább aludni… Még el se helyezkedik, feje még a párnához sem ér, dörömbölnek az ajtón. Nem kopognak, dörömbölnek. Ijesztő. Jay villanyt kapcsol, melegítőalsót és pólót kap magára, kióvakodik az előszobába, a falhoz lapulva kérdezi: – Ki az? – Nyisd ki! Most! Jordan. Jött, hogy megagyalja az esti húzásáért. Jay megadóan nyitja ki az ajtót. Jordan beront a lakásba, szó nélkül elsodorja, Jay úgy dől el alatta, mint gabona a szélviharban. – Aúú! Mit… A férfi ajka szó nélkül lecsap, elvágja a kérdés többi részét. Jay eleinte tiltakozik, majd belevész a csókba, aztán észbe kap, és mégiscsak megpróbálja magától eltolni Jordant, már csak azért is, hogy levegőt kapjon. – Mit csinálsz?! Engedj! Újabb csók, vad, követelőző, Jordan csak utána válaszol: – Eszemben sincs, miért tenném? – Keze már a fiú csípőjénél, a melegítőt rángatná le róla, miközben rajta fekszik. – Mert kemény a padló – nyögi Jay tehetetlenül. Nem érti, mi ez a pálfordulás Jordan részéről, de mielőtt magyarázatot követelhetne, a zsaru még jobban bevadul. – Nem csak az kemény… – Jordan rájön, hogy saját maga akadályozza tevékenységét, felugrik a srácról, talpra rántja őt is. – Arccal a falnak, lábakat szét, kezeket a farkamra! Mivel lassúnak ítéli meg Jayt, kénytelen rásegíteni, rutinból keni a falra. Jay még időben fordítja oldalra a fejét, mielőtt Jordan a tarkójánál megmarkolva a haját nyomná bele az arcát. A zsaru kis terpeszbe rúgja a srác lábait. Emlékei szerint Jay jobbkezes, így balját hátra feszíti, míg a jobb kezét a saját szerszámára nyomja.

Jay nyögve tiltakozik, de tenyere engedelmesen simul Jordan nadrágjának púposodó elejére. A férfi úgy gondolja, túl sok a ruha közöttük, egy mozdulattal Jay bokájáig rántja a melegítőt az alsógatyával együtt, és ha már leguggolt a művelethez, bele is harap az előtte gömbölyödő hátsóba, nem túl finoman. Jay felkiált.

– Hééé, megőrültél? Mit csinálsz? – Még mielőtt bármit is tehetne, Jordan már újra a hátának feszül, ágyékát a fiú hátsójához dörzsöli, miközben ujjai ismét a hajába tépnek, így kényszerítve mozdulatlanságra. Szája a fiú szájára mar, tépi, harapja, végig az állát, nyakát, fogai közé csippenti az ádámcsutkáját, morog, mint egy kutya a prédájával a szájában. Jay az egész torkában érzi rezegni a morgást, lába elgyengül tőle. – Vigyázz, ez… Jordan fogai elengedik a nyakát, most a fülébe morog: – Ez ellenszegülés! Jay meghökken, ahogy bilincs kattan a jobb csuklóján. A zsaru maga felé perdíti, elöl csattintja össze a bilincs másik felét. – Nos, a jogaid… azok fel vannak függesztve! A szeme a lakást pásztázza, majd gonoszul elmosolyodik. Tolni kezdi a fiút a háló felé, aki a bokájánál harmonikázó nadrágjától nehezen lépked. – Várj már, idióta, így el fogok esni! És szedd le rólam ezt a kacatot! – emeli meg csuklóit. – Nem! – Az oldalát megfogva tolja tovább, mindaddig, míg Jay lábai bele nem ütköznek az ágyba. Hanyatt dönti, már mászik is fölé. Újra a száját marcangolja, miközben saját farmerjától igyekszik megszabadulni.

