1945. április 11.: A buchenwaldi tábor felszabadítása
Áprilisban könyv formájában is megjelenik A munkásosztály története, Piróth Attila fordításában, a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce közös kiadásában.
Ezen a napon, 1945. április 11-én, ahogy az Egyesült Államok erői egyre jobban megközelítették a németországi buchenwaldi koncentrációs tábort, az ellenálló fogva tartottak átvették az irányítást a tábor fölött. Azonban amikor a szövetségesek elfoglalták a tábort, az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma szerint a homoszexualitásuk miatt internáltak egy részét nem engedték szabadon, hanem a homofób náci büntetőtörvénykönyv alapján kirótt büntetésük teljes letöltésére kötelezték őket.
Több ezer LMBT+ embert internáltak koncentrációs táborokba; legtöbbjüknek rózsaszín háromszöget kellett viselnie. Sokukat orvosi kísérleteknek vetették alá, kasztrálták vagy megölték.
Az USA hadseregének Németország elfoglalásával foglalkozó kézikönyve előírta, hogy a „felszabadítás” után a legtöbb holokauszttúlélőt ki kell engedni a koncentrációs táborokból, azonban „a börtönbüntetésüket töltő bűnözőket polgári börtönökbe kell áthelyezni”. A meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket a német büntetőtörvénykönyvnek a (nácik által tovább szigorított) 175. paragrafusa alapján ítélték el, így ők köztörvényes bűnözőknek minősültek. A homoszexualitást akkoriban a szövetségesek országaiban – így az USA-ban, az Egyesült Királyságban és a Szovjetunióban – is törvény tiltotta.
Az egyik rab, Hermann R., akit a Dachautól délnyugatra lévő landsbergi erődben tartottak fogva, részt vett a felszabadítási ünnepségen. Két héttel később azonban egy amerikai biztos meglátogatta a cellájában, és Hermann kartonjával a kezében azt mondta neki: „A homoszexualitás bűn. Maga itt marad!”
Az USA megszálló hatóságai megtartották a náciasított 175. paragrafust, és a háború befejezését követő négy év során évente kb. 1500 férfit tartóztattak le az alapján. Később Nyugat-Németország is megtartotta a törvényt, és 1969-es visszavonásáig összesen több mint 50 000 férfit ítéltek el. Ezzel szemben Kelet-Németország visszatért a náci hatalom előtti 175. paragrafushoz, amelynek alapján mintegy négyezer férfit ítéltek el a törvény 1968-es visszavonásáig.
Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként. Nyugdíjukból levonták a koncentrációs táborban töltött idejüket – és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
175-ös paragrafus
A német törvénykönyv azon paragrafusa (1971-től 1994-ig), mely a férfiak közti homoszexuális cselekedeteket büntetendőnek tartotta. A nácik ennek a törvénycikknek az értelmében üldözték a homoszexuális embereket. Emberek ezreit vették őrizetbe és deportálták koncentrációs táborokba, ahol legtöbbjüket meggyilkolták. A törvénycikkely egészen 1994-ig érvényben maradt. A Németországban ennek a paragrafusnak az értelmében elítélt meleg férfiak ítéletét 2017-ben semmissé tették és kárpótlást kaptak.
