Akár a katolikus egyház szakadásához is vezethet az azonos nemű párok megáldása
Hétfőn a Vatikán kiadott egy dokumentumot, amely szerint a jövőben engedélyezik, hogy a papok megáldjanak azonos nemű párokat. A katolikusok között akad, aki szerint a homoszexuálisok továbbra is alsóbbrendű hívek maradnak, mások úgy látják, túl messzire ment Ferenc pápa. Az ügyben megkerestük Hodász Andrást és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát is.
A Vatikán december 18-án, hétfőn váratlanul bejelentette, hogy Ferenc pápa engedélyezi az azonos nemű párok papi megáldását. A döntés mind a pápánál konzervatívabb, mind a progresszívebb oldalnak némi csalódást jelentett, hiszen ez a lépés egyfelől egy újabb távolodás a tradícióktól, másrészt önmagában nem egyenjogúsította a LMBTQ-közösség tagjait az egyházon belül. A Vatikán a közleményében kiemelte,
a melegházassággal kapcsolatos álláspontjuk ettől nem változott, az áldás pedig semmiképp sem nézhet ki úgy, mintha egy esküvő lenne.
Miniforradalom
A Fiducia supplicans (nagyjából Könyörgés a bizalomért) című nyilatkozat szerint, ha egy „szabálytalan” helyzetű pár tagjai áldást kérnek, akkor annak kiadásába beleegyezhet mostantól egy római katolikus pap. Vagyis katolikus áldást kaphat egy azonos nemű pár is, de nem csak ők, hanem a házasságon kívül élő, valamint a korábbi társuktól elvált párok is. Eddig azzal az indoklással nem lehetett áldásban részesíteni őket, mert az aláásta volna a házasság szentségét.
Ugyanakkor a papi áldás
- nem történhet misén,
- sem egy azonos nemű pár polgári esküvőjén,
- továbbá az aktusnak kerülnie kell minden olyan elemet – ruhában, díszítésben, gesztusban vagy a szavak szintjén –, amelyek egy esküvői szertartásra emlékeztetnek.
Mert az egyház kitart amellett, és ezt a hétfői közleményben is hangsúlyozzák, hogy házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre. Ebből kifolyólag a papi áldás nem jelenti az azonos neműek katolikus házasságát.
A hétfőn a Szentszék Hittani Dikasztériuma (korábbi nevén Kongregációja) által kiadott, és a vasárnap a 87. születésnapját ünnepelt Ferenc pápa által jóváhagyott nyilatkozat azt javasolja, az áldást kiadására inkább spontán módon, egy pappal való találkozáskor, egy szentélylátogatáskor, egy zarándoklatkor vagy egy csoportos imakor kerüljön sor. A papok saját, eseti, „megfontolt és bölcs belátására” bízza, mikor helyénvaló ezt teljesíteniük.
23 éve nem adott ki a katolikus egyház doktrínáit felügyelő vatikáni hivatal ilyen elvi jelentőségű dokumentumot, azt még II. János Pál pápa jóváhagyásával írta alá a későbbi XVI. Benedek. A Dominus Iesus arról a dogmáról szól, miszerint a katolikus egyház az egyetlen egyház, amelyet Jézus Krisztus alapított.
"Fontos, hogy megértsük annak a jelentőségét, hogy a szabálytalan helyzetben élő és az azonos nemű párokat anélkül részesítik áldásban, hogy hivatalosan hitelesítené, megerősítené a státuszukat, vagy bármilyen módon megváltozna az egyház örök tanítása a házasságról" – írta a hivatal vezetője, Víctor Manuel Fernández bíboros a mostani nyilatkozat bevezetőjében, ugyanakkor azt is hozzátette, a dokumentum „kiszélesítette és gazdagította” annak megértését, hogy az áldás „valódi fejlődést” jelent, ami „Ferenc pápa lelkipásztori vízióján alapul.”
Párok vs. kapcsolat
Az irat szerint az egyháznak kerülnie kell a „doktrinális vagy fegyelmező sémákat, különösen akkor, ha azok nárcisztikus és tekintélyelvű elitizmushoz vezetnek”, hiszen azoktól, akik az áldást keresik, nem kellene előzetes erkölcsi tökéletességet követelni.
Az indoklás szerint az egyház nem kívánja legitimálni a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot – legyen az homo- vagy heteroszexuális –, az továbbra is bűnnek számít, ugyanakkor meg akarják könnyíteni az Isten szeretetéhez és irgalmához vezető utat.
Két fontos kitételt tartalmaz még a dokumentum. Az egyik, hogy nem az azonos nemű kapcsolatokat, hanem a párokat áldhatják meg a papok. A másik, hogy a nyilatkozat értelmében „spontán áldásról” van szó (amit egyébként felekezettől függetlenül bárki megkaphat), nem rituálisról, mint például a keresztségnek vagy a betegek kenetének felvétele, esetleg a házasság.
Nagyjából így írható le röviden az áldás értelmezése és a döntés magyarázata.
