Irány Japán!

Június hónapra egy ázsiai országot szemeltünk ki, ami nem más, mint Japán. Ha valami, akkor a japán kultúra aztán tényleg nagyban különbözik a világ többi országának kultúrájától, köszönhetően a számtalanféle-fajta hagyománynak és az ősidők óta fennálló meglehetősen sajátos "japán világnézetnek". Gondoltad volna például, hogy a japánok karácsonykor a KFC-be mennek vacsorázni? Tudtad, hogy japánban az iskolai tanév április 1-én kezdődik?

Nem baj, most ilyen és ehhez hasonló érdekességeket gyűjtöttünk össze nektek a felkelő nap országával kapcsolatban, melyeket végigolvasva egy kicsit mindenki jobban megismerkedhet ezzel a cseppet sem átlagos kultúrával.

Tények és néhány alapinformáció

• A japán lakosság 98,4%-át tősgyökeres japánok alkotják.
• Balra tarts! A legtöbb turista megdöbben, amikor be akar szállni a taxiba, és majdnem beleül a jobb oldali anyósülésen várakozó sofőr ölébe. Vagy amikor a jobb oldalon akar felszállni a buszra. Jogosítvánnyal rendelkező, szemfülesebb utasok valószínűleg már hamarabb ráeszmélnek, hogy Japánban bal oldali közlekedés van érvényben. Az oka vitatott: egyes vélemények szerint arra vezethető vissza, hogy az Edo-kor (1603–1868) szamurájai a bal oldalukon hordták kardjukat; mások szerint a Meiji-kor (1868–1912) kormánya vezette be Anglia alkotmányának mintájára.
• A japán nyelvben három különféle írásmódot különböztetünk meg: hiragana (ezt használják a ragok, kötőszavak írásához, és a kandzsik kibetűzéséhez, kiejtéséhez), katakana (kínai normál írás jeleinek leegyszerűsítésével kialakított szótagírás), és a kandzsi (hieroglif írás).

• Japánban nagyon ritkák a külföldi munkavállalók, köszönhetően annak, hogy törvényben írják elő, hogy a külföldi munkavállalók számára magasabb minimálbért kell fizetni, mint a japán állampolgároknak. Éppen ezért a vállalatok és cégek szívesebben alkalmaznak helyi lakosokat, mint külföldieket.
• Japán az egyetlen ország a világon, ahol egy perc alatt tudják tartani a vonatok átlagos késési idejét. Kizárólag akkor történik nagyobb késés, (pár perces) ha esetleg gázolás vagy baleset történik a vonalon. Másodpercre pontosan gördülnek be, és úgy is indulnak a szerelvények. A mágnesvasút vagonjaival akár 580 km/órás sebességre is képes, sima vonatként pedig 300 km/órával közlekedhet maximum. Emellett földrengés- és tájfunbiztos. További érdekesség, hogy a kalauz egy kinyomtatott papíron látja a felszálló utasok székszámait, így a MÁV-val ellentétben “ÚJFELSZÁLLÓKMENETJEGYÉT…” helyett fehér ingben, élére vasalt nadrágban csak a ténylegesen új felszálló utasok jegyét ellenőrzi. Minden szerelvénybe lépve meghajol, majd kifelé menet kilépés előtt megfordul, és szintén meghajlással búcsúzik a kocsitól.

• Kevés az állami vasút, a sinkanszen kivételével minden vasút magán kezekben van.
• A Fuji hegység 3360 m (8. állomás) feletti része szintén magántulajdonban van. A tulajdonos a hegycsúcson található Asama-szentély.
• A japánok nem használnak hónap-neveket, helyettünk inkább sorszámokkal jelölik őket: a szeptembert például ,,kugatsu”-nak, azaz kilencedik hónapnak hívják.
• A japán raboknak nincs szavazati joguk a választásokon.
• Az iskolai tanév április 1-jén kezdődik, és trimeszterekre van bontva.
• Tokió az egyik legbiztonságosabb város a világon. A hat éves gyerekek már rendszerint egyedül utaznak a tömegközlekedési eszközökön.