Jay egy ideig hadakozik ellene, de a vágy és a félelem kettőse elragadja, élvezettel csókol vissza, összebilincselt kezeit Jordan nyakába akasztja. A zsaru türelmetlen, szája már a hevesen pihegő testen jár, egyenesen lefelé, le a hasán, amerre a vékony szőrcsík vezeti. Nyelvével belekócol a sötét szőrszálak közé, a következő pillanatban ajkai a keményen meredező férfiasságot becézik. Jay sóhajai megtöltik a szobát, lábait ösztönösen húzza feljebb és tárja szét, hogy a másik jobban hozzáférjen. Csuklóján megcsörren a bilincs, ahogy megpróbálja Jordan fejét még közelebb húzni ágyékához, és érzi, hogy nemsokára robban. Csalódottan nézi, amikor Jordan egy perc múltán felemelkedik. – Síkosító és gumi… – Jay hangja nem több nyöszörgésnél – nálam nincs. Már ha végig akarod csinálni… – Nálam viszont van, idefelé félúton nyitva találtam egy szexshopot, és még szép, hogy végig akarom csinálni. Ki nem hagynám a csinos seggedet, ha egyszer ilyen készséges vagy – kacsint rá Jordan. Kirángat a felsője zsebéből egy hatdarabos kondomkészletet és egy kis tégely síkositót. Villámgyorsan leszórja magáról a ruháit, a srác fölé térdel. – Ez viszont nem kell ide – tépi ketté Jay pólóját. – Az egyik legjobb pólóm volt – kesereg Jay, miközben nagyon is bejön neki ez az ősember stílus, még jobban felizgatja. – Majd kapsz tőlem másikat, de előbb mást kapsz meg! Jay vággyal teli szemekkel, egyben kihívóan néz rá. – Mire vársz még? – De türelmetlen valaki! – Jordan egy mozdulattal vágja hasra a fiút, combjai közé térdel, kezében már ott a síkositó. Felrántja a keskeny csípőt, felsőtestét visszanyomja a lepedőre. Jay engedelmesen tartja a plafon felé a hátsóját, és majdnem elmegy, amikor Jordan első ujja elmerül benne. Türelmetlensége vetekszik Jordanéval, aki bőségesen használ síkositót, bár az előkészítésre nem szán túl sok időt.

A behatolás pillanatában Jay fülébe harap. A fiú szinte nem is érzi a fájdalmat, sem fent, sem lent, inkább izgalmában nyüszít. Jordan felemelkedik a hátáról, mindkét kezével megragadja a csípőjét. Jayt még életében nem döngölték így a matracba. A lepedőt markolja, képtelen tartani magát, egyre hangosabb nyögéseit a párnába fojtja. Jordan tartja a csípőjét, erősen markolja, ágyéka hevesen csapódik Jay fenekéhez újra meg újra. Nem bírja sokáig, egyikük sem bírja sokáig. Jay keze a saját farkára siklik, pár mozdulat csupán – orgazmusa magával rántja Jordant is, hangos hördüléssel élvez belé, tövig magára rántva Jayt. A fiú még a gumin keresztül is érzi Jordan lüktetését. Elterül a lepedőn, ahogy a férfi rárogy a hátára, nem bírja el a súlyát. Semmilyen súlyt nem bírna most tartani, a sajátját sem. Hangosan szuszogva fekszik alatta, arccal a párnába fúródva. Nehezére esik oldalra fordulni is, mikor végre a hangjára talál. – Összenyomsz, mássz le rólam! Jordan megharapdálja a fülét, ezúttal gyengéden. – De olyan kényelmes vagy, főleg itt alul – ágyékával lök néhányat az alatta kereklő hátsón. – Hééé… te most azt mondod, nagy a seggem? Amúgy tényleg nehéz vagy, Jordan, ez kényelmetlen, a saját cuccomban fekszem. – Oké, ne morogj már, megyünk fürdeni. – Jordan lekászálódik a fiúról, a használt gumitól megszabadul, két ujjal fogva lóbálja maga előtt. – Amúgy nem nagy a segged. – Elindul a fürdő felé, a küszöbről visszanéz. – Csak egy kicsit. – Akkor vidd ki a csak egy kicsit nagy seggemet a fürdőbe, mert nem tudok egyedül, ennyivel jössz nekem a támadásért. Jordan visszafordul érte. – Így elhasználtalak? Na tedd a nyakam köré a karod, megyünk. Mit szeretnél, tusolni vagy habfürdőzni? – Hát mit mondjak, nem voltál éppen kíméletes. Tusoljunk, a kádban elaludnék, asszem. – Aludni? Felejtsd el, azt hiszed, megelégszem ennyi kis valamivel? – Mmi?? – Ne rémülj meg, a második menet finom lesz. Tudod, tipi-tapi, nyali-fali, szipi-szopi, digi-dugi… Tetszeni fog, meglátod. Jay nehezen hiszi, amit Jordant mondott, úgy az egész estét nehezen hiszi, tart tőle, hogy reggel felébred, és ez az egész meg sem történt. Pedig de. – Oké, akkor vedd le rólam a bilincset. – A-a, fogoly vagy, még nem telt le a büntetési idő. – Jordan hangja ellentmondást nem tűrő, Jay megadó sóhajjal akasztja a nyakába fémkalodába zárt kezeit. Ám ez a sóhaj csak színészkedés: tetszik neki a bilincses játék.

