Just van Bommel: Kedves törékeny férfiú!
Just van Bommel – aki munkáiban mindig személyes és mégis fegyelmezetten formális – arra törekszik, hogy könnyed érintéssel és humorérzékkel teret adjon a létezés kevésbé kellemes oldalainak. 2022-ben diplomázott a Toneelacademie Maastricht előadóművészeti intézetének színművész szakán. Produkcióiban a humort és a tragédiát ötvözi, miközben a triviális és hétköznapi dolgokat boncolgatva teret teremt egzisztenciális és egyetemes kérdések számára. Munkái könnyedek, személyesek, időnként melodramatikusak, és mindig önironikusak — ezáltal enyhítve a nehéz témák súlyát. 2023 óta dolgozik együtt Frascati Producties csapatával.
Ahogy a művész önmagát bemutatja:
"Egy Amszterdamban (Hollandia) élő előadóművész vagyok, aki holland és angol nyelvű előadásokat készít mindarról, amit a mindennapi életben kétségbevonhatatlanul igaznak fogadunk el. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a nemi normák „normálisak”, hogy teljesen természetes, hogy egy zöldeskék sziklán keringünk egy hatalmas izzó gázgömb körül, és hogy az is normális, hogy van hüvelykujjunk, stb. De azt hiszem, az a „miért?” korszakom, amin a gyerekek általában 4-5 évesen túlesnek, nálam soha nem ért véget. Ezért most olyan előadásokat próbálok létrehozni, amelyek megmutatják, hogy azok a dolgok, amiket „normálisnak” nevezünk, valójában hihetetlenek, pusztítóak, és néha csodálatosak."
Mi lenne, ha abban a pillanatban, amikor igazán számít, pont annyira lennél éles eszű, amennyire reméled? A DEAR FRAIL MALE (Kedves törékeny férfiú!) című darabban Just van Bommel egy személyes anekdotát mesél el egy váratlan „találkozásról” egy csapat fiúval. Ezt az emléket egy szövegalapú, ritmikus előadás formájában dolgozza fel, amely a férfi normák súlyát és azok hatását boncolgatja.
A szerző saját szavaival így írja le, hogy miről is szól az alkotása:
„A férfiakról – és arról, milyen szörnyű nekik, hogy szörnyűek. Ezt a művet már egy ideje meg akartam csinálni, de eddig nem mertem. Szóval, íme egy újabb alkotás arról, amitől mélyen félek: a férfiakról. Szöveg és némi hang segítségével lebontjuk a férfit a maga mítoszáról, és meglátjuk, mi is ő valójában: egy szomorú húscafat, aki egy gyengéd, simogató kézre vágyik, ami azt mondja neki, hogy minden rendben lesz. A queer emberek és a nők évtizedek óta próbálnak felszabadulni. Most a labda a férfiaknál van. Tekintsd ezt a művet bátorításnak.”
A szerző és a producer hozzájárulásával, valamint Németh Attila fordításának és közreműködésének köszönhetően az olvasók oldalunkon most magyar nyelven is megismerkedhetnek a művel.
További részletek az előadásról: https://www.frascatitheater.nl/en/agenda/dear-frail-male-zkk2
Just van Bommel blogja: https://justvanbommel.
Just van Bommel: Kedves törékeny férfiú!