• A japán alkotmány 9. cikke kimondja, hogy a nemzetközi béke melletti elköteleződés jegyében a japán nép örökre lemond a hadviselés jogáról és bármely más ellenséges magatartásról, fenyegetésről, kényszer alkalmazásáról mint a nemzetközi viták rendezési formájáról. Ebből következően az alkotmány rögzíti továbbá, hogy az állam soha nem tart fenn sem szárazföldi, sem légi, sem tengeri haderőket. Ettől függetlenül 1954-ben amerikai nyomásra Japán létrehozta az ún. Önvédelmi Haderőt (Self-Defense Forces, SDF), amely mára a világ egyik legnagyobb és legfejlettebb haderejének számít.
• A japán embereknek az egyik leghosszabb a várható élettartama a világon. A férfiak átlagosan 81 éves korukig élnek, a nők pedig 88 éves korukig.
• Japánban még mindig van halálbüntetés, ráadásul a halálraítélteknek nem mondják el, hogy mikor fogják őket kivégezni.

Emberek és szokások

• Nem ismerik a nemet. Vagy ha mégis, nem szívesen mondják ki. A japánoknál illetlenségnek számít, ha valaki visszautasít bármilyen ajánlatot vagy meghívást. Ehelyett inkább rengeteget beszélnek, és gyakran kérnek elnézést a másiktól. Még akkor is hevesen esedeznek a bocsánatunkért, ha véletlenül a cipőnk orrára lépnek. Ha olyan kérdést teszel fel nekik, amire nem akarnak válaszolni, vagy csak elutasítóan tudnának felelni, inkább csak mosolyognak és hajladoznak, míg rá nem jössz, hogy kérdésedre nem fogsz választ kapni, és nem tereled másfelé a beszélgetést.
• Japánban nem ritka, hogy a nők ajándékozzák meg a férfiakat Valentin-napkor. Teszik mindezt azért, mert a férfiak félnek kezdeményezni, és így ez egy remek alkalom lehet számukra, hogy ők tegyék meg az ,,első lépést”.
• A világ más országaival ellentétben, a japánok csak két részből álló hóembereket készítenek.

• A japán emberek sohasem mehetnek haza a ,,munkaidő” lejárta után a munkahelyükről. Általában meg kell várniuk, míg a főnökük hazaengedi őket, de az sem ritka, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül, három vagy négy órát is túlórázniuk kell esténkén.
• A japán emberek számára rendkívül fontos a becsület. Csak szemléltetésképpen például: Yukio Hatoyama (volt miniszter) lemondott, mert nem tudta teljesíteni a választás előtti ígéreteit. Az őt megelőző két miniszter szintén önként mondott le az ország vezetéséről.
• Japánban az egyik legmagasabb az öngyilkossági arány a világon. Olykor már azért is képesek végezni magukkal, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnék a munkahelyen, vagy mert a ,,család feje” erre szólította fel az illetőt.
• Mind a mai napig a házasságok több mint 30%-a a szülők megegyezése alapján történik. Ezt a hagyományt ,,Omiai”-nak nevezik.
• Japánban bárhol lehet dohányozni, kivéve a vasútállomásokon és a reptereken. Ezzel ellentétben azonban nincsenek szeméttárolók, és a hamuk/csikkek földre szórása is tilos. Éppen ezért minden japán dohányos egy apró hordozható hamutartót tart magánál.

• Talált pénz: 2014-ben hét és fél milliárd forintnak megfelelő jent adtak le a rendőrségen. Volt, aki közel 42 milliót adott le. Persze ehhez talán még Japánban is kevés lenne a jó szándék, de a babonával együtt elég! A rendőrségen leadott pénzért ha nem jelentkezik három hónapon belül az elvesztője, megtarthatja a megtaláló. Ennek ellenére általában sem az elhagyó, sem a megtaláló nem érzi szükségesnek az érdeklődést. A babona szerint a talált pénz balszerencsét hoz, ezért is nem szeretik megtartani. Magyarországon szerencsét hoz?
• Pacsinko és szerencsejáték: A japán felnőttek 5 százaléka szerencsejáték-függő. Külön erre kialakított többszintes játéktermekben ülnek órákat, napokat fülsiketítő sípolások, villódzó fények közepette, mindezt cigifüstben. A leghíresebb szerencsejáték a pacsinko, ami egy függőleges gép, a flipperhez hasonlít, sok kisméretű golyóval játsszák, és nincsenek flipperkarok. A játék célja az  apró szegeken vergődő golyókból minél többet elkapni, és bizonyos helyre juttatni. A nyerő pacsinko illegális Japánban, így a megszerezett golyók hivatalosan nem válthatók pénzre, csak nyereményekre. Illegálisan a szalon közelében a nyereményeket vissza lehet váltani, pénzre. Az üvegbura alatt lenyúló fémkaros játék, ami mindig elejti a macit, szintén nagyon népszerű.

