Nádasdy Ádám: Egy csapdában vagyok, amiből nem tudok kikecmeregni
Díj elvileg a teljesítményre, nem a lojalitásra járna. Angliában elképzelhetetlen volna, hogy bármelyik miniszter vagy miniszterelnök művészeti díjakat adjon ki, nevetségessé válna − fogalmazott az Indexnek adott nagyinterjújában Nádasdy Ádám, akinek nemrég jelent meg Londoni levelek című kötete a Magvető Kiadó gondozásában. A költőként, esszéistaként és műfordítóként is dolgozó nyelvésszel a könyv kapcsán beszélgettünk az angliai mindennapokról, a magyarországi állapotokról, a kultúra értékeléséről, a Pride-ról és arról, hogy milyen hírek érdeklik valójában a brit lapokat.
Nádasdy Ádám az Indexnek adott nagyinterjújában többek között arról is beszélt, hogy:
- mitől védené meg Magyarországot,
- miért költözött ki Londonba, és miért nem jön vissza,
- felvonul-e az idei Pride-on,
- mit csinál szabadidejében,
- miért reménykedik a kormányváltásban és
- mi a közös a brexitben és a magyar közállapotokban.
Korábban azt nyilatkozta, hogy szereti a hazáját, és szeretné védeni, jobb színben feltüntetni Magyarországot, az elmúlt hetekben azonban élesen bírálta a magyar kormányt, és azt is hangsúlyozta, hogy Európa szégyene, hogy itthon a Pride résztvevőinek pénzbüntetést kell fizetniük.
Ez is része annak, hogy megvédem a hazámat. Látom, hogy valami nem jól történik, és felemelem a szavamat. Vagy valami másra gondol?
Nem. Ez lenne a jobb színben feltüntetés?
Az már másodlagos, a hazámat elsősorban megvédeni szeretném a romlástól, a pusztulástól, és attól, hogy a vesztébe rohanjon. Ez teljesen független attól, hogy milyen színben tűnik fel. Külföldön járva persze az ember, mint ahogy a családját is, jobb színben tünteti fel az otthonát. Mintha azt mondanám, hogy Józsi bácsi nem akkora gazember, mint amilyennek tűnik.
Meg lehet védeni Magyarországot?
Istenem, hát az én szerény eszközeimmel természetesen nem lehet. Ahol csak tudom, elmondom, hogy Magyarország Európához tartozik – és tartozzon is – azóta, hogy Szent István felvette a kereszténységet, és azt gondolom, hogy ott is a helye. Aki nem ezt gondolja, az rettenetes nagy bűnt követ el Magyarország ellen, és az ország jövőjét kockáztatja. Ennél többet ne kívánjon tőlem! Egy öreg pedagógus vagyok, csak azt mondom, hogy gyerekek, gyerekek, vigyázzatok!
Ön évek óta Londonban él férjével, mégis turistának nevezi magát, aki „családegyesítés” céljából tartózkodik Angliában.
Jogilag az vagyok, mert nem vagyok bejelentve, nem fizetek adót, nem jár nekem az idősek utazási kedvezménye, ahhoz ugyanis be kellene jelentkezni és adót fizetni. Annál persze többet vagyok ott, hogy turista legyek. Angol szakos tanár vagyok, a nyelvet is jól ismerem, a szokásokról is sok mindent tudok. A párom orvos, és ott vállalt munkát, én pedig nyugdíjba mentem.
A párja munkája miatt döntöttek úgy, hogy elköltöznek?
Igen.
Befolyásolták a döntést a magyarországi állapotok?
A párom sebész volt, bár most már átnyergelt pszichiátriára, mert érdekesebbnek találja, meg talán több is a munkalehetőség. A sebészet viszont egy nagyon technikai szakma, szerszámokat, gépeket, cérnát kell használni, ezekből bizony a gazdagabb országokban több van, jóval előbbre járnak nálunk. Évszázadokkal ezelőtt a cipészinas is elment nyugatra megnézni, hogy mik a cipészmesterség új technikái... A férjem így került ki, aztán ott is maradt.
MAGYARORSZÁGON IS JÓ VOLT
A kapcsolatuk közrejátszott a költözésben?
Hogy melegek vagyunk?
Igen.
Nem, ez nem volt szempont, nagyon jól megvoltunk itt. Széles baráti körünk van, bár talán szerencsénk is volt. Tudom, hogy sokan esetleg utálattal vagy megvetéssel néznek az ilyen kapcsolatokra.
