RÓZSA LAJOS: A HOMOSZEXUALITÁS NEM BETEGSÉG, DE POLITIKAI DÖNTÉSSEL MEG LEHET VÁLTOZTATNI, HOGY KI SZÁMÍT BETEGNEK
A sorozat előző részei itt, itt és itt láthatóak.
A betegség kritériumai meglehetősen félrevezetők arra nézve, hogy kit tekinthetünk betegnek és kit nem. Miközben kórosnak például többnyire a tulajdonságok ritkább megnyilvánulási formáját tekintjük, a szőke hajszínt mégsem hisszük kórosnak, ahogy azokat is inkább irigyeljük, akiknek idős korukra egyetlen tömött foguk sincsen. Bár az ízületek szélsőséges mozgékonysága az élet számos területén eredményezheti a kóros testi működés kellemetlen velejáróit, egy zongoraviruóznak inkább jelent előnyt, mint hátrányt. A világ valaha volt legsikeresebb úszófenoménja, Michael Phelps ugyanannak a Marfan-szindrómának köszönheti világraszóló sikereit, ami sokak esetében szívelégtelenséget és korai halált okoz.
Kit tekintünk betegnek és mikortól? Biztos-e, hogy a gyakoribb fizikai adottság vagy testi működés egészségesebb is egyben? Betegség-e, amire gyógyszert szedetnek be valakivel? Hogyan optimalizálhatja egy állam költségvetését, hogy mit határoz meg egészséges állapotként? Ha nem tudjuk egyértelműen meghatározni, mi a betegség, hogyan tekinthetjük kórosnak azt a működést, ami nem okoz betegségtudatot?
Miért nem betegség a homoszexualitás? – tette fel a kérdést a negyedik Qubit Live-on elhangzott előadásában az ELKH Ökológiai Kutatóközpontjában a biológiai hadviselés történetét, valamint a betegség és az egészség evolúciós-ökológiai kereteit vizsgáló Rózsa Lajos evolúcióbiológus.