• Pontosság, fegyelem, szokások: Egy reggeli boltnyitás előkészületei az alábbiak szerint zajlanak egy konkrét példán keresztül: A kétemeletes áruház eladói, árufeltöltői és a főnökök körben állva napi rutinszerűen fogadalmakat tettek és ismételték kórusban a vezető által elmondottakat. Egyik-másik nyitásra felkészítő imában még koordinált mozdulatokat is végeztek, felolvastak, meghallgatták az eligazítást, majd a közel 5-10 perces jelenet után szétszéledtek. Mindenki a saját feladatát kezdte elvégezni. A biztonsági őr a kosarakat rendezgette és a belső automata ajtót nyitotta ki, amikor már egy kisebb tömeg várt az utcán. Az emberek az órájukat figyelték, és másodpercre pontosan nyitott ki aznap is az áruház. A boltvezető személyesen üdvözölt minden vásárlót meghajlással, majd kosarat nyújtott.
• Manga és anime őrület: A manga a japán képregények összefoglaló neve, bár világszerte ezt a szót csak a Japánból kiadott, jellegzetes stílusú kiadványokra szoktuk használni, addig Japánban a létező összes képregényt mangának hívják. Ezekben a művekben a jellegzetes nyugati stílusok keverednek egy ősi japán festészet stílusjegyeivel. A mangákat jobbról balra írják és olvassák. Nagyon népszerű minden korosztály számára. Ez a gyerekes viselkedés és az ultramodern szabálykövető társadalom kettőssége az egész Japán társadalomra jellemző. Többemeletes képregényboltok, manga figurák, színes feliratok, rajzok mindenütt.

• Hajlongás: Soha nem fognak kezet egymással, helyette meghajolnak. Ennek mértéke függ a társadalomban elfoglalt szereptől. Nem mindegy, hogy hány fokos szögben hajlunk meg. A japán ember gondolkodásmódja szerint két ember között soha nincs egyenlőség, mert a nem, az életkor, a társadalmi pozíció határozza meg a valóságos vagy képzeletbeli alá-fölé rendeltséget. A legegyszerűbb köszönés a nem hivatalos 5 fokos meghajlás. Nem csak a fejünket, hanem az egész testünket döntenünk kell. 15 fokos meghajlástól (esaku) kezdődik az igazi, hivatalos. Azoknak köszönnek így, akiket ismernek, de nincsenek olyan jó barátságban, látásból ismerik. Ha valakivel nem szeretnénk távolságot tartani, minél előbb el kell hagynunk a 15 fokosat, és áttérni az 5 fokosra, hiszen az kevésbé formális. A 30 fokos meghajlás (keirei) már tiszteletteljes, idősebbek, főnökök, vendégek felé érdemes ezt választani. A szaikeirei, vagyis a 45 fokos meghajlás a leghivatalosabb, legudvariasabb meghajlás a hétköznapokban. Például díjak átvételekor használják. A 90 fokos manapság már nagyon ritka, esetleg valamilyen nagyhatalmú ember, vallási vezető előtt szokás ez a fajta meghajlás.
• Metrón, vonaton, villamoson nem telefonálunk – de nyomkodjuk a készüléket: Nem illik telefonálni a tömegközlekedési járműveken. Vonaton láttam olyat, aki az előtérbe ment egy telefonbeszélgetést lebonyolítani. Általánosan elmondható, hogy nagyon nagy csend van a járműveken, viszont mindenki nyomkodja a telefonját. Főleg régi típusú, színes, szörnyes, ugrálós játékokkal játszanak rajta. Nagy divat még a kinyithatós Motorola.
• Sorakozó: Az egyik legmegdöbbentőbb és legszembetűnőbb dolog, hogy a 127 milliós ország lakossága képes mindenhol fegyelmezetten sorakozni. Legyen szó vonatról, étteremről vagy próbafülkéről, senkinek nincs egyetlen rossz szava vagy panasza, még a gyerekenek sem, pedig a várakozás néha órákat vesz igénybe. A törvények amúgy büntetik a sorban való tolakodást, de kétlem, hogy emiatt vár mindenki türelmesen a sorára.