Máshogy állnak önhöz a homoszexualitása miatt Londonban, mint Budapesten?
Ezt maximálisan érzékelem, és elég szomorúnak találom, de hát istenem, mindig le voltunk maradva pár évtizeddel a Nyugathoz képest, ez már Széchenyi idejében is így volt. Érdekes egyébként, hogy az emberek általános megítélése és véleménye nem olyan rossz. A Fidesz kormánya az, amelyik propagandisztikus célokból, egyébként nagyon helytelenül beleköt a melegekbe, és egyáltalán ezzel a témával foglalkozik. Már ne is haragudjon, de ez nem egy igazán fontos sorskérdés. Sokkal fontosabb a cigányság kérdése, de azzal valahogy nem foglalkoznak. Az nem olyan piacképes, nem olyan érdekes.
Rossz kisebbséget pécézett ki magának a Fidesz?
Így van.
Azt mondta, 2025-ben is fel fog vonulni a Pride-on, legfeljebb befizeti a büntetést.
Persze. Azért, mert a Fidesznek ez nem tetszik, attól még nem fogok otthon maradni. Minden évben voltam, most is megyek.
Miért költözött külföldre ahelyett, hogy itthon „állna bele” a dolgokba?
Ez lelki alkat kérdése. Ne felejtse el, a kommunizmus alatt nőttem föl, pontosan ugyanez a kérdés vetődött fel akkor is. Persze a vasfüggöny miatt nem volt könnyű külföldre menni, akkor inkább az volt a kérdés, hogy az ember belépjen-e a pártba, mondván, hogy „jobb, ha én vagyok ott, mint ha valami gazember”. Akkor a távolmaradást választottam, polgári konzervatív családból jövök, nálunk nem volt divat a pártba való belépés.
Most persze más világ van, lehet, hogy kormányváltás lesz, akkor pedig másik párt lesz uralmon. Ezt egyénileg kell eldönteni, nincs rá recept. Olyan ez, mint a házasság meg a válás. Ha valakit nagyon szorongat egy helyzet, akkor el kell menni. Érti? Más meg azt mondja, hogy nem, majd kidolgozza magát ez a dolog is...
Menthetetlen ez az ország?
Dehogyis menthetetlen, miért volna menthetetlen? Nagyon is jól van, hogy így mondjam, nem? Képzelje el, valamelyik este Bécsből jöttem haza, a vonat meg sem állt Hegyeshalomnál. Azelőtt farkaskutyákat hoztak a határőrök, most megint csak úgy huss, átszaladt, ezek jó dolgok, nagyon tudok nekik örülni. Magánéleti okokból sokat vagyok Londonban, a férjem mellett a helyem, de szinte minden hónapban hazajövök. Sok éven át tanítottam, most meg publikálok, színházaknak fordítok. A magam módján jelen vagyok itthon is. Hogy ez most hasznos-e a hazámnak, azt nem tudom.
Londonban nem vállal munkát?
Alapvetően nem, ott senki és semmi nem vagyok. Az ottani egyetem magyar tanszéke néha elhív, hogy a nyelvről beszéljek, illetve időnként a Liszt Intézet is felkér, hogy tartsak előadást. Most azt tervezik, hogy az új könyvemnek, a Londoni leveleknek tartanak egy könyvbemutatót.
A Londoni levelek megjelenik angolul is?
Nem. Ez az egész magyar szemüvegen át érdekes. Olyasmikről írok benne, ami onnan nézve nem túl izgalmas.
A magyar fizetésével, nyugdíjával mire megy Angliában? Ott gyorsan fogy a pénz...
Ez maximálisan így van.
Miért éri meg önnek magyar fizetésből Londonban élni?
Egy csapdában vagyok, amiből nem tudok kikecmeregni. A férjem ott van, a munkám meg itt. Ezen nem tudunk segíteni. Fordítva kéne csinálni, ha erre gondol, értem én.
Pont erre gondoltam.
Igen... De azért ne felejtse el, hogy a férjem angol munkásként tisztességesen keres.
LOJALITÁSRA DÍJAT?
Ön mit csinál a szabadidejében?
Kérem szépen, szabadidőről csak korlátozottan beszélhetünk, mert viszek munkát magammal, hiszen a munkám a számítógépen van. Megérkezek, kihúzom a táskámból, kinyitom, leülök, már csinálom is. Vállalok fordítást, lektorálást, nemzetközi szerkesztést, írni is szoktam néha. Aztán, mint afféle öreg professzornak, vannak ilyen nemes kötelezettségeim, hogy doktori védésen elnökölni, azt el is kell olvasni...