Hodász András a papságból kilépő, majd másságáról valló egykori lelkész mindazonáltal fontos történésnek látja a nyilatkozatot:
"Szerintem nagyon fontos lépés. A melegek sok traumát szenvedtek el az egyháztól. Ez gyógyíthatja a sebeket."
Úgy véli, „az egyház eddig nagyon ügyelt arra, hogy kerüljön minden olyan lépést, ami kicsit is azt a látszatott kelti, hogy el fogja ismerni az azonos nemű párok kapcsolatát.” Hozzátette: abban mindenképpen egy progresszív lépés, hogy a pápa kimondta, minden papnak kötelessége ilyenkor áldást adni. „De a Szentatya hangsúlyozza, hogy ez az áldás nem a kapcsolatot áldja meg, és főképp nem teszi házassággá a kapcsolatot, hanem kvázi lelkipásztori gondoskodás két emberről, akik kérik az Isten áldását az életükre.”
Progresszió vs. hagyomány
A tanítás szerint a homoszexuális érzelmek nem számítanak bűnnek, ugyanakkor az ilyen intim kapcsolat önmagában rossz, „rendetlen”, mert a nemi aktusból kizárja az élet továbbadásának lehetőségét. A szexualitás megélése egyedül a házasságban lehetséges, ami viszont csak egy férfi és egy nő között jöhet létre – fogalmaz a katolikus tanítás.
2021 februárjában a Hittani Kongregáció még azt jelentette ki egy kérdésre válaszul, hogy a katolikus egyházban nem lehetséges az azonos nemű párok megáldása. Az akkori indoklás úgy hangzott: „azok még csak távolról sem hasonlítanak Isten házasságra és családra vonatkozó terveire”, továbbá az Isten „nem áldhatja meg a bűnt.”
Az akkori válaszból úgy tűnt, megtörnek Ferenc pápa reformtörekvései, ő ugyanis
- pápává választása után nem volt hajlandó elítélni a meleg papokat („Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”),
- meghívott LMBTQ-aktivistákat a Vatikánba,
- támogatta az azonos neműek polgári törvényi, azaz élettársi kapcsolatainak elfogadását,
- felszólította a klérust, fogadják el a meleg testvéreiket,
- október végén pedig megengedte, hogy transznemű emberek megkeresztelkedjenek, keresztszülőként szolgáljanak, és templomi esküvők tanúi lehessenek.
Az elmúlt évtizedekben egyébként számos keresztény felekezet is úgy döntött, lehetővé teszi az azonos nemű párok áldását, házasságát, vagy éppen a nyíltan meleg lelkészek felszentelését. Ez ugyanakkor nem ment viták, sőt, szakadások nélkül.
A 2021-es döntés a konzervatívabb római katolikus egyházi vezetők véleményét tükrözte – főként az Egyesült Államokból és Afrikából –, Nyugat-Európában viszont a papok ennek ellenére elkezdték áldásban részesíteni a meleg párokat, így például Németországban is. Bár a pápa és egyes esetekben a püspökeik is megdorgálták őket, mégsem kellett komolyabb ellenlépéstől tartaniuk.
"Nem lehetünk olyan bírák, akik csak tagadnak, elutasítanak és kizárnak" – írta az idén szeptemberben a mostani nyilatkozathoz hasonló tartalmú válaszában Ferenc pápa a bíboros kritikusai dubiájára, azaz kételyeire válaszul.
A római katolikus egyház ismerten az egyik legnehezebben mozduló felekezet, a pápa ugyanakkor az elmúlt hetekben újabb vitát indított több érzékeny témában is, miközben fellépett a konzervatív kritikusaival szemben. Leghangosabb bírálói egyikét, Joseph Strickland texasi püspököt eltávolította hivatalából, egy másikat, Raymond Burke amerikai bíborost, pedig megfosztotta kiváltságaitól.
Leváltotta a 2021-es döntést kidolgozó tisztviselőket is, a dikasztérium vezetésével 2023 júliusában pedig egyik szövetségesét, az argentin Víctor Manuel Fernández bíborost bízta meg – ő szignálta a hétfői nyilatkozatot is.
Ferenc pápa korábban a döntések meghozatalát általában tanácskozások útján indította el, ez a nyilatkozat azonban inkább egy rendeletnek tűnik – írja a New York Times.
Nem csak erről az ügyről van szó
Mindebből úgy tűnik, az idősödő pápa egy végső rohamot indított a reformjai elfogadásának érdekében, ám a győzelemtől még messze van, a mélyben komoly háború zajlik.
Az 1,3 milliárd hívővel rendelkező egyház súlyosan megosztott az LMBTQ-kérdésben. Míg a német, belga és svájci papok évek óta megáldják az azonos nemű párokat, sőt, esküvőszerű ceremóniákon teszik mindezt, addig az amerikai kollégáik emiatt feljelentik őket, egyes afrikai püspökök pedig még csak arra sem hajlandók, hogy felszólaljanak a „homoszexuális cselekedeteket” halálbüntetéssel sújtó törvények ellen.
