AIDS Elleni Világnap - december 1.
A kezdeményezésről
December 1-ét 1988-ban, az AIDS elleni küzdelem jegyében elsőként nyilvánították egészségügyi világnappá. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) e nap (World AIDS Day) alkalmából lehetőséget kíván teremteni a HIV fertőzés és az AIDS-el összefüggő megbetegedések elleni közös fellépésre és a nemzetközi szolidaritás jegyében a betegséggel élők támogatására, az elhunytakról való megemlékezésre. A közös fellépés érdekében világszerte fontos ismerni a járvány helyzetét és a fejlesztési lehetőségeket a megelőzés, a kezelés és a gondozás terén.
A betegségről
Az AIDS (acquired immunodeficiency syndrome – szerzett immunhiányos tünetegyüttes) az immunrendszer betegsége, amely HIV-fertőzés (HIV: humán immundeficiencia-vírus) következtében, évek (kb. 10 év) alatt alakul ki. A HIV összetett felépítésű, két RNS-láncot tartalmazó retrovírus, amely az immunrendszer sejtjeit megtámadva csökkenti annak védekezőképességét. E tekintetben az AIDS betegség a HIV-fertőzés lezajlásának utolsó szakasza. Az 1980-as elején a HIV fertőzöttek életkilátásai rendkívül kedvezőtlenek voltak. A fertőzés néhány éven belül az AIDS állapotáig romlott, majd hamarosan a halál is bekövetkezett.
A vírusfertőzés következtében fokozatosan leépül az immunrendszer, így a legsúlyosabb stádiumban a beteg szervezetét megtámadó opportunista fertőzések, tumorok vezetnek a beteg halálához.
A betegséget először 1981-ben írták le, amikor az Egyesült Államokban járványügyi szakemberek néhány ritka betegség megjelenését észlelték és megfogalmazták a szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) klinikai fogalmát. A következő évben izolálták a betegség kórokozóját, amelyet 1985-től nevezzük egységesen humán immundeficiencia-vírusnak (HIV), és amely a későbbi kutatások tanúsága szerint majmokból került át az emberre már a 20. század elején.
Magyarországon az első HIV-fertőzést 1985-ben diagnosztizálták.
A vírusnak két humánpatogén csoportja ismert, a HIV-1 a világjárványt okozó vírus, és a HIV-2, mely elsősorban Nyugat Afrikában jellemző. Előbbit további alcsoportokba sorolják gyakoriságuk és területi elterjedésük szerint.
Első tünetei a fertőzést követő 3-6 héten belül lépnek fel (jellemzően láz, átmeneti nyirokcsomó-megnagyobbodás, fáradékonyság, rossz közérzet, izomfájdalom, bőrkiütés) és általában egy-két hét alatt spontán megszűnnek, ezt követően, 3-8 évig bár klinikai tünetek nem jellemzők, a vírus szaporodik, az immunrendszer állapota romlik, a beteg az AIDS stádiumába kerül.
Opportunista fertőzések: Egyes, a szervezetben gyakran természetesen előforduló kórokozók egészséges immunrendszer esetén csak ritkán, illetve enyhe lefolyású betegségeket okoznak, immunhiányos állapotban ugyanakkor súlyos, gyakran végzetes kórfolyamot indíthatnak el.
A HIV-vírus leggyakrabban nemi úton, illetve vér és vérkészítmények útján terjed (az anya a gyermekét a várandósság, a szülés és a szoptatás során is megfertőzheti, továbbá vérátömlesztéssel, ha a donort nem szűrik, illetve a vérkészítményt e tekintetben nem kezelik). Kockázatot hordoz az egészségügyben dolgozóknál az éles eszköz vagy tű okozta sérülés, illetve az intravénás kábítószer-használók közti tű- vagy fecskendőcsere is.
A WHO 2019-es adatai szerint mintegy 38 millió HIV fertőzött él világszerte, ami a 2010-es számhoz képest 24%-os növekedést jelent. Kétharmaduk Afrikában él, leginkább a Szaharától délre elhelyezkedő országok érintettek. 67%-kuk részesül vírusellenes kezelésben, ami az elmúlt 20 év folyamatos növekedésének eredménye. A tavalyi évben az újonnan megfertőződöttek számát nagyságrendileg 1,7 millióra (napi 135 637), a HIV-vel összefüggésbe hozható halálozások számát 700 000-re (napi 3 267) becsülték, előbbi 23%-kal, utóbbi 39%-kal csökkent 2010-hez képest. A becslés alapján jelenleg globálisan több nő él HIV-fertőzéssel, mint férfi, miközben az új esetek nagyobb arányban férfiak, 8,8 %-uk 15 év alatti gyermek.
Bár az európai régió esetei nem érik el a teljes betegkör 5%-át, 2010-hez képest az új esetek éves száma 49%-kal növekedett, leginkább a kelet-európiai régió lakosai körében.
