Megtaláltuk a cenzúra fővárosát, ahol már a szótárat is kidobták az ablakon
Escambia megyében, Florida északnyugati részén, 2023 végére több mint 1600 könyvet távolítottak el az iskolai könyvtárakból – köztük a Merriam-Webster szótárat, Toni Morrison, Margaret Atwood, George M. Johnson és Anne Frank műveit. A döntések gyakran egyetlen panaszra épültek, sok esetben úgy, hogy a bejelentő nem is olvasta az adott könyvet. A betiltott kötetek túlnyomó többsége faji, nemi vagy szexuális identitással foglalkozik – vagyis olyan témákkal, amelyek a jelenlegi floridai oktatáspolitika szerint „nem valók” iskolai közegbe.
2023 végére Escambia megyében több mint 1600 könyvet tiltottak be az Egyesült Államokban – köztük a Merriam-Webster szótárt is. Anne Frank, Agatha Christie, Toni Morrison, Jodi Picoult, Cormac McCarthy, Stephen King, Jonathan Franzen, Margaret Atwood és sok más szerző köteteit távolították el a polcokról – a Guinness-rekordok Könyvével és a Ripley’s Believe It or Not! sorozattal együtt. A szótár esetében is felmerült, hogy a szexuális cselekmények definíciója a floridai törvények értelmében pornográfiának minősülhet.
„Zsarnokivá vált a helyzet”
A Lithub átfogó riportjából kiderül, hogy sok pensacolai szülő döbbenten figyelte a cenzúrahullámot. 2024 elején egy szövetségi bíró kimondta: a Penguin Random House, a PEN America, valamint helyi szerzők és családok pert indíthatnak Escambia megye iskolaszéke ellen. A kereset szerint a könyvek eltávolítása ideológiai alapon történt, és aránytalanul érintette a színes bőrű és/vagy LMBTQ-szerzők műveit.
„Zsarnokivá vált a helyzet” – mondta Lindsay Durtschi, pensacolai kétgyermekes anya.
Egy szülő nem döntheti el, mit olvashat a másik gyereke. Sokan azok közül, akik ezeket a könyveket be akarják tiltani, nem szeretnék, hogy a gyerekeik és unokáik tudják: ők is azok közé tartoztak, akik még mindig köveket dobáltak. A problémát azok az emberek jelentik, akik félnek a változástól.
A Moms for Liberty, a No Left Turn in Education, a MassResistance és a Florida Citizens Alliance mind olyan konzervatív csoportok, amelyek a „progresszív ideológiák” ellen léptek fel. A Florida Citizens Alliance például egy babáknak szóló képeskönyv, az Everywhere Babies betiltását is szorgalmazta. Vezetőjük, Keith Flaugh így fogalmazott: "Nem adhatunk egy gyereknek aszpirint szülői engedély nélkül, de ezt a mocskot igen."
A No Left Turn célja „az objektív gondolkodás alapelveinek visszaállítása” – valójában azonban részletes eszköztárat kínálnak a betiltások előkészítéséhez. A Recepció című könyv például azért került célkeresztbe, mert a szerző „nem szalasztja el a lehetőséget, hogy fehér és gazdag embereket rasszistának mutasson”.
Egyetlen személy - Bruce Friedman - csak Clay megyében ötszáz panaszt nyújtott be.
Az indokok között szerepelt például Donald Trump rasszizmusának említése, a Konföderáció rabszolgatartó múltja, démonok, szellemek, földönkívüli szex – vagy éppen a „Palesztina” szó.
Pensacolában egy idős férfi 2023 tavaszán leült otthonában, megnyitott egy online adatbázist, és belépett a helyi iskolai rendszerbe. Egyesével bejelölte azokat a könyveket, amelyeket nem tartott megfelelőnek. Mire végzett, több mint kétszáz cím került fel a „vizsgálatra váró” listára – túlnyomórészt olyan művek, amelyeket afroamerikai, LMBTQ-közösséghez tartozó vagy női szerzők írtak. A LitHub riportja szerint
Pensacola - ez az egykor békés tengerparti kisváros - mára az amerikai könyvcenzúra központjává vált.
A betiltott könyvek listáján irodalmi klasszikusok és kortárs sikerkönyvek egyaránt szerepelnek:
Toni Morrison: Nagyonkék
George M. Johnson: All Boys Aren’t Blue
Maia Kobabe: Gender Queer
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Jason Reynolds & Ibram X. Kendi: Rasszizmus, antirasszizmus és te
A közös bennük: identitásról, rasszizmusról, szexualitásról szólnak. Vagyis épp arról, amiről a jelenleg érvényes floridai oktatáspolitika szerint „nem kellene beszélni” az iskolákban.
Egyetlen panasz elég
A legmegdöbbentőbb azonban nem a lista hossza, hanem az eljárásmód. Escambia megyében egyetlen panasz is elegendő ahhoz, hogy egy könyvet eltávolítsanak a könyvtári polcokról – még akkor is, ha a panaszos nem olvasta a könyvet, csak kiragadott idézetek alapján ítélkezett. Baggett sok esetben szövegkörnyezetből kiemelt sorokra hivatkozva követelte művek eltávolítását, „erkölcstelenségre”, „pornográfiára” és „baloldali indoktrinációra” hivatkozva. Mindezt egy olyan rendszerben, ahol a panaszok feldolgozása szinte automatikus, és az oktatási hivatal gyakran nem kér véleményt sem tanároktól, sem diákoktól.
A történet nem választható el Ron DeSantis floridai kormányzó politikai programjától, aki az elmúlt években országos kampányt épített a „woke ideológia” elleni harcra. Ennek része volt a hírhedt „Don’t Say Gay” törvény, valamint az új tantervi irányelvek, amelyek szabályozzák, hogyan lehet a rabszolgaságról, a faji kérdésekről és az identitáspolitikáról beszélni az iskolákban.
Pensacolában a törvényi háttér találkozott egy radikálizálódó civil szférával - az eredmény pedig egy cenzúrarendszer, amely gyorsabb és kiterjedtebb, mint bárhol máshol az egyesült Államokban.
A PEN America, az ország legnagyobb irodalmi jogvédő szervezete alkotmányos keresetet nyújtott be az iskolaszék ellen. A szervezet szerint a könyvek betiltása sérti a szólásszabadságot és az egyenlő oktatáshoz való jogot. A per kimenetele precedensértékű lehet – de az igazi kérdés nem jogi, hanem kulturális.
Milyen Amerika jövőjét építi az a rendszer, ahol a gyerekek elől elzárják azokat a könyveket, amelyek a világról, önmagukról és a társadalmi valóságról szólnak?
És miért fontos ez nekünk? Mert ez a könyvbetiltási hullám nem csak amerikai ügy. Az identitáspolitika, a közoktatás politizálása, a „túlérzékenység” és a „hagyományos értékek” szembeállítása – mindez ismerősen csenghet itthon is. Miközben Magyarországon a könyvek fóliázása, a könyvtári szankciók és az LMBTQ-tartalmak „gyerekvédelmi” korlátozása körül zajlanak a viták, Pensacola „figyelmeztet”: a cenzúra sosem egy vitával kezdődik, hanem egyetlen panasszal indul.