A JÁTSZÓTÉR
a múlt héten belém kötött egy csapat fiatal
serdülő fiú
épp egy kisebb játszótér mellett sétálok el
ahol úgy olyan tizenöt srác lóg együtt
egy meglehetősen
nagy
csoport
a homokozó káváján, a padon
a fekete gumikövön
ácsorognak és üldögélnek
a háttérben
egy magas melegítős csávó egy hintát nyikorgat
lapos sapkák
pufidzsekik
félig vagy egészen fenék alatt viselt tréningnadrágok
az egyik fiún skinny jeans
a telefonjából szól a zene
megrepedt képernyő
recsegő hangszóró
ami engem mindig is lenyűgözött
nagyon tudatos zenei ízlésed kell hogy legyen
ha ezt nyilvánosság előtt hangosan
a lehető legrosszabb hangminőségben lejátszod
nyitott tér
vöröstéglás házakkal körülvéve
két srác összeüti a könyökét
itt van
egy esély
itt van
egy szemkontaktus amit inkább elkerültem volna
tizenöt fiú
tizenkettőtől tizennyolc évesig meg ami közte van
elég egy furcsa összetételű csapat
tizenkét évesek
akiknek valahol még megengedett a játék
az öröm és a gyengédség
és a nagyobbak akik már értik
akiknek a maszkulinitás szabályait
már mélyebben az agyukba nyomták
a rendszerükbe betonozták
ők tanítják a fiatalabbakat
kerülj mindent amitől gyengének tűnhetsz
az ártani fog
kerülj mindent amitől célponttá válhatsz
mert azzá válsz
ne haragítsd magadra a bandát
az visszaüt
válassz ki egyet
egy gyenge valakit
és eggyel feljebb léphetsz
megannyi dühös majom egy sziklán
jobbra-balra nézve
figyelmesen szemlélődnek
van-e a sajátunk közt egy célpont
van-e egy sebezhető aki majd lezuhan
a nemed lehet hogy egy előadás de nem szerepjáték
aztán
rám néznek
előbb megkönnyebbülten azután érdeklődve
egy másvalaki játszhatja az alárendelt szerepét
mintha azt súgná valami bennem
na jó ezt ne csináld
közben egy nagyon-nagyon mély hang
legbelülről bátorít
mutasd
meg
nekik
elmegyek mellettük
előre tudható ha majd már háttal leszek fog elkezdődni
gyávák
nekem kiabálnak
nem értem rendesen
ami a fejhallgatómból szóló zenén átszűrődik
ilyesminek hangzik
oooovvvfgogsncvllllora… BUZI!
megállok
megfordulok
leveszem a fejhallgatót
ó helló
mi az amit tehetek értetek
fiatalok meglehetősen nagyszámú csoportja
amelyik itt a játszótéren lóg együtt
legjobb lenne valami ilyesmit mondani
- Bocs, mi?
ami valójában kijön
a hintán ücsörgő tréningruhás kiskirály kifújja az orrát
a másik tizennégy úgy tűnik hadrendbe sorakozik
csoportban vadásznak
okos
úgy gondolom túl kicsik
túl gyengék hogy egymagukban vadásszanak
morognak valamit
alig hallható homofób megjegyzéseket tesznek
egészen egyenletesnek tűnő ritmusban
mintha
vagyis
nem várom hogy dalra fakadjanak de
ez a világ
egy
bizarr világ
ahol sose tudod igazán mi következik
persze nem
aztán az egyik csávó
hátranyalt haj
fekete pufidzseki
tesz egy lépést felém
oldalra nyújtott karjával visszatartja a bandát
- Hé… hé… - a haverjaihoz.
- Úgy értik… azt akarják tudni, hogy van faszod vagy nincs?!
VALAKI EGY HOMOFÓB MEGJEGYZÉST TESZ
gyakoroltam ezt
sokféleképpen készültem
hogy az effajta kérdéseket megválaszoljam
millió forgatókönyvet játszottam le fejben
a homofób beszólásokra
például
valaki tesz egy homofób megjegyzést erre azt mondod:
- Ó, hát apám is mindig így hív, mintha csak otthon lennék,
milyen jó ez a nap!
vagy máskor ráteszel egy lapáttal
és még durvább szavakat használsz
például:
- Persze… ’buzi’… biztosan… de… nem tudom…
inkább azonosítom magam faszszopóként,
gecinyelő hímringyóként,
mint aki veszélyt jelent a gyerekekre,
vagy mint kártevő féreg.
vagy! az egésznek azzal vetsz véget
hogy egyből a földre dobod magad
szétharapsz egy pezsgőtablettát vagy hasonlót
amitől elkezd habzani a szád
valaki kicsit megemeli az elalélt tested hogy a hab
végigfolyjon az arcodon amire azt reagálják:
- Baszd meg, mit csináltál?! Tettél egy homofób megjegyzést?
A picsába, ezek az ilyenre túlérzékenyek, baszd meg!
de az előkészületeim valahogy mégsem gyümölcsözőek
BESZÉLGETÜNK
oly… o… olya…
olyan arckifejezéssel nézek rájuk ami leginkább a zavart
bosszús, mérges és ijedt keverékéhez hasonlítható
valahogy így
de inkább
érdeklődésnek veszik
úgyhogy megismétlik a szavaikat
legalább is a mondat utolsó részét:
- Van faszod, vagy nincs?
a férfigyermek és a férfi általában nem igazán arról híres
hogy képes lenne felismerni az érzelmeit
elönt a düh
és félek is
valahol
de hát ezek gyerekek
nyugodt kéne hogy legyek
egy pillanatra végigcsúsztatom az ujjaim
a kamu-gucci retikülömben lapuló vadászkésen
amit önvédelemből hordok magamnál
kicsit lassul a szívverésem
megnyílt a vadászidény
lássuk ki lesz a préda és ki a vadász
végül visszakérdezek:
- Számít?
egy különösen gonosz tekintetű fiú
akit csak úgy tudok leírni hogy patkány-kinézetű
egyből válaszol
mindig gyűlöltem az ilyen külsejű arcokat
patkányfiú mutáló hangon mondja:
- Igen, számít!