• A külcsín a legfontosabb: A japánok évente kétszer is nagy ajándékozónapot tartanak, egyszer a nyár közepén, egyszer pedig az év végén. Ilyenkor szinte mindenkinek kedveskednek, akit ismernek: a rokonoknak, a főnököknek, a tanároknak és az orvosoknak is ajándékot vesznek. A cél nem a költekezés, hanem a kedveskedés, ezért nem is az a lényeg, hogy mit rejt a becsomagolt ajándék, sokkal inkább az, hogy hogyan is van becsomagolva.  Szépen prezentált ajándék szeretetről, tiszteletről és figyelmességről árulkodik. A csomagot sosem illik az ajándékozó jelenlétében kinyitni, nehogy leolvasható legyen az arcunkról, ha véletlenül nem tetszene az ajándék. Ezért a nagy csomagnyitást mindig akkor kell megejtenünk, amikor magunkra maradtunk.
• Kerüld a nyilvános orrfújást! Itt is közbejátszik az udvariasság, de ennek a szokásnak (nemléte) azért képzi szerves részét a Japánok életének, mivel az udvariatlanság mellett undorítónak és visszataszítónak tartják. Ha szeretnéd magadat belopni magadat a helyi közösség szívébe (bár jelentéktelen apróság), de mindenképpen tartsd be ezt a kimondatlan „szabályt”. Lehet, hogy végig szipogva fogsz társalogni, de a környezeted nagyra fogja értékelni.
• Tiszteld vendéglátódat! Bár ez elég magától értetődő lenne, de a mai világban egyre kevesebben értékelik azt a megtiszteltetést, ha valaki a saját otthonába hív meg téged. Nem úgy a Japánoknál! Ott az alap etika része, hogyha valaki meghív téged, akkor mindig kell vinni neki valami ajándékot. Ennek nem kell nagy dolognak lennie, de ajánlatos minél csicsásabban feldíszíteni. Ha a házigazda téged is megajándékozna, természetesen nem lehet visszautasítani. Ajánlatos kezdetben tiltakozni, majd csak ezután elfogadni a meglepetést.

Gasztronómia

• Kajamutogatás: Az éttermek előtt vagy a kirakatában ki vannak rakva műanyagból a hely ételei, italai, hogy néznek ki. És bármilyen meglepő, a megrendelés után, pontosan ugyan úgy fog kinézni! Nem fogunk csalódni. (max. az ízében).
• Míg Amerikában – és úgy a nyugati kultúrában általában – a Coca Cola a karácsony egyik legjellemzőbb kereskedelmi szimbóluma, addig Japában Sanders ezredes és a KFC jelenti mindezt. Oly annyira, hogy sok családnál a karácsonyi menü részét is képezik ezek az ínycsiklandozó, ropogós csirkemellek.
• Cola és KitKat: Rengeteg fajta, európában nem ismert Cola-fajta van az országban. A Coca Cola a legtöbb városnak saját üveges és grafikás Cola-t gyárt. De érdekes ízű, nálunk nem ismert ízeket lehet találni Pepsiben és KitKat-ben is.

