Lakner Zoltán: “A coming out olyan, mint a sivatagból besétálni a városba”

Lakner Zoltán politológus, újságíró, akinek széles körben ismerik az arcát, a gondolatait fontos társadalmi kérdésekben. Ő viszont egészen egyetemista koráig nem értette magával kapcsolatban a legalapvetőbb dolgokat sem. Huszonévesen ismerte fel, hogy meleg, ekkor egy pillanat alatt állt össze számára minden, ami előtte hosszú évekig megfejthetetlennek bizonyult. Történetét Egyszer lent podcastunkban Lovas Rozinak mesélte el. 

Lakner Zoltán szülei és családja

Heten éltek a kis kelenföldi lakásban. Két nagyszülő, a szülők és a három gyerek. Zoli volt a legkisebb. Gyakran csodálkoztak el rajta a rokonok, hogy, ahhoz képest, milyen kicsi, milyen okos! Zoli mindkét nagyszülőjét ugyanabban az évben vesztette el. Aztán nem sokkal később édesapja is elhunyt. Lakner Zoltán apja halálakor mindössze 10 éves volt.

“Apunak és anyunak is a második házassága volt ez. Érett fejjel kötöttek ki egymás mellett, nagy volt közöttük a korkülönbség, és nagy volt a szerelem is. Édesapám 47 éves volt, amikor én születtem, ami akkoriban azért különösnek számított. Ma már ez nem számít olyan nagy dolognak, szerintem helyesen” – meséli Zoli, majd hozzáteszi, hogy az apjának volt egy elég súlyos cukorbetegsége a 70-es években. Akkor pedig még nem ugyanazt tudta a hétköznapi orvostudomány, mint ma. Meg volt ígérve anyunak, hogy lesz 10 jó évünk, és aztán majd meglátják. És nagyjából ez is következett be."

Lakner Zoltán apja

“Apa elég sokat betegeskedett már, amikor én megvoltam” – teszi hozzá Zoli, majd Lovas Rozinak gyermekkori emlékeiről mesél. Mint mondja, édesapja halálát követően a család szétesett, mindenki kereste a helyét a világban, és próbált újra magára találni. Hiába lehetett sejteni, hogy egyszer csak eluralkodik rajta a betegség, Zolit villámcsapásként érte apja halála.

“Amikor kórházba került, azon a reggelen én elmentem az iskolába és csak azt érzékeltem, hogy apu valahogy másképpen kommunikál. Hogy olyan kásásan beszél, miközben veszem fel a cipőmet. Tehát megvan ez az emlékképem, és az, hogy délután, amikor hazamentem, már nem volt otthon” – osztja meg Zoli és hozzáteszi, hogy a kásás beszéd egy agyvérzéstől következett be.

Könyvek, foci és közösség

Ebben az időszakban Zoli szabadidejét főként két dologgal töltötte el: olvasással és focival. Otthon rengeteg könyv vette körül, a család mindennapjaiban folyamatosan jelen volt az olvasás, így az ő gyerekkorának is meghatározó részévé vált.

“Volt egy rövid focista karrierem, de hát mondjuk ki, nem voltam tehetséges egyáltalán“ – véli Zoli, akit azért küldtek focizni, mondván édesapja elvesztése után biztos jót tesz majd neki, hogy közösségbe kerül. “Ez egy nagyon nagy tévedés volt, mert Nekem egyáltalán nem tett jót, hogy közösségbe kerültem. Nekem amúgy is voltak gondjaim azzal, hogy mit csinálok abban a szituációban, amikor sok idegen vesz körül. Ez az idegenség elég sokáig eltartott. A tesóm, Kati szokta mondani, amikor nézi a szerepléseimet, hogy néha azért elgondolkodik, hogy ez vajon ugyanaz a kiskölyök, akit neki kellett iskolába vinni reggelente? Mert ez ki volt osztva nővéri feladatként, és én konkrétan végig zokogtam az utat, és az iskolában tartózkodás első fél óráját is” – meséli Zoli, akit akkor Kati osztálytársai vigasztaltak.

