Így lett náci bélyegből melegjogi jelkép a rózsaszín háromszög
A két világháború közötti időszakban a homoszexuálisok Németországban, különösen Berlinben nagyobb szabadságban és elfogadásban élhettek, mint a világ más részein. Hitler hatalomra kerülése után azonban a melegek és leszbikusok egyek lettek a nácik által üldözött csoportok közül, és végül a náci rezsim deportálási politikájának áldozatai közé tartoztak. 1933- tól betiltották a homoszexuális szervezeteket. A homoszexualitásról és általában a szexualitásról szóló könyveket elégették. A náci párt homoszexuális tagjait kivégezték. A Gestapo listákat készített a homoszexuálisokról, és arra kényszerítette őket, hogy tartsák tiszteletben a "német szexuális normalitást".
A Gestapo rádió távirata homoszexuális gyanúsítottakat sorol fel a dortmundi rendőrfőkapitánynak 1934-ben.
A Harmadik Birodalom időszakában, 1933 és 1945 között, becslések szerint 100.000 férfit regisztráltak homoszexuálisként. Közülük mintegy 50.000-et hivatalosan elítéltek. Legtöbben börtönbe kerültek, de egy 2009-es tanulmány szerint 5-10.000 homoszexuális embert küldtek náci koncentrációs táborokba.
A Natzwiller-Struthof koncentrációs tábor emlékfala az áldozatok emlékére, akiket homoszexualitás miatt deportáltak
Nehéz megállapítani, hogy utóbbiak közül hányan haltak meg ott. Ruediger Lautman úgy becsüli, hogy a koncentrációs táborokban a homoszexuálisok halálozási aránya megközelítőleg 60% volt. Az őrök valójában különösen kegyetlen módon bántak velük, miközben fogolytársaik üldözték őket. Ez megmagyarázza a koncentrációs táborokban a homoszexuálisok különösen magas halálozási arányát, összehasonlítva más „antiszociális csoportokkal”.
A homoszexualitás az NSDAP első napjaiban
A náci ideológia először kétértelmű volt a homoszexualitással kapcsolatban. A Német Dolgozók Nemzetiszocialista Pártja (NSDAP) korai napjaiban a férfiasság, az új ember plasztikus szépségének kultusza a machizmussal, és a homoerotizmussal volt árnyalt, ezért bizonyos elemzők, pl. Scott Lively szerint (A rózsaszín horogkereszt írója) nem lehetett más, mint "meleg szervezet". Ezt a tézist később mégis megkérdőjelezték a történészek, és a könyvet "csalásnak" minősítették.
Az SA (vezetőjük Ernst Röhm aki nyíltan homoszexuális volt, akárcsak számos karizmatikus vezető, például Hans Blücher) inkább az ősi homoszexualitás mellett foglalt állást, amelyet a polgári erkölcs pogány kritikájának tekintenek. A Hosszú kések éjszakáján Ernst Röhmt, az SA vezetőjét meggyilkolják, és meggyilkolását a homoszexualitása miatt követik el. A szociáldemokraták és a kommunisták már a nácik hatalomra jutása előtt rendszeresen bírálták az SA vezetőjének szexuális életét a sajtóban, sőt még az SA vagy a Hitler Youth fiatal tagjaival történő orgiasztikus kapcsolatokról is írtak.
A következő évben, 1935-ben jogszabály módosításokat vezettek be a homoszexuálisok ellen. 1934-ben 984 alkalommal ítéltek el homoszexuális embereket,1936-ban 5310 főt, és több mint 8000 embert 1936-939 között. A gyermektelen férfiakat és nőket a nemzet ellenségeinek tekintik, veszélyeztetve annak reproduktív erejét és fenntarthatóságát.
A náci Németországban a homoszexuálisokat internálták az első koncentrációs táborokba (Dachau, Lichtenburg) vagy akár a Columbia-Hausba. A homoszexuális szabadság fővárosának számító Berlin az aktív elnyomás színterévé válik: az éjszakai klubok, találkozóhelyek, kávézók és melegbárok zárva vannak, az őket látogató férfiakat pedig letartóztatják, bebörtönzik vagy kitoloncolják. A náci táborokban a homoszexuális deportáltaknak rózsaszínű háromszöget kell viselniük, lefelé mutatva, amely azonosítja őket. A nácik arra vállalkoztak, hogy megtisztítsák Németországot az általuk társadalmi gangrénának, "pestisnek" tekintett kórtól.
A nácik általi bezárásáig az Eldorado bár jelentős meleg szórakozóhely (fénykép 1932-ből)
A német büntető törvénykönyv 175. paragrafusának értelmében letartóztatták a homoszexuálisokat. A törvény bünteti a férfiak közötti „természetellenes” kapcsolatokat, amiért bebörtönzik, vagy koncentrációs táborokba küldik őket. Az eljárási lehetőségek a körülményektől és a jogszabályok alkalmazásától függően sokfélék, amelyek tükrözik a politika következetlenségeit vagy bizonytalanságait. Régis Schlagden Chauden négy tipikus, a forrásokban azonosítható eljárást különböztet meg. Az első eljárástípusnál a homoszexuálisokat a Gestapo vagy a Kripo tartóztatta le. Ebben az esetben először bíróság elé állítják és börtönbüntetésre ítélik, majd egy koncentrációs táborba küldik őket. A második esetnél a börtönbüntetésük letöltése után nem internálnak, így lehetőségük van a menekülésre. A harmadik csoportot először a Gestapo vagy a bűnügyi rendőrség internálja közvetlenül egy táborba és csak ezután jön az elítélés, amit követően börtönbe küldik őket és a büntetés végén ismét táborba kerülnek. Az utolsó megoldás egyenesen egy internálótáborba vezet, miután a Gestapo letartóztatta őket.