Jordan tartja a zuhany alatt, törölközni is segít neki, aztán a törölközés átmegy simogatásba, a korábbi hevességének nyomait apró kis puszikkal ápolja, így kötnek ki újra az ágyon, amiről előtte Jordan egy laza mozdulattal rántotta le az összekent lepedőt. Az ágy mellé ejtette oda sem nézve. A hevenyészve odaigazított takarón hanyatt fekteti Jayt, és ráérősen folytatja a gyógypuszik osztogatását, most hosszasan elidőzve a mellbimbóknál is. Minden porcikáját, testrészét kiadósan kényezteti, mígnem Jay a kéjtől tekergőzik alatta. – Én is akarlak a számmal…! – nyögi a srác, amikor megérzi maga körül Jordan ajkait. – De most már tényleg vedd le ezt a szart, fáj, és szemmel láthatólag nem tanusítok ellenállást, mi több, felettébb együtt működöm a hatósági szervvel. Jordan kiengedi Jay farkát a szájából, kiengedi csuklóit a bilincsből. – Hm, jó magaviseletért felfüggesztem egy időre a büntetést. Jay megszabadult csuklóit masszírozza. – Legközelebb szőrmés bilincset vegyél abban a szex shopban. – Rendben. Rózsaszínt. – Hülye. – Miattad vagyok az. – Jordan csókokkal bizonygatja állítását, majd újra megfordul, maga fölé emeli Jay testét. Alaposan kiélvezik a másik minden ízét, minden mozdulatát. Amilyen hevesen tette magáévá nemrég Jordan a fiút, később olyan gyengéden hatol belé, bár a tempó a végére így is elszabadul.

