Titkos románc a királyi udvarban: így tette herceggé I. Jakab a szeretőjét
George Villiers kisnemesi családból származott, és sokáig nincstelenek voltak édesanyjával, így vélhetőleg sosem gondolta volna, hogy egy napon majd Buckingham első hercegeként tartják majd számon. Hercegi címe ellenére sokan csak I. Jakab király szeretőjeként emlékeznek rá, aki felemelte és hatalommal ruházta fel a férfit.
Míg itthon a Kánikulai délutánnal „ünnepelte” az MTVA a pride-ot, addig az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Államokban hamarosan megjelenik a Mary & George címre hallgató brit történelmi televíziós minisorozat, amely a Pride-hónap alkalmából talán aktuálisabb, mint valaha. A dráma ugyanis azt ígéri, hogy a képernyőn keresztül életre kelti I. Jakab, angol király meleg románcát. De ez vajon hogyan alakította át a 17. századi királyi udvart?
George Villierst, Buckingham első hercegét ma már sokkal inkább az I. Jakabhoz fűződő, évtizedes románcáról ismerik. Történelmi szempontból azonban az is figyelemre méltó, hogy két egymást követő uralkodó, Jakab, illetve fia, I. Károly legfőbb udvari kedvence volt, amely akkoriban páratlan fordulat volt Európában. A két férfi versengett a figyelméért.
Kisnemesi családból Buckingham hercege
George Villiers 1592. augusztus 18-án született a leicestershire-i Brooksbyben Sir George Villiers és Mary Villiers gyermekeként. Mindössze 14 éves volt, amikor édesapja elhunyt, így anyja egyedül nevelte. A család nincstelen lett, vagyis enyhén szólva sem tartoztak az arisztokrácia legfelsőbb rétegéhez. De mindennek ellenére hogyan lett a 14 éves nincstelen kisfiúból Buckingham első hercege?
Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy felemelkedésének gyökerei az elszánt édesanyjának köszönhető. Mary mindig is tudta, hogy fia egyszer majd sokra fogja vinni, így annak ellenére, hogy nincstelenek voltak, összekuporgatott annyi pénzt, hogy fiát a francia udvarba küldje.
Az udvarban megtanult elegánsan táncolni, jól vívni, továbbá még egy kis francia nyelvtudást is magára aggatott, amely az 1600-as évek elején elengedhetetlen volt az angol előkelőség számára. Nem sokkal később kiváló tanuló lett, ami azért is hatalmas elismerés, mivel sokak számára egyáltalán nem adatott meg a tanulás, illetve az ismeretszerzés lehetősége.
Miután a fiú „kikupálódott”, édesanyja összeszedett annyi pénzt, amellyel megfelelő ruhába öltöztetheti, majd az angol udvarba küldte. Godfrey Goodman (aki később Gloucester püspöke lett) úgy hivatkozott rá, hogy ő a legcsinosabb testű férfi egész Angliában. A férfi kellemes beszélgetőpartnerként, illetve kedves természetű férfinak írta le a néhai herceget.
A király új kedvence
A férfira 1614-ben figyelt fel I. Jakab király egy apethorpe-i vadászaton. A király kedvencének, Somerset grófjának ellenfelei meglátták Villiersben a potenciált. Úgy vélték, hogy Villiers reklámozásával ki tudják szorítani a grófot a király „kegyeiből”, így pénzt gyűjtöttek, hogy megtöltsék a férfi gardróbját új ruhákkal. Nem sokkal később Villierst nevezték ki a királyi serleghordozónak, amely lehetővé tette, hogy beszélgetéseket folytasson a királlyal. A terv bejött, hiszen annak ellenére, hogy Jakab király akkoriban házas volt, a férfi lett az új kedvence.
A király udvarában egyébként nem volt ritka jelenség, hogy a rivális frakciók nyíltan igyekeztek szert tenni a király befolyására, így olyan jóképű fiatalemberek lettek a pártfogoltjaik, akikről úgy vélték, hogy a király kegyeibe férkőzhetnek. Állítólag a fiatal Villiers is az előnyös házasság reményében érkezett az udvarba.
A titkos szerelem újabb rangokat hozott magával
Ahogy telt az idő, Villiers egyre nagyobb hatalomra tett szert a király pártfogoltjaként. 1615-ben lovaggá ütötték, 1616-ban pedig vikomt rangra emeltették, továbbá a király harisnyakötő lovagjává választották. A következő évben grófnak nevezték ki, 1623-ban pedig Buckingham hercegévé. Ahogy nőtt az évek során a hatalma, úgy nőtt édesanyja befolyása is, hiszen 1628-ban már Buckingham grófnője lett. A király állítólag egyszer úgy fogalmazott, hogy nem él másért, csak azért, hogy a Villiers család előrébb jusson.