ó helló patkányfiú
milyen jó tőled hogy beszálltál a beszélgetésbe
olyan szagot áraszt mint amit valószínűleg egy reklámban
- ahol az izmos férfi megkap minden nőt - ajánlhattak neki
hogy erre van szüksége
valamit amin a címke
’dark vanilla’ vagy ’charcoal sensation’
az egyéb szagok feletti réteg
az alatta megbúvó pubertás izzadságbűz
a sunyiban szívott cigi ami még több dezodort kíván
nehogy anyu észrevegye
képzeld csak el mi történne ha anyu elmondja apunak
hogy fiacskájuk mit csinál a játszótéren
azt kérdezem:
- És mit számít?
a patkány kinézetű gyerek válaszol:
- Csak mert számít!
csak
mert
számít
ami egy kifogástalan magyarázat egy tizenkét évestől
így újrafogalmazok
azt mondom
szerintem
nem
azt mondja de
azt mondom nem
azt mondja de
azt mondom nem
azt mondja de
azt mondom nem
azt mondja de
azt mondom nem
azt mondja de
azt mondom nem
azt mondja de
itt megakad a lemez
kérlek te kis nevetséges patkány külsejű torzszülött majom
fogd be és figyelj egy pár másodpercig
csendben vagyunk
ami nem jó
ezek a kis érzékeny fiatal meztelencsigák a csendet
gyengeségnek veszik
kellemetlenül érzik magukat ha csendben kell lenniük
akár oly sok férfi akivel találkoztam
tartozhat bármelyik társadalmi közeghez
nem viseli el az érzést ha nem beszélhet
türelmetlenül félbeszakít a mondat közepén
és olyasmit mond hogy:
- Hát igen, mindamellett én úgy gondolom, hogy ez annál
némileg árnyaltabb, mint ahogy ön megfogalmazta.
Hogy Hegel szavaival éljek…
bedob egy véletlenszerű forrást vagy egy tekintélyes személyt
és bumm!
győzelem
a politikai, filozófiai, gazdasági vita
az előrehaladott modern férfinél
az ökölharc megfelelője
patkányfiú
sunyin
középső ujjal bemutat
wow
(annyira)
buta vagy
hirtelen megrázott mennyire buta
mind mennyire buták
ezek a nyilvánvalóan érdektelen és megbántott arcú
pubertás szardarabok
és ez még valójában nem is egy vélemény
lehet nem szeretnéd hallani
ezen csak félig átgondolt agymenésemet
de a gyermek, főleg a fiatal hím
az emberi lény legbutább változata
világszerte a fiúkkal van a legtöbb baj az iskolában
és egyéb tanintézményekben
kis pöcsök
a legkisebb túlélési ösztön is hiányzik belőlük
elfejtettétek a maszkulinitás legelső szabályát?
mindig a testi erő győz
és végül is minden a nyers erőn alapszik
ennél a patkányra hasonlító kiskorúnál
legalább negyven centivel vagyok magasabb
és egy ideje már gyúrok
a patkányra nézek
potenciálisan
a tarkójára helyezhetném a jobb kezem
és megszoríthatnám
bal kézzel tartanám az állát
a fejét enyhén előre emelném
egy hirtelen és gyors mozdulattal
elfordítanám balra
és a földre dobnám akár egy döglött galambot
csak nem döglött galamb lenne
hanem egy döglött kissrác
hú..
milyen könnyen jön az erőszak
épphogy időben felfogom
ahogy felemelt öklömtől meghátrálnak
hát ez az amiből értetek
ebből értek én is
a maszkulin késztetés hogy ezt elmagyarázzam nekik
ezt még nem sikerült magam mögött hagyni
veszi át az irányítást
látjátok
az ember több ezer éve így csinálja
de ti gyerekek vagytok
nem akarlak megütni
(gyerekek vagytok)
nekem lenne kínos
ha szarrá vernélek
habár gyanítom soha senki nem vette a fáradságot
hogy leüljön veletek
illusztrálom egy mozdulattal
mintha valakit lenyomnék egy székre
drága kedves patkányfiú
drága kedves fiatal férfi formájú szarzsákok, akik vagytok
azt kérditek van-e faszom vagy nincs
egyikük felharsan:
- Igen, van faszod vagy nincs?!
azt kérdezem számít
erre azt mondjátok
egyikük belevág:
- Igen számít!
erre azt kérdem mit számít
erre patkányfiú:
- Csak, me…
UNALMAS, patkányfiú!