Egymást átölelve zihálnak, Jay a zsaru mellkasára ejtett fejjel, kissé sajgó hátsóval. Jordan eléggé meg van áldva odalent, és nem igazán fogta vissza magát, Jay pedig már rég volt pasival. De nem bánja azt a sajgást. Elégedetten hallgatja, ahogy a férfi szívverése sebes zakatolásból normál tempóra vált. Mint egy gyorsvonat, amelyik az állomás előtt lelassít. – Ha most kérdezek valamit, letartóztatsz? – Lehet. Vagy itt állítalak arccal a falnak, és gumibotot kapsz – vigyorog Jordan. – Már voltam arccal, igaz, a matracnak, és megkaptam a gumibotot is. – Bőrhusáng volt az, nem gumibot, megmutassam a különbséget? – Máris kemény vagy, vagy tényleg belém raknád azt a vackot? Jordan birtokló mozdulattal belemarkol a gömbölyű hátsóba. – Itt csak én járhatok, senki és semmi más nem léphet be rajtam kívül. Jay felnyög. – Csak hogy tudd, nem sűrűn járkált arra senki mostanában. Mellesleg én se biztos, hogy meg tudnék állni most a lábamon segítség nélkül. Jordan elkapja onnan a kezét, újra a fiú vállát öleli át, úgy vonja szorosan magához. – Jaj, bocs, nagyon meggyötörtelek? – Sem a hangjában, sem mozdulataiban nem érződik most semmi vadság. – Érezni fogom holnap – szusszant egy nagyot Jay. – Tényleg bocs, én is rég öleltem bárkit is, kedves nővéred volt az utolsó, az meg nem tegnap történt. Jay egy pillanatra felemeli a fejét, hogy Jordanre tudjon nézni. – Te tényleg…? Senkivel azóta? De hát miért? – Egy másodpercre elhallgat. – Akkor ez most mi volt? Engem…? Velem miért? Jordan lejjebb hajtja a fejét, gyöngéd csókkal érinti Jay ajkait. – Hát Celeste után egy ideig gondolni se tudtam úgy senkire, téged se akartalak, különösen téged nem. Valamit biztos belekevertek azokba a fánkokba, amikkel Ron traktál mindennap, különben hogy kerülnék ide? – Nyilván a fánkok, csak az lehet az oka – húzódna odébb Jay. – Mi az, hogy engem különösen nem? – Celeste öccse vagy, emlékszel? – Igen, tudom, ki vagyok, de téged nem értelek. – Na jó, nyisd ki a füled, mert nem sűrűn fogod ezt hallani tőlem: mindig is vonzónak találtalak, de eleinte nem érdekeltél, szerelmes voltam a nővéredbe, aztán amikor lelépett, tőled csak elégtételt akartam, valamiféle kárpótlást. – Lustán simogatni kezdi a fiú hátát. – Eleinte nem gondoltam rád úgy, hogy bármi is lehetne köztünk, mindig Celeste-re emlékeztettél volna. Csakhogy ő már régóta nem izgat. Te érdekelsz egyedül, érted? – Hmmmm. – Mit hümmmögsz? Tudom, hogy miattam álltál be a sorba a lebuj előtt, motozást akartál, igaz? – Jordan keze a fiú lába közé settenkedik. – Mindenre kiterjedő, teljeskörű motozást, ne is tagadd! Kap egy mély sóhajt válaszul. – Elkerültél… – Még jó hogy. Valamelyik gyökérnek szúrta a szemét, hogy folyton beviszlek ártatlanul – vigyorog Jordan. – A kapitány személyesen rendelt magához, leüvöltötte a hajam a fejemről, hogy még egy ilyen és repülök, aztán, mivel apámékkal összejárnak, megkérdezte, kivel járőröznék szívesen, mert Ron másik államba költözik. – Ó, annak a gyökérnek, aki felnyomott, én szúrnám ki a szemét, megfosztott engem a motozásoktól. De Faszfej Ron máshol fog faszfejkedni, ez klassz. – Ja, én se fogom éjjel telesírni a párnámat. Főleg, ha az a párna te vagy – ad egy puszit Jay szájára. – Viszont ezután annyiszor játszunk motozósdit, ahányszor akarod. – Sokszor akarom! - szalad ki Jay száján. – De ugye nem azért fektettél le, hogy így juss majd a nővérem nyomára? Jordan elneveti magát. – Celeste már régóta megvan, zsaru vagyok, vagy mi a frász. Valami gazdag pacáknál lakik Nizzában, egy csirkelábon forgó villában. Nyugi, csak egy üzenetben gratuláltam neki a nagyon becsületes eljáráshoz. Jay bólintása az egyetértésnek szól, helyesnek tartja a a férfi hozzáállását. A nővéréét már kevésbé, de azt egyáltalán nem bánja. Igazából hálás Celeste-nek. – De akkor miért kérdezgetted, hogy hol van? – Nem figyeltél. Azt csak legelőször kérdeztem, utána kétszer azt, hogy miért lépett le. De már nem érdekel ez sem. – Jordan újra magához öleli a fiút. – Aki érdekel, itt hever mellettem. Amúgy ha már itt tartunk, te szívesen fekszel itt? – Ez az én ágyam, mindig szívesen fekszem benne, a kivel már más kérdés. A zsaru egy mozdulattal hanyatt löki, egész testével ráhengeredik. – Hé, én itt szerelmet vallok, te meg… Addig foglak szatírozni a farkammal, míg vissza nem adod! – Meg akarsz ölni a farkaddal? – Neem, csak addig szeretgetlek vele, míg be nem vallod, hogy miattam álltál a sor végére. – Jordan ajka már a fiú nyakán vándorol. – Igen változatos módszereket ismerek ám a szadizásra. – Tudom… Aaaah! – Jay nagyot nyög, amikor Jordan megszívja a vékony bőrt. – Ez meg fog látszani, ne csináld! – Akarom is, hogy meglátszódjon, tudja meg mindenki, hogy foglalt vagy. – Hogy foglalt vagyok, vagy hogy a tied vagyok? – Hogy hozzám tartozol. – Jordan felemeli a fejét, gyöngéden cirógatja a fiú arcát, szemében, mosolyában ugyanaz a kedvesség, mint amit Jay régebbről ismer. Csak a szerelmes szavak ezúttal neki szólnak. – Nem foglak dugdosni senki elől, mert ami az enyém, azt mindig büszkén felvállalom. A fiú még mindig nehezen hiszi el, hogy jól értelmezi Jordan szavait. Az előbb azt mondta, szerelmet vallott… – Azt mondod, a tiéd vagyok? – Jay, az enyém vagy, jobb, ha hozzászoksz, tőlem nem szöksz el, mint a nővéred. Jay válaszát egy csók előzi meg, most ő csókolja Jordant. – Nem is akarok.

Vége!

by Kornél & Noriko

(Ha tetszett, és úgy érzed, hogy te is szívesen írnál történetet, akkor ne fogd vissza magad, és az elkészült művet küldd el nekünk az info@melegfilmfelirat.hu email címre)