• A hal és tengeri herkentyűk nagyon olcsók errefelé, ám a gyümölcsökért brutális árat kell fizetni. Egy darab alma átlagosan 500 forintba kerül,míg egy fürt banán körülbelül 1200-ba. A legdrágább gyümölcs a dinnye, ezért Tokió belvárosában akár 60 ezer forintot is kérhetnek.
• Fekete hamburger: Átszámolva 1600 Ft körüli összegért választhattunk a Kuro Taisho és a Kuro Shogun burger közül. A Burger King kínálatában szerepelnek a fekete színű hambik, de volt már vörös változat is. Ízre a többihez hasonló, a buci színét bambusz-szénnel érik el, szószhoz a tintahal tintáját használják.  A sajt, a buci, a hús, a szósz is koromfekete, egyedül a röszti színét hagyták meg.

• A Japánok előszeretettel fogyasztanak delfinhúst. Bár leggyakrabban levest készítenek belőle, sokszor nyersen is fogyasztják. Az íze állítólag egyáltalán nem hasonlítható a halakéhoz.
• A Japánok szeretnek enni és beszélni az ételekről. Étkezés közben folyamatosan dicsérni szokták az ételt, ezért például ha valaki egy étkezés során nem mondja el többször is, hogy milyen ,,finom” az adott étel, azt udvariatlannak tartják.
• Maid café, azaz a szerepjátékos kávézó. Kávézó, ahol a kávé mellett főtt ételt és fagyit is lehet kapni. Beöltözött kislányok vinnyognak és neked is azt kell. Külön kód van a beszédre. Ha egyedül ülsz be, plusz 500 jent kell fizetni, ha egy óránál tovább vagy, szintén fizetsz, mert foglalod a helyet. Lehet kapni viszont ajándék fejpántot és egy drágább csomagban az is benne van, hogy lehet velük fotózkodni, amúgy tilos őket lefotózni. Tokió Akihabara negyede tele van ilyen kávézóval, de más nagyvárosban is találkozni lehet velük.

• A nyers lóhús közkedvelt ínyencség Japánban. ,,Basashi”-nak nevezik, és vékony csíkokra szeletelve fogyasztják.
• Automaták, mindenre: Vannak éttermek, ahol automatával lehet megrendelni a kívánt ételt. Étel kiválasztása után egy kis kartonkártyát kapunk, és mire leülünk, már készítik is a konyhán az ételt. Ilyen gépekkel tele van Japán. Fő jellemzőjük: mindenre külön gomb van, könnyen kezelhetők, színesek, régi Nintendóra hasonlítanak, nem fogadnak el bankkártyát (vagy csak japán kártyát).

• Borravaló: Japánban nem adnak borravalót. Ha valaki mégis megpróbál adni, az kifejezetten sértésnek számít. A fizetés a következőképpen zajlik. A legtöbb helyen csak készpénzt fogadnak el, kártyát csupán elvétve. Két tálca van a pulton, az egyikbe beletesszük az összeget. Ilyenkor ha kell visszaadni, akkor egy számológépbe beírja az eladó az általunk lerakott összeget, majd kivonja a fizetendőt. Ezt megmutatja. Ezután a másik tálcára strukturáltan, címletenként kirakja a visszajárót, majd rámutat a számológépen lévő összegre. Meghajol, mosolyog. Ha elfogadod (nem vernek át, mert akkor szerencsétlenség érheti őket), elveszed a másik tálcán lévő pénzt, mehetsz.
• Egy kis asztali etikett. Bárhol is legyél, hatalmas nagy udvariatlanságnak számít, ha csak a saját poharadat töltöd meg. Ha társasággal étkezel, akkor tölts mindenkinek (vagy annak, akinek tudsz), majd várd meg, amíg valaki észre nem vesz, és tölt neked. A tényleges ivás előtt pedig még el kell hangzania a „kanpai”-nak, ami nagyjából annyit tesz, hogy egészségedre.