A LECKE
hadd meséljek valamit
valamikor nem olyan régen
mondjuk úgy tizenkét-tizennyolc éve
anyukád
a szó szerinti anyád
terhes lett
és úgy tíz a hasában és sötétségben eltöltött hét után
a hormonok és egyéb anyagok összevissza keveréke
elhatározta milyen nemi szerved legyen
és péniszed nőtt
nem egy túl vonzó szó
pé-nisz
néhány hónapot előre tekerünk
anyád kinyomott egy vörös ember alakú nyálkacsomót
téged
vérrel borítva
és még mielőtt bármit tettél volna
egy nőnek már fájdalmat okoztál
ahogy átszakítottad a hüvelye és végbele közötti gátat
világra jössz
és logikus
hogy sírsz
és bárcsak ott lehetnék és a füledbe súghatnám
lehet
nem lesz
majd
jobb
elvágják a köldökzsinórt
szorosan egy törölközőbe tekernek
dörzsöl és túlingerli a bőröd amit még azelőtt
soha senki nem érintett
és amikor anyád mellére fektetnek valaki azt mondja:
- Gratulálok, fiú!
ahhoz gratulál hogy halványan egy kövér kukachoz
hasonlítható a nemi szerved
a tested külsején lógó sérülékeny szerv
ott himbálózik a lábad közt
agresszívan jelenlévő ha izgalomba jön
készen áll hogy egy lyukba csapódjon
ez a koktélparadicsom pár
és a felette logó fonnyadt ecetes uborka
kényelmetlen, ugye? ha az utcán egy idegen
a szaporítószerveiddel szembesít
és amikor a faszhordózó
akit majd apunak vagy apának szólítasz
vagy ha különösen betegek vagytok uramnak
karjaiba adnak, magához ölel
a védtelen meztelen kisbabát
és azt mondja:
- Felnősz és erős férfiúvá válsz!
eleve olyan elvárásokat állít amelyeknek
soha nem fogsz igazán megfelelni
és majd éled az életed
nap mint nap bizonyítani próbálod
hogy tényleg ’erős férfi’, ’igazi férfi’ vagy
hogy családfők, védelmezők, hősök, vezetők
örökségének a része vagy
és egy napon
apád
büszke lesz rád
így hát lehet hogy mégis igazatok van, játszótéri haverjaim
hogy számít
talán csak reméltem hogy nem
vagy legalább is hogy nem ennyire
úgy néz ki a fiúk felkészültek
hogy visszavegyék
amit elloptam tőlük
szemük a látszólag elkerülhetetlen és bekövetkező erőszak
izgalmától csillog
nem én voltam
mondom
tényleg sajnálom de
nem én voltam
LOVACSKÁM
ekkor a magas melegítős fiú, a helyi játszótér ura
felkel a hintáról
kicsit idősebb mint a többi
gyorsabban mozog mint gondoltam
hirtelen előttem terem
a vállamra teszi a kezét
vagyis inkább jól ráver
hüvelykujját a kulcscsontjaim közötti lágy mélyedésbe nyomja
igen
ott ahol a levegő a tüdőmbe áramlik
ügyes fiú
lélegzete meglepően kellemes
ennyire közel
zihál mint egy engedetlen ló
akinek egyszerre mindkét oldalról húzzák a kantárját
a kis húzásoktól az arca folyamatosan szaggatottan rezeg
mit keresel lovacskám?
