Nagybakónak, Kőszikla-szurdok, Eszperantó-források
TURISTA TÍZPARANCSOLAT:
Szeresd a természetet, és áhítattal lépj szentélyébe!
Turistamezben is kultúrember maradj!
Ne feledd, hogy turistához méltatlan magaviselettel a turistaság ügyének ártasz!
Ne élj vissza a vendégjoggal, és tiszteld mások vagyonát!
Turistaútról le ne térj, tilos területen engedély nélkül ne járj!
Légy vidám, de ne lármás: az erdőben ne a turisták, hanem a madarak énekeljenek!
Tartsd tisztán a forrásokat, patakokat, pihenőket, és a hulladékot rejtsd el a hátizsákodban!
Égő tárgyat el ne dobj, erdőben tüzet ne rakj!
Kíméld az erdő vadjait, gyümölcsfákról még virágot se szakíts!
Becsüld turistatársadat s bajban el ne hagyd, mert az becstelenség!
Bár most már lassan tényleg itt az igazi ősz, a hideg,de ha valaki rettenthetetlen,1-2 túra vagy kirándulás még belefér.
Nagybakónak Nagykanizsától északkeletre fekszik. Zsáktelepülés, közúton csak a közel 7 kilométer hosszú 75 128-as számú mellékúton érhető el. Dombok között, a domboldalakon és a völgyben épült, ezért látszik rendezetlennek, mert az utcáknak is követniük kell a domborzati viszonyokat. A mai elnevezés Nagybakónak, az eltűnt Puszta néven ismert falu vagy puszta - ma már csak egy dűlő neve - helyén épült Száka és Bakónak egyesülése után, a 19. század közepe óta használt településnév.
Nagybakónak dimbes-dombos terepe kiválóan alkalmas túrázásra. Számos turistaútvonal fut keresztül a településen és annak határában, melyek közül a legjelentősebb a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra és a Zöldtúra útvonal.
Nagybakónak külterületén található kedvelt látnivaló:
Kőszikla-szurdok
A Nagybakónak melletti Kőszikla-szurdok minden bizonnyal hazánk egyik legmeglepőbb túrahelyszíne, ugyanis a 300 méteres tengerszint feletti magasságot éppen csak elérő, szelíd dombok között egy rövid, de igazán vadregényes, vaslétrákkal biztosított szurdok található; olyan, amilyet amúgy csak középhegységeink némelyikében találunk.A Kőszikla-szurdok azért több egy vízmosásnál, mert az alján ma is csörgedező - időszakos - vízfolyás a terület emelkedésével azonos ütemben véste be magát ebbe a laza üledékbe a földtörténeti múlt legutolsó időszakában, egészen a szurdokban szépen feltáruló, az egykori Pannon-tó parti régiójában jóval korábban lerakódott, eltérő módon cementált homokkőrétegekig.
A helyiek által csak „Kicikla” névvel illetett keskeny szurdok Zala megye egyedülálló látványossága, amely nem mellesleg mikroklímájának köszönhetően egyedi és védett növényzetnek nyújt otthont (pl. májmoha, lónyelvű csodabogyó, madárfészek kosbor). A környező, sok esetben akácos erdők a szurdokban vadonná sűrűsödnek, ahol mindig sejtelmes félhomály fogadja a túrázót. A szurdok nevezetességének számítanak a „könnyező” sziklafalak is: a csapadékos időszakot követően megfigyelhető jelenség mögött az áll, hogy a szurdok meredek fala a mélybe szivárgó felszín alatti víz útját keresztezi, s a leszivárgó víz a sziklafalon cseppek formájában jelentkezik.
A szurdok bejáratánál információs táblát találunk, amely a különleges felszíni látványosság geológiai és biológiai értékei mellett arra is felhívja a túrázók figyelmét, hogy a szurdok természetes állapotú, az ösvény nem kiépített, így csapadékos időben a szurdok bejárása veszélyes. Esős időben a túra valóban nem ajánlott: az agyagos talajon a meredek hegyoldalban kanyargó, vízmosta ösvény nagyon csúszóssá és veszélyessé válik.
Fontos tudni azt is, hogy bár hivatalosan mindkét irányból járható a szurdok, célszerű felfelé közlekedni rajta, mint általában a legtöbb szurdokon. A szurdok végén homokkő falak állják utunkat, ezen vezetnek fel a nevezetes vaslétrák: az első inkább egy lépcső, ahol a haladást a szurdokba zúdult tekintélyes mennyiségű kő- és faág nehezíti, majd ezt követi a két leglátványosabb, az égnek meredő (s nem a falnak támasztott) vaslétra, ahol a tériszonyosok minden bizonnyal megizzadnak. Lentről nem látható, de még ezt követően is van egy további függőleges, igaz, kisebb létra, majd az egészet egy meredek lépcsősor zárja. A létrasor méltó lezárása a meredek hegyoldalban kanyargó, itt-ott falépcsőkkel megerősített, igazi kihívást jelentő ösvénynek: a ma is aktívan bevágódó szurdok ezen szakaszai még száraz időben is fokozott koncentrációt igényelnek.
Az Eszperantó-forrásoktól indulva és oda vissza is térve a körtúra 2,1 km, 90 m emelkedővel és lejtővel. Maga a vadregényes szurdok alig több, mint 600 méter hosszú, így a kitérő a Dél-Dunántúli Kéktúrába is könnyen beilleszthető.Egész évben látogatható, de esős időben és közvetlenül esőzés után nem ajánlott!
Árpád(Eszperantó)-forrás
A szurdok közelében (alatt) található, gyönyörű környezetben fekvő Cserkész-forrásokat szintén érdemes felkeresni. A meredek hegyoldal aljában, több vadregényes vízmosás találkozásánál található forrásokat eredetileg cserkészek neveztél el Árpád vezérről, de aztán a források sajnálatos módon feledésbe merültek. Az 1970-es években a Nagykanizsai Természetbarát Szövetség újította fel a források környezetét. Ekkor nevezték el Eszperantó-forrásoknak is a két egymás mellett fakadó forrást (két eszperantistáról, Baghy Gyuláról és Kalocsai Kálmánról).
Az emléktábla szövege: JULIO BAGHY ESPERANTO-FONTO. BAGHY GYULA ESZPERANTÓ-FORRÁS.
A források völgyébe érkezve a baloldali forrás volt eredetileg az Árpád forrás.Később az öregcserkészek még építettek egy "víznélküli emlékforrást", hogy az Árpád forrás név esetleg újra használatba kerüljön.
A településről könnyen megközelíthető, természetjáról kedvelt állomásai:
- Tv-torony, vadászház
- Gesztenyekunyhó
- Csibiti-völgy
- Postás kulcsosház
- Szent Kristóf emlékmű
- Rockenbauer Pál kopjafa