• Még több asztali etikett. Szürcsölj! Ezt teljesen komolyan mondom, itt az egyik legnagyobb dicséret, amivel ki tudod fejezni azt, hogy ízlik az étel, az az, hogyha szürcsölsz. Ez az udvariasság egyik alapfoka, így érdemes betartani. (A japán tésztalevest egyébként is tűzforrón szolgálják fel, szóval ez a praktika akár még jó szolgálatot is tehet)
• Ne egyél nyilvánosan! Ez bizonyos szempontból még érthető is, valóban nem minden esetben túl szép látvány a másikat enni látni az utcán, így ha lehet ezt is kerüljétek. A fagylaltok, jégkrémek utcán való fogyasztása ellenben teljesen megszokott látvány.
• Fura italok, fura automaták. Ennek legtöbbje üveges kávé vagy üdítő, de lehet látni többfajta fagyiautomatát is. A különleges italokból néhány példa: barackos Cola, joghurtos víz, sós-licsis víz, kivis vagy barackos alkoholos sörféle, ízesített szaké, sokféle tea, teás tej. Van olyan, hogy a fekete kávé egy forró üvegben jön ki. 

Egyéb érdekességek

• A pornográfia abszolút behálózza a mindennapjaikat. Nincs olyan élelmiszerbolt, ahol ne lenne legalább egy jól elszeparált részleg, ahol csak és kizárólag pornográf tartalmú könyveket és filmeket árusítanak. A nagyobb plázákban pedig 2-3 emeletes szexboltok várják a ,,kíváncsi” vendégeket.
• Japánban külön metrókocsikat tartanak fenn a nők számára. Főleg a reggeli csúcsforgalomban alkalmazzák ezeket, hogy a nagy tömegben megelőzzék a különféle zaklatásos eseteket és egyfajta biztonságot nyújtsanak általuk a nők számára.
• A japán diáklányok nem viselhetnek harisnyát, még a nagy téli hidegekben sem. Helyettük térdig érő zoknit kell hordaniuk, mely egyúttal az iskolai egyenruhájuk részét is képezi. A szoknya hossza ellenben változhat…minél idősebb egy lány, annál rövidebb szoknyát hordhat az iskolában.

• Japánban teljesen normálisnak számít, ha egy nő feneke vagy bugyija ,,kilibben” a szoknyája alól. Ellenben például a túl mély nyakkivágású felsőrészeket vulgárisnak és illetlennek tartják.
• Az északon fekvő japán városokban az utcák és járdák kivétel nélkül fűtöttek, így azok soha sincsenek lefagyva. Ezzel ellenkezőleg viszont a lakások túlnyomó részében például nincs központi fűtés, olajradiátorokkal, gáz és kerozin kályhákkal oldják meg a fűtést.
• A Japánoknak külön szavuk van arra, amikor valaki belehal a túlzásba vitt munkába. Ezt ,,karoshi”-nak nevezik, és évente több mint 10.000 ember hal meg emiatt.
• Aláírás helyett általában úgynevezett ,,hanko”-t (pecsétet) használnak a dokumentumokban.

• Japánban nincsenek szeméttelepek, mivel minden szemetet újrahasznosítanak. Négy típus szerint szortírozzák őket: éghető szemét, éghetetlen szemét, üvegszemét és újrahasznosítható hulladék.
• Kukát találni Japánban legalább annyira nehéz, mint szemetet. Azon a néhány helyen, ahol találni, ott biztosan szelektív hulladékgyűjtő lesz. Az ott élők hazaviszik a szemetet, nem az utcán dobják ki, és semmiképpen sem el.
• Kapszula hotelek: Az első ilyen jellegű alvóalkalmatosság 1979-ben Oszakában nyílt. Fő előnyük az olcsóságon kívül, hogy frekventált helyen találhatók. Internetet, közös fürdőt és egy rolóval lehúzható saját 2×1 méteres műanyag kapszulát kap a vendég. A legtöbb nem koedukált: külön szinteken vannak a férfiak és a nők. Cipőt már a bejáratnál lévő széfbe kell helyezni, ettől kezdve az ott kapott eldobható papucsot lehet használni. Hálóingként yukatát kapunk, jár még törölköző, fogkefe és fogkrém is.

• Gésák: A gésa tradicionális japán szórakoztató művész, aki különböző japán művészetek előadásában jártas, mint például a klasszikus zene és tánc. A gésák a 17. század kurtizánjaiból alakultak ki, tökéletességig fejlesztve a szórakoztatás művészetét. A fiatal nők kezdetben kényszerből, később kizárólag szabad akaratukból kerültek be a gésaközösségekbe, ahol hosszú tanulóéveket töltöttek azzal, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek. Szokás a japán hölgyeknek egy-egy napra méregdrágán gésának öltözni, ezzel odavonzva a tekinteteket, fotózkodni a turistákkal, helyiekkel.