olyan valakinek nézel a szemébe aki készen áll arra hogy
mindent elveszítsen
és ezért nincs vesztenivalója
valahol mosolygok is
időről időre elképzeltem ezt a helyzetet
de soha nem úgy hogy közben vigyorgok
tessék lovacskám
egyre erősebben nyomod a kulcscsontjaim közötti lágy pontot
és kicsit kinyitod a szád
mintha mondani akarnál valamit
én is az enyémet mintha csókra nyitnám
egy jel világos mint a nap
szemei tágra nyílnak
táguló pupillák
a levegő sípolva ki-be járja a testem
beleremeg az erőfeszítésbe ahogy
a kezét a nyakam körül ökölbe próbálja szorítani
megsebez belül
mereven állja a tekintetem
miközben olyan hangot hallatok mint egy
megrepedt légcsövű haldokló vad
aztán, ott
a tekintete lefelé irányul
túl a dús ajkaimon
egy másodperc alatt végigméri a testem
más lett a nézése
lefelé villantom a szemem
ahogy az előbb ő
látom ahogy a farka félig megmerevedik
a szürke tréningnadrág keveset takar
duzzad ahogy nézem
a karomon
a hátamon
a hátsómon
a vékony szőrszálak
vigyázzba állnak
a testem felkészíti magát
átérzem ahogy összeszorított öklével legszívesebben
betörné az arcom
átérzem hogy azt kívánja bárcsak lenne kéznél egy kő
hogy hatékonyabban végezze el a dolgot
átérzem ahogy letépi a homok színű ruhát a testemről
ahogy behajoltat
egy gumicsempébe nyomja az arcom
és belém erőszakolja magát
mindenki szeme láttára
erőteljesen kitartok
még mélyebbre nyomja a nyakamba az ujját
igen
ott ahol a levegő a tüdőbe áramlik
ügyes fiú
míg az arcunkat csak egy hajszál választja el
utolsó kipréselt
lélegzetemmel
azt suttogom:
- Verekszünk vagy baszunk?
Mindkettő rendben van.
Nekem mindegy.
Válassz!
zavartnak tűnsz
lovacskám
de hát soha nem tanították hogy zavart is lehetsz
a düh volt az egyetlen érzelem amit mindig bátorítottak
az azt követő erőszakot mindig megbocsátották
a totyogó kisgyermek dühromait
hogy kisfiúként megvered a másikat
te csak fiú voltál
te csak kiálltál magadért
és ha téged vertek apu azt mondta:
- Mit mondtam a sírással kapcsolatban? Soha ne mutass
gyengeséget, mert majd még jobban bántanak!
így hogy most zavartságot érzel, mi az amit érzel?
düh
szomorúság?
düh
pánik?
düh
féltékenység?
düh
félelem?
düh
izgalom?
düh
NEM VAGYOK DÜHÖS
nem vagyok dühös
szomorú vagyok
amiatt hogy
mennyire nem vagy képes
felismerni a saját érzéseidet
másokéról nem is beszélve
amiatt hogy télen kint mackógatyát hordasz
amiatt hogy statisztikailag majdnem bizonyos
hogy négy évesen
kevesebbet érintettek, öleltek, bújtak hozzád
mint az ugyanolyan korú kislányokhoz
és még annyi minden van ami kimaradt
és ki fog maradni
mint amikor az általánosban a barátoddal akartál játszani
aztán mégse mert ő időről időre megölelt
neked pedig azt tanították hogy az lányoknak való
vagy olyan fiúknak akik
buzik
azt meg már korán megtanultad hogy az egy
nagyon csúnya szó
vagy
a lány a középiskolából aki veled akart járni
de nem értette miért viselkedsz vele máshogy
mint a barátaiddal
és a barátaid előtt olyanokat mondtál neki hogy:
- Nem, soha!
Hogy én veled sétálni menjek virágot szedni?
Nem vagyok egy hülye lúzer!
ELRENDELTETETT / MEGHATÁROZOTT
a kukacszerű függvény határozza majd meg
milyen értékrendet tanulsz
milyen viselkedéshez szoktatod magad
milyen szavakat használsz
milyen ruhát hordasz
meghatározza a fizetésed
a munkahelyeidet
és meghatározza annak az esélyét is
hogy sajátkezűleg vetsz-e véget az életednek
hogy véget vetsz-e másokénak
úgyszintén a szakmai esélyeket
az összes esélyt melyet megkaphatsz
hogy aztán esélyed legyen hogy elmondhasd másoknak
milyen keményen dolgoztál
hogy ezt teljesen egyedül érted el
amit valójában úgy kell érteni
hogy (szerencséd volt hogy) egy olyan világba születtél ahol
ezernyi példa mutatta mivé válhatsz
és feltárta előtted az összes benned rejlő ’lehetőséget’
(szerencséd volt hogy) egy olyan világba születtél ahol
mindenki számára te vagy ami a normális
(szerencséd volt hogy) a domináns kultúra részese lettél
ami a szülőd méhében levő pár változótól függött
wow wow wow
jó munka
keményen dolgoztál
megérdemled
ahogy lady gaga mondaná
a tapsot
a sperma ágyúd
fogja meghatározni hogy oldalba tudsz hugyozni egy fatörzset
hogy a véleményed egyből komolyan veszik
amitől jelentősen nőnek az esélyeid
hogy helyben kitalált faszságokat hordj össze
olyan témáról amiről addig még nem is hallottál
miközben azt gondolod még érdekesebb lesz ha mindenki látja
ahogy kisajátítasz minden teret
és előadsz egy nem koherens szó-saláta monológot
hogy aztán utólag azt kérdezd magadtól és a környezetedtől
hogy miért nem mondhatsz manapság bármit
anélkül hogy mindenki egyfolytában
kurvára mérgesen viselkedne
az a sorsod hogy rendkívül nehezedre essen a bocsánatkérés
hogy aktívan ki kelljen tanulnod a
’sajnálom’ kimondásának mesterségét
és nem úgy hogy:
- Sajnálom, mennyire béna vagyok!