Tulajdonképpen nem tudnám megmondani, mi bajom volt. Engem semmilyen bántás nem ért az iskolában, jól is tanultam, jófejek voltak az osztálytársaim. De előtte három évig már az óvodába vezető úton is végig zokogtam, tehát ez a dolog nekem nem nagyon ment. Ma már sokkal tudatosabban gondolok mindenféle rosszat a poroszos iskolarendszerről, de akkor ezek a gondolatok még nem voltak a fejemben. Egyszerűen csak úgy voltam vele, hogy nekem ez nem való. “Valószínű, hogy olyan erős megfelelési kényszer volt bennem, hogyha azt érzem, nagyon sok figyelő szem van, akkor biztos lesz valaki, akinek nem tetszik, amit csinálok. Hogy kicsúfol, vagy ilyesmi” – meséli Lakner Zoltán, aki akkor érzi sok szempontból még ma is bénának magát, amikor valami nem korrekt viselkedéssel találkozik.

Lakner Zoltán nővérei, Jutka és Kati

Nővéreinek, Jutkának és Katinak népes baráti társasága volt kamaszként, ennek köszönhetően ő is sok új embert megismert és sok új barátot szerzett. Ez sokat jelentett neki akkoriban, mert bár közel voltak egymáshoz testvéreivel, a korkülönbség miatt még el kellett telnie pár évnek, hogy kapcsolatuk igazán szoros legyen. Zolinak nagyon szüksége volt mindenfajta kapcsolódásra, mert az iskolai környezetben nem talált társakra.

Elmondja, hogyan élte meg, amikor a kortársai elkezdtek egyéni módon öltözködni, a hajukat megcsinálni, szerelmesnek lenni. “Én tényleg azt éreztem, hogy ott állok hülyén, mert velem semmi ilyesmi nem történt meg, és nem értettem, hogy akkor most mi van. “Az én környezetemben nem volt semmiféle referenciapont. Ekkor már ugye a 90-es években járunk, de ez sem úgy volt, mint ma. Nem volt Netflix, meg nem volt LMBT+ hashtaggel jelzett sorozat. Semmi ilyesmi nem volt.”

Melyik lány tetszik a suliból?

Lovas Rozi szerint mindenkinek vannak kínos emlékei kamaszkorából. Mint mondja, ez egy érzékeny időszak, a személyiségfejlődés fontos szakasza, pont ezért vagyunk különösen sebezhetőek. Zolinak is sok olyan emléke van, amikor nagyon kellemetlenül érezte magát egy-egy szituációban. Például amikor megkérdezték tőle, hogy melyik lány tetszik neki a suliból?

“Nagyon kínos emlékeim vannak erről. Egy nagyon jó barátom, akivel ma is jóban vagyunk, bár csak ritkán találkozunk, kérdezte egyszer, hogy ki tetszik nekem. És emlékszem, hogy pörgettem a fejemben, hogy mi a nyavalyát kell erre válaszolni. És akkor valamit kinyögtem. De akkor el is lett könyvelve, hogy abba a lányba, akinek a nevét mondtam, biztos, hogy én olyan szerelmes vagyok, mint amilyen szerelmes volt akkor ő akkoriban. Mert ő állandóan szerelmes volt. De közben meg én tudtam, hogy én nem… Mai fejemmel egyébként tök korán rá lehetett volna jönni erre az egészre."

Zolinak egyetemista korában jött el a felszabadító felismerés, hogy meleg. Az egyetemi évek alatt végre magára talált. Azt érezte megérkezett, a saját közegében van. Nagyon élvezte az önálló életet, a Miskolci Egyetem újonnan indult szociológia szaka tökéletes választásnak bizonyult számára.

Az új környezet sokszínűsége olyan izgalmas volt, hogy Lakner Zoltán egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem érzi magát feszélyezve a nagy társaságokban.

 “Tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra elkezdtem jól érezni magam a bőrömben. Fel mertem tenni magamnak egy kérdést, amit megválaszoltam, és akkor azt mondtam, hogy jó, akkor innentől kezdve értem, miért nem voltak jók nekem ezek a macsós fiú társaságok. És hogy miért nem tudtam megválaszolni, hogy nekem melyik lány tetszik. Egyszer csak átbillent valami, ezt nem tudom másképpen elmondani. Mintha egy kapcsolót átállítottak, vagy felkapcsoltak volna. Onnantól kezdve a dolog teljesen egyértelmű lett az összes nehézséggel együtt. Attól kezdve azt éreztem, hogy ugyanúgy részese vagyok annak az életnek, amit mások élnek."