Hozzáférés az ellátáshoz
A HIV-fertőzés diagnózisa szerológiai vizsgálat (antitestek diagnosztikai azonosítása vérsavóból) eredménye alapján állítható fel. A betegség stádiumának meghatározására egyéb eljárásokat (részletes sejtes immunológiai vizsgálatok, a HIV mennyiségi vizsgálata) végeznek. A gyógyszeres kezelés ellenőrzése, a gyógyszerrezisztencia vizsgálata szintén az erre felkészült laboratóriumokban történik, emellett – a beteg állapotától függő rendszerességgel – fizikális vizsgálatokra, az esetleges gyógyszer-mellékhatások kezelésére is sor kerül.
A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében, a HIV és az AIDS felismerése esetén is szükséges elvégezni a jogszabályban meghatározott teendőket (pl.: terjedés módjának, a fertőzött, illetve a beteg környezetében fokozott fertőződési veszélynek kitett személyek, szexuális partnerek felderítése), illetve bejelenteni a szintén jogszabályban rögzített információkat, személyazonosító adatok nélkül. Utóbbiak surveillance céljából gyűjtendők és bizonyos nemzetközi szervezeteknek (pl.: WHO) rendszeresen továbbításra kerülnek.
Mai ismereteink szerint nincs egyetlen olyan gyógyszer sem, amellyel tökéletesen és tartósan gátolni lehetne a HIV replikációját (a vírus többszöröződését). Azonban az antiretrovirális terápia (ART) 1980-as évek végén történt bevezetése, majd ennek az 1995-ben továbbfejlesztett változata, a nagy hatékonyságú antiretrovirális terápia (HAART) jelentősen csökkentette az AIDS-szel összefüggő megbetegedések és halálozások számát, valamint lassította a HIV fertőzés progresszióját. A korszerű, hatékony, kombinált antiretroviralis kezelések eredményeképp (bár Magyarország a betegség szempontjából az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik) az AIDS betegség incidenciája és halálozása hazánkban is jelentős mértékben csökkent.
Az antiretrovirális gyógyszerek kombinációjával (három vagy több antiretroviralis gyógyszerkészítmény együttesen szedésével) történő kezelések célja a vírusmennyiség lehető legnagyobb, tartós csökkentése a betegség progressziójának visszaszorítása, a rezisztencia kialakulásának megelőzése, késleltetése érdekében. Emellett járványügyi szempontból fontos minimalizálni a HIV fertőzés átvitelének kockázatát is. Előrehaladott stádiumú betegség, illetve tünetek esetén a kezelést meg kell kezdeni. Tünetek hiányában, az immundeficiencia mértékének függvényében – a hosszú ideig tartó gyógyszerszedésből eredő mellékhatások, toxicitás, gyógyszer-rezisztencia elkerülése érdekében – a kezelés megkezdésének halasztása indokolt.
A HIV betegség kezelésére használt készítmények hatásmechanizmus szerint különböző csoportokba sorolhatóak, nukleozid/nukleotid reverz transzkriptáz inhibitorokok (NRTI), nem-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NNRTI), proteáz inhibitorok (PI), fúzió inhibitorok (FI), entry inhibitorok (EI), integráz inhibitorok (INI/INSTI), fúzió inhibitor (FI) valamint a CCR5 antagonisták.
Magyarországon a HIV-betegek elsődleges, vírusellenes ellátása központosítva történik. A Dél-pesti Centrumkórház - Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet (DPC) országos centrumként az aktív fekvőbeteg-szakellátásban 15 ággyal, a járóbeteg-szakellátásban pedig heti 55 szakorvosi óra kapacitással rendelkezik dedikáltan e betegek ellátására. A DPC mellett a szerzett immunhiányos állapot (HIV/AIDS) esetén 100%-os támogatásban részesülő gyógyszerek felírására jogosult még a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház, továbbá a Pécsi Tudományegyetem.
A diagnosztizált HIV betegek gondozását, illetve a másodlagos, azaz a vírusfertőzés által kiváltott szövődmények (pl. fertőzések) kezelését – a fenti centrumok mellett – az országos lefedettséggel elérhető infektológiai szakmakódú ellátóhelyek hivatottak ellátni.
A gyógyszeres kezelések hozzáférhetősége révén ma már valóban évekig kordában tartható a betegség, így a HIV-fertőzéssel élők nem csak éveket, de jó minőségben eltöltött éveket kaphatnak. E tekintetben, az élethosszig tartó gyógyszeres kezelésekre jellemző módon elengedhetetlen a tartós és folyamatos beteg-együttműködés (és annak megfelelő ösztönzése különösen az e tekintetben kritikus betegcsoportokban, mint az intravénás kábítószer-használók). Emellett hazai viszonylatban továbbra is szükségesek azok a nemzetközi célkitűzésekhez igazodó lépések, amelyek támogatják a minél korábbi stádiumban történő felismerést, ezzel az új esetek számának visszaszorítását és a minőségi életévek számának további növelését.
Társadalmi érdek is, hogy a lakosság ismerje a betegség természetét, illetve azokat a lehetőségeket, amelyekkel saját fertőződésük megelőzhető és a tévhiteket, amelyek a HIV-pozitív személyek stigmatizálásához vezethetnek.