Mekkora egy nagy balfasz!
Ne bocsáss meg!
Annyira rossz ember vagyok!
Hagyjál el!
ebben jó leszel
hogy azután régi sablonokba essél vissza
ivásba fojtsd az érzelmeid
kábítószerezésbe fojtsd az érzelmeid
leszarsz mindent és bűnözni kezdesz
inkább mint hogy pszichológushoz menjél
és végül halálra vered a szeretteidet mert túl sokat
szembesítenek azzal hogy valójában képtelen vagy érezni
arra vagy hívatott hogy vezérigazgató legyél
műszaki fejlesztő vagy egy erős ország elnöke
és hogy az elnök hadseregében szolgálj
aki majd egy értelmetlen háborúba küld
arra tanítottak erős legyél és független
és arra is
ha egy férfi azt mondja lőj egy másik férfira akkor a válasz
’igen’
te, egy feláldozható gyilkos test
akit nevén se neveznek
ha majd a szétbombázott hullád a tűző napon rohad
a hírekben külön bemondják hogy ott nők és
gyerekek is voltak
mert azzal már eleve számoltak
hogy te mindenképp elesel azon a harcmezőn
egy másik férfi nevében
egy másik férfi aki soha nem tanulta ki
a gyengédség és önreflexió mesterségét
aki inkább
egész országokat porig rombol
férfit, nőt, queert, gyereket beleértve
aki inkább felvásárolja az utolsó fémdarabot is
hogy fegyvert gyártson belőle
minthogy átgondolja az álláspontját
vagy feladja a hatalmat
az a sorsod hogy szégyelld ha ülve pisálsz
hogy úgy gondold wc-re az ember egyedül megy
és emiatt az a sorsod hogy rémisztőleg hat ha valaki
aki szintén piszoárt használ
a szemedbe néz vagy melléd áll
és emiatt a vicces mosdóbeli összejövetelek is elmaradnak
mindenképp az a sorsod hogy elmulaszd azokat a
férfi barátok közötti nem gyakorlatias témájú beszélgetéseket
amelyek csak egy olyan egyszerű kérdésre adandó válasz
megtalálására összpontosítanak mint a ’hogy vagy?’
kimaradsz a csoportos társalgásból
a szaunában
egy szál faszban
ami semmit nem jelent
ahol a barátaid olyanokat mondhatnak:
- Őszintén szólva most eléggé elbizonytalanodtam.
Mindig elhitették velem, hogy nekem kell eltartani,
de a párom tökéletesen tud magáról gondoskodni,
és ettől úgy érzem magam…
amire te azt mondod hogy felismered az érzést
hogy nem találod a helyed
kimarad ez a beszélgetés ami még akkor is tart
amikor az ujjaidon már felázik a bőr
kimarad hogy egy teltházas moziban elsírod magad
ha felcsendül a betétdal
és megszorítod a melletted ülő barátod csuklóját
nevetsz és sírsz és nevetsz mert sírsz
kimarad hogy megöleled a gyermeket aki a te felnövő fiad
vagy hogy a karjaidba vedd és elénekelj neki egy altatódalt
a dalok legédesebbikét
és hogy kiénekeld a magas hangokat is
így
ALTATÓDAL
Elringatlak drága édesem
fogd az ujjam a tenyeredbe
bármennyi könnycsepped csordul
emlékezz mindig erre
Egy nap majd állni tudsz
pizsamában bejárod e nagy kerek világot
nekem nem számít meddig jutsz
annyira büszke vagyok
annyira büszke vagyok
Bármerre mehetsz
bármiféle ember lehetsz
a temetésem napjáig
nekem csak ez számít
Neked a Nap leszek
lábujjaid között a homokszemek
én leszek a ritmus
és a fújdogáló lágy szelek
Mehetsz egyedül
mehetsz egyedül
mehetsz egyedül
mindig tudni fogod
mennyire szeretlek
annyira
szeretlek
Mehetsz egyedül
mehetsz egyedül
mehetsz egyedül
mindig tudni fogod
mennyire szeretlek
annyira
szeretlek
KIMARADÓ DOLGOK LISTÁJA
kimaradsz abból hogy az öt éves kisfiaddal együtt vesztek egy
babát csak mert ő azt mondja: - Milyen szép a baba haja!