• Nara és az őzek: Nara egy japán város, ráadásul a Kanszai régió Nara perfektúra székhelye. A szarvasokra és őzekre mennyei állatokként tekintenek, akik védelmezik a várost, országot. Rengeteg szarvast képzeljünk el, parkokban, úton, járdán, épületek előtt. Nagyon szelídek, barátságosak, a turisták etetik őket helyben kapható “szarvaskeksszel” vagy magukkal vitt étellel. Az okosabb állatok meghajlással köszönik meg az eledelt, ami a turistáknak a legnagyobb móka.
• Mindent tudó WC-k: Minden WC ragyogóan tiszta, illatos, legyen az publikus vagy épp a hotelé. Minden sarkon található nyilvános mosdó, ezenkívül minden metró-, villamos-, vasúti megállóban, főbb buszmegállókban. Funkciók a teljesség igénye nélkül: fedél automatikus felnyitása, lecsukása, ülésrezgetés, zene vagy csobogó hang. Programozható hőmérsékletre fűtött ülőke, vízspricc a megfelelő helyre. Ennek hőfoka szintén állítható. Szabályozható a spriccelés szöge, erőssége. Szagelszívás, illatosítás. Automatikus lehúzás felálláskor. A funkciók nagy része bekapcsol, ha érzékeli, hogy ráülünk az ülőkére.

• Love hotel: Japánban rengeteg “Love Hotel” van. A kialakulásának oka elég egyszerű: nagyon kicsi, vékony falakból álló lakásokban élnek a japánok, nem ritka, hogy egy-egy nagy terű szobát használnak nappaliként, hálószobaként is, ahol akár egy egész család is alszik. Az igényeket pedig ki kell elégíteni. Az első szerelmes hotel 1968-ban épült Oszakában. Kétféle “szálláslehetőséget” kínálnak: néhány órától egészen a szokásos teljes napig. A bejelentkezéstől a kijelentkezésig a lehető legdiszkrétebben kezelik a szolgáltatást: parkolóból megközelíthető a bejárat. Az autó rendszámát táblával takarhatjuk el. Recepciós egy zárt fülkében van, csak csengetésre jön ki, majd átnyújtja a kulcsot, és visszamegy. Ha ott választanánk szobát: a kiadó szobák képei egy digitális kijelzőn láthatók, a foglalt szobák képe elsötétül. Az óriási szobákhoz jár hatalmas tévé, kivetítő, jakuzzi, masszázsfotel, különböző automaták (bugyi, jelmez, egyéb eszközök), italautomata, hűtő, esetenként játékgép is. A termékek árai a bolti árakkal megegyeznek. Ételt is lehet rendelni, amit egy nyíláson keresztül visz a személyzet. A nyílás egyik oldala a folyosóra, a másik a szobára néz, ezzel is elkerülve az interakciót. A falak hangszigeteltek, a folyosón hangos zene szól.
• Óvakodj a négyes számtól! Ez furcsa lehet, de aki kicsit jobban képben van a Távol-Kelettel kapcsolatban, az tudhatja, hogy Japánban és Kínában a helyiek 13-as száma a négy. Ez pedig nem abból adódik, mint nálunk (aki nem tudná, 1307. október 13-án a francia király elfogatta és lemészároltatta az összes templomos lovagot), hanem mivel a nyelvükben a négyes szám kiejtve majdnem a halál szóval egyezik meg. Ebből adódik, hogy senkinek se adj valamiből négyet, és semmiképpen se utalj erre a számra. Ha teheted, a 49-et még jobban kerüld, mivel az pedig a „halálig tartó kín”-hez hasonlít.  
• Kocka autók és különleges autómárkák: Nagyon sok az európai szemmel szokatlan kocka forma és van egy két ismert márka számunkra sosem hallott típusa, de van olyan helyi márka, amiről nem is lehet hallani Európában. A japán autók általában automata váltósak, elektromosak vagy hibridek.