A konzervatívok attól tartanak, hogy a változtatások hatására az egyház eltávolodik a gyökereitől, a katolikus tanítás elszublimálódhat, míg a reformpártiak szerint az egyháznak muszáj nyitnia a világ és a változások felé.
Nem csak az LMBTQ-témáról van szó, hanem például a nők egyházon belül betöltött, illetve potenciálisan betölthető – akár papi – szerepével kapcsolatos kérdésekről, az egyház döntési és tárgyalási folyamatainak demokratizálásáról is.
A konfliktus idén októberben a hit irányvonalairól szóló vatikáni találkozón csúcsosodott ki. Azt itt kiadott zárónyilatkozatot nem Ferenc pápa befogadó nyelvezetén fogalmazták meg, és az LMBTQ kifejezés sem jelenik meg benne.
A Washington Post arról ír, hogy ausztrál, etióp, nigériai, lengyel, magyar és más országok konzervatív püspökei elutasították az azonos nemű párok áldását, a lépést a liberális nyugat-európaiak „gyarmati” kényszerének minősítették.
A nyilatkozat jelentősége
Az áldás kérdésében megkerestük a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtószolgálatát azt tudakolva, idehaza hogyan értelmezik a hétfőn kiadott dokumentumot, kötelező érvényűnek kell-e elfogadniuk azt a magyar papoknak, terveznek-e körlevelet kiadni a témában, illetve milyen tanáccsal szolgálnak ezek után a magyar papoknak?
A kérdések egy részére ugyan nem kaptunk választ, de a levelük fontos megállapításokat tartalmaz.
Azt írták – a nyilatkozatból idézve –, hogy
"az Egyház régi tanítása, hogy »akik áldást kérnek, azt mutatják, hogy szükségük van Isten üdvözítő jelenlétére«. Az áldás szokása a zsidó-keresztény hagyományban ősidőktől fogva jelen van: például a családapa megáldja a gyermekét, vagy a liturgikus szertartások (a misék is) legtöbbször áldással zárulnak, de ugyanígy a pap megáld személyeket és tárgyakat (pl. termőföldek, keresztek, lakások megáldása) különböző alkalmakkor. A dokumentum hangsúlyozza, hogy éppen a fentiek miatt van lehetőség a rendezetlen élethelyzetben lévő és az azonos nemű párok áldására, de ez nem történhet az egyházi hatóságok által jóváhagyott liturgikus formában, hogy az ne legyen összetéveszthető a házasság szentségének szertartásában lévő sajátos áldással."
Tehát, kissé sarkosan fogalmazva: ahogy eddig is lehetett áldást adni például egy stadionra, mostantól már az azonos neműekre is lehet.
A MKPK azt is kiemeli a válaszában, hogy „az áldást felszentelt szolga bölcsességére és belátására bízza a nyilatkozat”, tehát az adott lelkipásztortól függ, ad-e, és ha igen, milyen körülmények között, illetve mi az, ami a nyilatkozat útmutatása szerint neki még belefér, és mi az, ami már nem.
Valószínűleg jó néhány pap – mivel a saját lelkiismeretükre bízzák a dolgot – nem lesz hajlandó áldást adni az azonos nemű pároknak. A firenzei meleg katolikus aktivista, Innocenzo Pontillo szerint ezt a lépést már korábban is meg lehetett volna tenni,
"hiszen nem volt olyan doktrínán alapuló indoklás, amely ezt kizárta volna, mert a katolikus egyházban tankokat, autókat, traktorokat és sót is áldottak már meg. Az áldás csak annyit jelent, hogy a legjobbakat kívánjuk" – idézte őt a Washington Post.
Az LMBTQ-közösség talán legnagyobb szószólója az egyházon belül, az amerikai James Martin atya szerint ezentúl az áldást akár a templomokon belül is ki lehet adni, csak kerülni kell a házasság szentségére vagy más liturgikus szertartásra való hivatkozást.
Mások viszont a nyilatkozatot Ferenc eretnekségének bizonyítékaként értelmezhetik. Roberto de Mattei, a konzervatív Lepanto Alapítvány elnöke szerint ez a dokumentum elsősorban Ferenc legradikálisabb ellenzőinek ad muníciót, (…) egy kisebbségnek, amely meg van győződve arról, hogy Ferenc pápa szavai és gesztusai eretnekségnek minősülnek.
Ulrich Lehner, a Notre Dame Egyetem teológusa szerint a nyilatkozat csak zűrzavart szít és megosztottsághoz vezet az egyházban.
"A Vatikán nyilatkozata véleményem szerint az elmúlt évtizedek legszomorúbb nyilvános közlése. (…) Ez – utálom ezt kimondani, de – felhívás a szakadásra" – nyilatkozta az AP-nek.
Megkérdeztük Hodász Andrástól, hogy az egyházszakadást vizionáló vélemény nem túlzó-e, mire azt válaszolta:
Sajnos, ez reális.