és majd mondod úgy ahogy neked is tanították
a baba lányoknak való, vagy olyanoknak akik buzik
és az utóbbiról mindig úgy tudtad hogy az egy
nagyon csúnya szó
kimarad hogy
pár hónap apasági szabadság normálisnak számít
a gyermeked első mosolya
vagy amikor az ujjai először markolnak valamit
kimaradsz abból hogy a gyereked kérdezi hol a ruhája
és te tényleg tudod is
kimaradsz abból hogy te vagy az aki
egy átgondolt búcsúajándékkal lepi meg amikor elköltözik
és kimarad hogy igazi beszélgetéseket folytass vele
hogy felhívjon hogy elmondja gondját-baját
mert mindig anyut hívja
végül is majd felhív
amikor már felnőtt te meg öreg vagy
és az egyetlen valamit érő dolog
amit egymásnak mondani tudtok
hogy mindkettőtöknek mennyire hiányzik anyu
mindig anyut hívta
majd azt kérdezi:
- Hé, apu,
még mindig,
még mindig gondolsz anyura?
és elnémul a vonal amíg be nem ismered
beismerésnek fogod venni mert
soha nem engedted meg magadnak hogy érezz bármit is
- A nap minden másodpercében… annyira hiányzik.
amire válaszol:
- Nekem is.
majd az azt követő csendben mindketten némán sírtok
és kimarad hogy ez a pillanat valamennyi vígaszt nyújthatna
mert ’kényelmetlenül’
érzed magad
minő butaság
kimaradsz abból hogy egyszerű személyes jellegű
igazságokkal nyerj meg egy vitát
hogy elviseled a kritikát anélkül hogy védekezésképpen
mindenféle szart dobálsz össze-vissza
vagy a másikat valami idétlen hangon utánzod
úgy értem
kimarad hogy kiöltözz
hogy a legextravagánsabb kinézeted más is lehet mint
egy rikító színű öltöny
a tanári vagy ápolónői álomállás
hogy táncolj
hogy női ruhát
hogy magas sarkút hordj
vagy sminket viselj
hogy azt mondod a barátaidnak ’szeretlek’, csak úgy
hogy gyönyörű legyél
nem dögös, vagy csinos
gyönyörű
hogy mások előtt sírsz ha elpusztul a dédelgetett háziállatod
vagy elvész a kedvenc gyerekkori macid
kimarad hogy útbaigazítást kérj
hogy meghallgass valakit
tényleg végig hallgasd, anélkül hogy szükségét éreznéd vagy
akarnád hogy félbeszakítsd
és amikor befejezte feltegyél egy kapcsolódó kérdést
kimarad hogy hagyd hogy valaki kimutassa az érzelmeit
anélkül hogy értelmezed vagy egyből megoldást keresel rá
hogy véleményt alkoss mielőtt kimondod
hogy meggondold magad ha valaki egy nyomós érvvel jön
hogy ne jelents veszélyt
ha éjjel az utcán sétálsz se
hogy feltételezzék ártatlan vagy
kimarad a fazekasság
a költészet
a folyóiratok
és a virágkötészet
és kimarad hogy végignézel a nappalin
és képes vagy megmondani számodra mi néz ki jól
és mi az ami nem
hogy megosztasz egy szexuális fantáziát ami más mint hogy
baszni akarsz, keményen
hogy megengedheted magadnak hogy ne akarj szexet
hogy felfedezed egy nagyon lágy érintés erejét
hogy a baszás nem verseny
hogy ne mindent úgy láss hogy az egy kibaszott verseny
hogy nyugodtnak érzed magad más férfiak között
hogy a popzene iránti rajongás részese lehetsz
hogy egyedül nézel egy romantikus filmet
kimarad hogy naplót vezetsz
ami szerintem amúgy egy megvetendő dolog
de lehet
te szerettél volna
kimaradnak a dezodorok melyek szaga nem pézsma
vagy rum vagy fenyő vagy dohány vagy bőr vagy tölgy
vagy csak simán fa
kimaradnak a saláták
a hajcsatok
hogy a ruháid más színűek mint a föld színek
vagy a tengerészkék
az elegáns italok