A hét-nyolcéves románcuk alatt a herceg egy visszafogott szerepben „tündökölt”, szemben a későbbi uralkodásával, ahol minél több erőt, illetve magabiztosságot próbált sugározni. Jakab király szerelme a herceg iránt még az évek elteltével sem látszott apadni, sőt, érzelmileg függött a férfitól. A fennmaradt levelezésekből úgy tűnt, hogy mindketten erős vonzalmat éreztek egymás iránt, azonban alapvető probléma volt, hogy a kor sajátosságaiból kifolyólag akkoriban nem volt helye a mai világ által ismert meleg párkapcsolatoknak.
I. Jakab király mint cukros bácsi?
Egyesek továbbra is úgy hivatkoznak a kapcsolatukra, miszerint átvitt értelemben a király pusztán egy cukros bácsi volt, aki vagyoni címekkel és jelentős befolyással halmozta el a szeretőjét. Villiers kisnemesi családból származott, azonban az évek során a társadalom csúcsára emelkedett, holott akkoriban ezek a helyek a királyi család számára voltak fenntartva, így sokáig elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy „külsősre” ruházzanak ilyen befolyásos pozíciókat. Mindennek ellenére soha nem felejtette el, hogy I. Jakab király irányította a kapcsolatukat. Többször is a saját műalkotásaként hivatkozott a hercegre, ami jól tükrözte, hogy bizony, befolyása könnyen múlandó lehet. A herceg többször is köszönetet nyilvánított a királynak. mindenért. Ez azt jelenti, hogy tudatában volt mindannak, miszerint hatalmát könnyen el is veszítheti.
Mindennek ellenére vitathatatlan volt, hogy hatalmas szimpátia övezte a párost, amire a 17. századi levelezéseik is utalnak. David M. Bergeron történész azt állítja, hogy Villiers volt a király utolsó és egyben legnagyobb szeretője. Más tudósok azt is vitatták, hogy szexuális kapcsolat lett volna kettejük között.
George Villiers levele I. Jakabnak, mialatt Károly walesi herceggel járt Madridban, 1623. április 25-én. Villiers arra buzdítja a királyt, hogy küldjön több ékszert „babájának”, saját célra és ajándék gyanánt.
Hogyan jött a képbe I. Károly?
A herceg leginkább arra használta befolyását, hogy családtagjait gazdaggá tegye, továbbá javítsa a társadalmi helyzetüket. Befolyása, illetve új rangjai lehetővé tették, hogy a királyi örökös, I. Károly mellett táncoljon, akivel szoros barátságot kötött. Arra pontosan soha nem született válasz, hogy hogyan sikerült a két férfinak ilyen szoros barátságot kötnie, az viszont biztos, hogy Buckingham hercegének sikerült bebiztosítania a pozícióját. 1623-ra Károly és Jakab már a herceg figyelméért versengett.
A herceg ezzel mondhatjuk, hogy kivívta a saját függetlenségét, hiszen korábban a hatalma teljes mértékben I. Jakabtól függött. Erre több levélben is utalást tett, hiszen a felség legalázatosabb szolgájaként hivatkozott magára.
I.Károly nem sokkal később Spanyolországba látogatott, hogy véglegesítse a spanyol hercegnővel tett eljegyzését az országgal való szövetség érdekében. Az utazásra természetesen a herceg is elkísérte, a végére pedig gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltak. Az esküvőre azonban nem került sor, és Károly felhagyott a szövetség gondolatával is. Sokkal inkább a háború gondolata foglalkoztatta. Jakab egész uralkodása alatt a spanyol-angol békére törekedett, így természetesen ellenezte a stratégiát. Nagy csalódására a herceg Károly mellé állt, ami ugyancsak növelte a tekintélyét, illetve a támogatottságát.
A herceg pozíciója ekkor erősebb volt, mint valaha, bár a parlament alkalmatlannak tartotta a vezetésre. Kétszer is próbálták felelősségre vonni, azonban válaszul feloszlatta a parlamentet. Ez akkora felháborodást váltott ki az emberekből, hogy közellenségként hivatkoztak rá. A herceg 1628-ban hunyt el, amikor egy merénylő késszúrással vetett véget az életének.
Jelentős hatalmától, illetve befolyásától eltekintve, a Jakabbal folytatott levelezések arra utalnak, hogy a két férfi között erős vonzalom és szimpátia volt megfigyelhető, azonban vitathatatlan, hogy a herceg nehezen tudta volna elérni, továbbá fenntartani a hatalmát a kapcsolatuk nélkül.