A táborokban mindenkinek megvolt a maga megkülönböztető jelzése, amit a ruháján kellett viselnie: a zsidóknak a sárga Dávid-csillag, a romáknak és az „antiszociális személyeknek” a barna-fekete háromszög, a köztörvényes bűnözőknek a zöld, a politikai elítélteknek a piros, a bevándorlóknak a kék szín, a homoszexuálisoknak pedig a csúcsával lefelé fordított rózsaszín háromszög. Pierre Seel meleg holokauszttúlélő visszaemlékezései szerint a táborokban ő és társai a legalsó kasztba tartoztak, akikbe mindenki belerúghatott, és senkiben sem keltettek részvétet.
A Harmadik Birodalom alatt 50.000 és 100.000, főleg német származású homoszexuális férfit zártak be. 5000 és 10.000 között deportáltak, ebből kétharmaduk meghalt. A rózsaszín háromszöget viselve kemény munkára osztják őket a táborokban, az orvosok kísérleti alanyként használják őket . Másokat pszichiátriai úton internáltak. Gottfried von Cramm teniszezőt például1938-1939-ben egy év börtönre ítélték homoszexualitás miatt.
Carl Vaernet orvos által hormonális kísérleteket végeztek a táborokban annak érdekében, hogy megtalálják a kezelést, amely gyógyíthatóvá teszi a homoszexualitást.
A megszállt országok
A Reich által elcsatolt régiókban és országokban a homoszexuálisok üldöztetés áldozatai, még akkor is, ha ennek területtől függően különböző formái vannak.
Ausztria és Csehország-Morvaország: 1852 óta a büntető törvénykönyv tiltja a "paráznaságot az azonos neműek között". Az elnyomás az Anschluss után tovább nőtt, és több száz férfit elítéltek.
Franciaország: a megszállás idején a homoszexuálisokat deportálták a náci koncentrációs táborokba.
A Harmadik Birodalom homoszexuális áldozatainak emlékét sokáig kizárták a hivatalos megemlékezésekből. Richard von Weizsäcker német elnök 1985 májusában hivatalosan is elismerte, hogy a Harmadik Birodalom alatt üldözték a homoszexuálisokat. Ez a megemlékezés mozgalmat indított el, és felvetette az áldozatok kártérítésének kérdését. 2002-ben a Bundestag a náci rezsim alatt homoszexualitásért elítélt emberek rehabilitációjára szavazott. Emléktáblákat és emlékműveket helyeznek el egykori táborokban és számos városban, például 2008-ban felállítják Berlinben a náci időszakban üldözött homoszexuálisok emlékművét, majd a világ más városai is ezt teszik (New York, Tel Aviv).
Berlin
Tel Aviv
Amsterdam
Egy szimbólum újraértelmezése
Az 1970-es évek elején indultak világszerte az első melegjogi mozgalmak, és ekkor jelent meg Josef Kohout holokauszttúlélő önéletrajza is, a Die Mӓnner mit dem rosa Winkel (A rózsaszín háromszöget viselő emberek), ami elsőként hívta fel a figyelmet a homoszexuálisok üldöztetésére a náci időszak alatt. Ezt követően, 1973-ban az első nyugatnémet melegjogi szervezet, a Homosexuelle Aktion Westberlin (HAW) kezdte el használni és jelképpé tenni a rózsaszín háromszöget.
Peter Hedenström, a HAW egyik alapítója egy későbbi interjúban úgy fogalmazott, a háromszög a közös német történelem egy olyan szakaszát jelképezi, amellyel muszáj volt szembenézni. Az ezt követő évek során a szimbólum egyre jobban elterjedt a nemzetközi LMBTQ-közösségben, majd 1986-ban ismét új értelmet nyert, amikor hat New York-i aktivista egy, az AIDS veszélyére és a betegségben szenvedő melegek megbélyegzett helyzetére felhívó plakáton szerepeltette. A plakáton a Silence = Death (Hallgatás = Halál) felirat felett volt látható a fordított rózsaszín háromszög.
A szimbólum azóta is gyakran felbukkan a Pride-felvonulásokon, illetve egyéb LMBTQ-jogokkal kapcsolatos környezetben is. San Franciscóban, Sydney-ben és más helyeken is a holokauszt meleg áldozatainak emlékművén látható a jelkép, a Nike pedig piacra dobott egy rózsaszín háromszögekkel díszített cipőkollekciót.
Bár az egykori szégyenbélyeg jelentése mára az ellenkezőjébe fordult és a büszkeség szimbóluma lett, örök mementó marad, hogy sose feledjük a múltat, és eszünkbe jusson, hogy a másságukat vállalók a világban sok helyen még ma is hátrányos megkülönböztetés áldozatai.