koktélok
hogy nem érdekes mennyi hús van egy ételben
hogy vacsorára hívod a barátaidat
kimarad hogy a gyertyák az asztalon a saját választásod
és hogy te magad tetted őket oda
nem kis törődéssel
hogy bort iszol anélkül hogy szakértenél hozzá
kimarad hogy érdekel az iskola
a tanórán kívüli tevékenységek
hogy segítséget kérj
ha meg kell emelni valamit
egy testi vagy mentális egészségügyi problémához
vagy bármilyen műszaki eszköz használatához
hogy nem tudsz valamit, általában
hogy családi programot szervezz
kimarad hogy kikapcsolod az agyad
amit most valahogy az autók, a foci
a II. világháború és a római birodalom foglalnak le
kimarad több olyan ambíció ami nem jár pénzzel
vagy hagyományos sikerrel
hogy kíváncsi legyél
hogy egy új dolog nem sikerül
hogy egy csalódás erőt ad
a rúdtánc
hogy a barátod szülinapjára tortát süss
hogy nem összecsapod a mázat hiszen azt akarod
hogy az állaga tökéletes és pont hozzáillő legyen
kimaradnak a plátói ottalvások
hogy fiú barátokkal összebújtok
hogy legyen egy finom karórád
egy magas derekú farmerod
hogy rámosolyogsz egy idegen férfire
és hogy barátságos vagy hozzá
a kuncogás
hogy jégkrémet eszel az utcán
hogy hot dogot eszel az utcán
hogy nyalókát nyalsz vagy banánt eszel az utcán
hogy nemet mondasz még egy sörre
hogy nemet mondasz olyanra ami veszélyes vagy ostobaság
kimarad a bőrápolás
hogy öblítőt használj
a valóságshow
kimarad hogy az emberek úgy nézzenek a testedre
hogy az egy gyengéd test
kimarad hogy a testeddel kapcsolatosan
ne az izmaid keménysége legyen a legvonzóbb
és hogy mekkora a ’védelmi’ teljesítőképességük
vagy hogy te mennyi erőszakra lehetsz képes
mert úgy tűnik megvédeni valakit nem jelent mást
mint kibírni az erőszakot és annál is többet elkövetni
kimarad hogy hegedűn játszol
hogy egy szalonban töltöd az időt
legyen akár haj, köröm, lábfej
kimaradnak a hátbaveregetés nélküli ölelések
hogy anélkül lépsz be egy helységbe
hogy a jelenléted azt szükségszerűen megváltoztatná
hogy képes vagy átérezni egy helyzetet
és ahhoz alkalmazkodni
az igazán sima lábak
kimaradnak életed legjobb orgazmusai
mert soha nem tanultad meg
hogy az öröm számodra valójában milyen érzés
és a seggbepacsit a buzik játszák
és azt már korán megtanultad hogy az egy
nagyon csúnya
szó
MINDJÁRT MEGYEK (VÉGE)
ugye hogy így van, lovacskám
ugye hogy így van
fiatalok meglehetősen nagyszámú csoportja
amelyik itt a játszótéren lóg együtt
még várom hogy lovacskám mit tesz majd
félek
tőle
magamtól
most már csak pihenteti az ujjait a vállamon
hüvelykujja a nyakam lágy részén fekszik
nyalogasd a sebeidet lovacskám
felemelem a kezem
mutatom hogy nem akarom bántani
hüvelykujjammal benyúlok az övé alá
gyere gyere
gyere lovacskám
leemelem a kezét
érzem
azt hiszem
hogy megszorítja az ujjaim ahogy ott állunk
majd elengedi
és mindkét kezét zsebre vágja
remegek
(elsétál egy idegen, egy esély)
mondom:
- Azt hiszem, megyek.
Szép estét!
lassan lépdelek
remegek a testemet még átjáró adrenalintól
teljesen
letaglózva
bárcsak sírni tudnék
arcom a tenyerembe temetem
és sírok
- Annyira félek tőled!
mondom ki hangosan
nem feltétlenül valakinek
VÉGE
(fordítás: Németh Attila)
© Just van Bommel, Németh Attila, Frascati Producties. Minden jog fenntartva.
