Walter Albrecht Becker,akit a náci rezsim börtönbe zárt homoszexualitás vádja miatt

Walter Albrecht Becker 1906. november 14 - 2002. április 22.

A németországi Thale városában született. 1921 és 1924 között Quedlinburgban tanult, illetve két és fél évig textilipari tanulmányokat folytatott a Reutlingen Egyetemen. 1924 őszén Würzburgba költözött , ahol munkát talált a "Rom und Wagner" divatüzletben.Tizennyolc évesen viszonyt kezdett a würzburgi Állami Levéltár igazgatójával, Joseph Friedrich Aberttel.A kapcsolatuk tíz évig tartott,e kapcsolat révén számos befolyásos és művészemberrel ismerkedett meg. Színész és produkciós tervező lett.

Az 1930-as években Würzburgban élt egy zsidó borkereskedő, Dr. Leopold Obermayer, aki panaszkodott a helyi rendőrségen, hogy felnyitották a postáját. A panaszt a Gestapo vizsgálta ki, aki átkutatta Obermayer otthonát, és számos fiatal férfi fényképét fedezte fel a széfjében. Az egyik ilyen fénykép Albrecht Beckerről készült. Becker állítólag kijelentette: "Mindenki tudja, hogy homoszexuális vagyok."1935-ben kihallgatásra rendelték be a 175. paragrafus megsértésének gyanújával, majd 1935 elején egykori barátjával, a múzeum igazgatójával együtt letartóztatták homoszexualitás vádjával, és három év börtönre ítélték. Obermayert a 175. paragrafus megsértéséért is elítélték, de zsidóként a dachaui koncentrációs táborba került. Ott megkínozták és a Mauthausen-Guseni koncentrációs táborba szállították, ahol elhunyt. A háború vége felé, mivel a veszteségek pótlása szükségessé vált, Beckert elengedték, hogy a Wehrmachtban szolgálhasson,(a homoszexualitása miatt kényszerítették)a keleti fronton szolgált. 1942 nyarán megsérült a karján,kb ekkor kezdte el tetoválni magát, amit több mint 40 évig folytatott.

Felépülési ideje alatt, 1944-ben találkozott Herbert Kirchhoff dekoratőrrel, akivel mély barátságot kötött. A háború után először tolmácsként, majd tervezőként dolgozott. Amikor 1947 tavaszán megtudta, hogy Kirchhoff betört a filmiparba, asszisztense lett.
1951-től Becker egyenrangú partnerként dolgozott Kirchhoff-szal számos filmnél, elsősorban a Real-Film produkciós cégnél.
Az 1980-as évek közepén megalapította az afrikai rendezők stúdióját .

Élete hátralévő részét szadomazochisztikus fényképezésnek szentelte. Freiburgban és Bécsben élve bemutatta első kiállításait és megszerezte első megbízásait. Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy fényképeket biztosított újságok és folyóiratok számára.
1998-ban a berlini Schwules Múzeumban tartott kiállítás során megismerkedett Hervé Joseph Lebrun francia fotóssal . A haláláig tartó együttműködésből Albrecht Becker, Arsch Ficker, Faust Ficker (2004) címmel film készült. 

Főszereplésével 1999-ben a "175.paragrafus" címmel filmet forgattak. A filmben a nácik által üldözött, akkoriban százezres lélekszámú németországi meleg közösség öt túlélője beszél az 1933 és 1945 között átélt megpróbáltatásokról. 

A rózsaszín háromszög jól ismert szimbólum a meleg mozgalomban, a jelkép története és jelentése azonban sok homoszexuális előtt homályos. Tanulmányok sora mutatta ki: az Egyesült Államokban négy amerikai közül csupán egynek van tudomása arról, hogy a Harmadik Birodalomban a melegek is üldöztetésnek voltak kitéve. A jelkép eredete erre az időszakra nyúlik vissza: a homoszexuális közösségekhez tartozókat rózsaszín háromszög viselésére kötelezték.  

Az 1970-es években Becker fotói sokféle témát öleltek fel, többek között a bécsi operaház felügyelőit, egy Ágoston-rendi kolostor szerzeteseit, berlini sírásókat és Küstrin romjait. Munkásságának középpontjában az emberi test állt,akár egészben, akár részben fényképezve.

Becker 2002-ben, 95 évesen halt meg Hamburgban.

A 175. paragrafus a német büntető törvénykönyv rendelkezése volt 1871. május 15. és 1994. március 10. között. Bűncselekménynek minősítette a férfiak közötti homoszexuális cselekményeket, valamint a prostitúció és a kiskorúak szexuális zaklatásának minden  formáját. Összességében körülbelül 140 000 férfit ítéltek el ezen törvény értelmében. A törvény mindig is ellentmondásos volt, és inspirálta az első homoszexuális mozgalmat , amely a hatályon kívül helyezését követelte.

Többször módosították. A nácik 1935-ben kiterjesztették a törvényt a történelem legsúlyosabb üldözésének részeként ahomoszexuális férfiak ellen. Ez volt a náci korszak egyik törvénye, amelyet eredeti formájában őriztek meg Nyugat-Németországban , bár Kelet-Németország visszatért a nácik előtti változathoz. Nyugat-Németországban a törvényt 1969-ben, 1973-ban felülvizsgálták, végül 1994-ben hatályon kívül helyezték.