Lakner Zoltán felszabadulása

Miskolcon végre megtörténhetett a felszabadulás. Minden fokozatosan, lépésről lépésre történt. Zoli egyik nap úgy döntött, hogy édesanyjával is szeretné megosztani mindazt, ami benne van.

“Arra emlékszem, hogy megittunk egy üveg bort. Tudtam, hogy anyuval van közöttünk olyan viszony, hogy ebből nem lesz semmi gáz, csak hát ki kellett mondani” – emlékszik vissza Zoli, majd hozzáteszi, hogy egész lezajlott végül negyed óra alatt. "Én nyilván előtte ott tördeltem a kezem, meg izgultam, hogy miként kéne ennek hozzáállni. Hogy ne kerítsünk neki akkora feneket, közben meg mégis erről beszélni kell. Hogy kéne ezt jól csinálni? Mi a jó időpont? Szóval ezen tényleg sokat gondolkodtam. Persze ismerek olyan eseteket, amikor ez nagyon rosszul sült el. Én tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni, de azért az előkészületek bonyolultak voltak."

Azt, hogy Lakner Zoltán meleg, végül édesanyja mesélte el a nővéreinek. Mint mondja, ez így talán egyszerűbb is volt. Végül mindenki napirendre tért a dolog fölött, voltaképpen azonnal. A barátaival is meg tudta beszélni a dolgot, mindannyian jól fogadták, bár volt, aki nem értette, hogy minek kellett egyáltalán eddig titkolni ezt az egészet.

Melegsége hétköznapivá vált. Mintha egyszer csak választ kaptak volna a családtagokban felmerült kérdések. Mintha minden korábbi kuszaság egyszerre kisimult volna. Zoli megértette az eddig megnevezhetetlen érzéseket is.

Lakner Zoltán párja

2001 novemberében volt egy nagyon fontos nap Zoli életében. Amikor bemutathatta barátainak a szerelmét, Gábort. Tulajdonképpen ekkor esett át a tűzkeresztségen, mert akkor már nemcsak elméletben beszélgettek valamiről, hanem konkrétan be is mutatta nekik Gábort.  És akor így ő is a részévé vált. Fizikailag is megragadható volt.

Lakner Zoltán politológus

Zoli politológusként egyre nagyobb ismertségre tett szert. Tévés szerepléseivel és újságírói tevékenységével sokan megismerték és követték munkásságát. Az ismertséghez azonban hozzátartozik az is, hogy a magánéletét is többen követik figyelemmel. 2014-ben Lakner Zoltán már közszereplőnek számított. Ekkor a Facebook oldalára írt egy posztot, amelyben a nyilvánosság előtt is felvállalta melegségét.

“Addigra én egy nagyon biztonságos környezetben éltem. Már réges-rég tudta a család, és addigra már több mint 10 éve éltünk együtt Gáborral. Tehát már családtag volt, és befogadta a baráti köröm is. Vagyis ezek a dolgok el voltak rendezve. Igazából az volt akkor bennem, hogy éreztem a társadalmi felelősséget. Hogy valahogy ezt a dolgot tisztába kellett tenni. Egyszerűen azt éreztem, nekem kellemetlen az, hogy válogatom, kinek mondom el, kinek nem.  Ez az egész iszonyat kínossá vált és az gondoltam, ezt nem akarom tovább csinálni. Akkor inkább legyen ez teljesen nyilvános. És alapvetően nekem nagyon jó élményeim voltak. Nagyon örülök, hogy megtörtént. Egyenesbe rakott és szerintem világossá dolgokat. Ekkor azt éreztem, hogy jól van, ezen túl vagyunk, ezzel nem kell foglalkozni."

Hogy milyen nehézségekbe ütközött Lakner Zoltán, amíg eljutott idáig? Hogy a környezetedben volt-e olyan, akivel az önmagára találás, vagy a kommunikáció a melegségéről sokkal nehezebben ment? Kiderül az Egyszer lent podcast sorozat harmadik évadának második epizódjából, ami a linkre kattintva a Spotify-on érhető el.

www.blog.generalielorelatok.hu