"Önmagad megismerésének része, hogy ismered HIV-státuszod"
Alex Garner, az Advocate jóképű zsurnalisztája mesélte el saját élményeit
Az emberek folyamatosan bátorítanak, hogy „ismerd meg a státuszod”. Voltaképp, idén ez az AIDS Világnapjának mottója is. Egyike lett azon dolgoknak, amiket mindannyiunknak tudnunk kellene, mint a testtömegindex, a termékek ökológiai lábnyoma, vagy a hitelképesség. De mit jelent valójában megtudni a státuszod, és hogyan befolyásolja mindannyiunk életét?
Rendben, nyilvánvaló, hogy jó ötlet megtudni HIV státuszod, és vannak remek adatbázisok, hogy megtaláld a számodra legjobb szűrőállomást. Ám sok embernek sokkal könnyebb kimondani, mint meg is valósítani. És vajon elég-e csak a státuszodat tudni, vagy az is hasonlóan fontos-e, hogy beszélsz arról, amit elleplezel?
Számos meleg férfi számára a HIV-szűrés egyike azon közös tapasztalatoknak, melyek kulturális rituáléjukká váltak, mint elmenni a Pride-ra, lemenni a melegbárba, vagy elegánsan beleszippantani a poppers-be. És a szűrés az Államokban radikálisan átalakult az elmúlt 30 év alatt. Amikor az első szűrésemre elmentem a kilencvenes évek elején, teljes két hetet vártam az eredményre. Az a két hét maga volt a pokol. Mindent megpróbáltam, hogy ne gondoljak rá, de nem ment. Arra kellett volna felkészítenem magam, mi lesz, ha az eredmény pozitív. Azt hittem, mindent kigondoltam erre az esetre.
Atyaég, mekkorát tévedtem.
1996-ban lettem ténylegesen HIV-pozitív, és gyorsan rájöttem, egy HIV-eredményre nem lehet eléggé felkészülni. Pont azelőtt diagnosztizáltak, hogy a proteáz koktél (HIV-gyógyszer sok mellékhatással – a ford.) forradalmasította volna a HIV-kezelést, mindenki számára lehetővé téve a hosszú és egészséges életet. Azt mondták nekem, szerencsés vagyok, ha tizenöt évig kihúzom, és később – egy éven belül – már azt, hosszú életem is lehet. Ez egy lassított ostorcsapás volt számomra.
Az, hogy tudtam, milyen egészségi állapotban vagyok – még a legsötétebb időkben is – lehetővé tette, hogy visszafogjam magam. A félelemnek az az ominózus érzete körülöttem lebegett, amióta csak tudok a HIV-ről. De a tudás volt a félelem legjobb ellenszere. A tudás segített meghatározni, ki is vagyok, szülessen meg akár öt, vagy tizenöt éve.
Életem meghatározása azt is jelentette, hogy behatároljam a meleg dolgaim, és azt választottam, hogy nagyon nyitott módon fogok együtt élni a HIV-vel. Ez a nyitottság persze kihívásokat jelent. Sok ember még mindig félelemmel és tagadással reagálja le, és néhányan megelégszenek az abszolút gyűlölködő magatartással. De annak haszna, hogy ilyen nyitottan fogom fel, messze túlsúlyban van annak hasznánál, hogy eltitkolom HIV-státuszom. Túl sok, fájdalommal teli évet töltöttem magamba zárkózva, a szexualitásom miatt, és tudtam, ez egy olyan terület [a nemi élet], ahová sosem térhetek vissza.
Mindenkinek megvan a maga saját kapcsolata a HIV-vel, és az nagyon személyes, amikor eldöntöd, beszélsz-e róla. De függetlenül attól, hogy valaki mennyire nyitott, folyamatosan emlékeztetnünk kell az embereket arra, hogy a HIV nem olyasmi, amit szégyellnünk kellene. Túl sok pozitív embert szűrnek ki, és egyből bűnösnek, vagy szégyellnivalónak érzik életüket. A HIV egy vírus, amit az emberek elkapnak, és nem azért, mert bármi rosszat tettek, vagy mert rossz emberek.
Azzal, hogy nyíltan beszélnek a HIV-ről, maguknak demonstrálják, hogy nincs benne semmi szégyellnivaló. A HIV-vel együtt élő emberek nem elrettentő mesék szereplői, sokkal inkább a sokféle emberi élet példái, és képesek vagyunk ezt kezelni, mert sokféle opció áll rendelkezésre azok számára, akiket kiszűrnek. Az a legtöbb, amit tehetünk, hogy megosztjuk tapasztalatainkat, a HIV-vel kapcsolatosan, így bővítve ki a modernkori beszámolókat a betegségről.
A HIV terepe radikálisan megváltozott, és néhány ember számára nehéz lehet megérteni, mit is jelent mindez. Az „észrevehetetlenség” azt jelenti, hogy a HIV-vel élő emberek hosszú és egészséges életet élhetnek, és észrevehetetlennek lenni pedig azt, hogy elképzelhetetlen a vírus tovább adása. A PrEP egy naponta szedendő HIV-prevenciós gyógyszer, ami nagyon hatásos, és megteremti a meleg férfiaknak, hogy kordában tartsák szexuális egészségüket. Ezen kívül, ott vannak még az újfajta megelőző- és kezelési módozatok, melyekkel aztán meg lehet változtatni a járvány terjedését.
A világ gyorsan változik, de ami ugyanaz maradt az elmúlt 30 évben, a HIV-szűrés fontossága, és hogy ismerd státuszod. Ennek ismerete nem pusztán reflex, vagy rituálé: ez hatalom. Ez a hatalom legyőzi a félelmet és a szégyenérzetet, és ez az információnak egy olyan, élettel teli szelete, mely segít önmagad megismerésében éppúgy, ahogy lépéseket teszel az egészséged megőrzéséért.
(Hornet)
Lancois