Nincs sok szabadidőnk, de színházba szívesen járunk. Márk, a párom nagyon jól tud angolul, vele is tudok menni. Könyvesboltokba is eljárok, ott napokat lehetne eltölteni. Néha csak összecsomagolom a cuccomat, és beülök egy kávéházba, hogy ne mindig otthon legyek. Ha Márk elmegy dolgozni, én meg otthonról dolgozom, azért be lehet zápulni. Erre London nagyon jó, mert szakadozott város, sok centruma van.
Tapasztal különbséget az angolok és a magyarok irodalomfogyasztási szokásai között?
Tulajdonképpen nem, de vegye figyelembe, hogy angolul rengetegen olvasnak, nem csak a született angolok. Magyarul nemigen olvas olyan, aki ne volna magyar, azért más forgalomról beszélünk. Angliában is van fogyasztói köre az irodalomnak. Feltehetően nem nagyobb, mint itt, de nagyobb az ország, így hatszor annyi ember olvas. Nem érzem azt, hogy Magyarország vagy a Kárpát-medence lemaradt volna. A Magvető Kiadónak dolgozom, látom, hogy prosperál, a kiadványok elfogynak, no persze nem minden, és nem is egyformán.
Az már érdekesebb kérdés, hogy fanyalogva nézzük a Fidesz-kormány által osztogatott művészeti díjakat, mert úgy tűnik, hogy egyértelműen csak a Fidesz barátainak, hűséges társainak adnak, ami devalválja ezeket a díjakat. Díj elvileg a teljesítményre, nem a lojalitásra járna. Angliában elképzelhetetlen volna, hogy bármelyik miniszter vagy miniszterelnök művészeti díjakat adjon ki, nevetségessé válna. Vannak díjak és van állami támogatás, de azt odaadják egy kuratóriumnak, és többé nem látják. A Booker-díj például egy nagyon megbecsült, komoly díj, de isten ments, hogy a minisztérium adja át. A miniszternek még abba a házba sem szabad bemennie, ahol a díjat átadják.
A kultúra értékelése akkor mégiscsak más Angliában.
Ez így van. A kommunisták találták ki a Rákosi-rendszer alatt, hogy a párt a hozzá hűséges, rokonszenvező művészeknek díjakat ad, mondván, hogy már nincs kapitalizmus, nincsenek gazdag tőkések, mint a Baumgarten, aki a saját vagyonát adta erre. A művészeknek persze továbbra is szükségük van támogatásra, hát akkor majd a párt ad. Ez nem jó gyakorlat, nagyon nehéz kikecmeregni belőle. Nagyon nehéz azt mondani a művészeknek, hogy „mi lenne, hogy ha holnaptól kezdve nyissz, nem lenne semmi ilyesmi, keressetek szponzort magatoknak, és majd azok adnak”.
Mit gondol a kortárs magyar irodalomról?
Jó véleménnyel vagyok, sokfélét írnak. Van elvont magasirodalomtól kezdve minden, egészen a népszerű bulvárig. Érdekes gyerekkönyvek jelennek meg, az ifjúsági irodalom kifejezetten színvonalas, és sokat fordítanak külföldi művekből is. Ahhoz képest, hogy kicsi a nyelvközösség, bámulatosan sok minden jelenik meg.
CSAK TURISTA, NEM BEVÁNDORLÓ
Londonban bevándorlónak érzi magát?
Londonban kis túlzással mindenki az, ráadásul rengeteg ember él ott, akinél jobban tudok angolul. Nem vesznek észre rajtam semmit, csak azt hallják, hogy úri angolt beszélek. Hivatalokkal nincs dolgom. Lehet, ha le kéne pecsételni valamit vagy kórházba menni, más élményem lenne. Erre igaz, hogy turista vagyok.
Felmerült önben, hogy végleg elhagyja Magyarországot?
Nem, hát én ebből élek. Nem jól, mint már rámutattunk, de mégis. Meg nemcsak a pénz számít, hanem például az is, amit most csinálunk. Ez nekem jó dolog, és fontos az életemben.
Felvenné az állampolgárságot?
Nincs nyomás, ami afelé terelne. A férjem brit állampolgár, én viszont nem, így hat hónapnál tovább nem tartózkodhatok kint egyhuzamban. Mondjuk, soha nem is vagyok ott annyit, mert Magyarországon van a munka, a kötelesség, a család. Fiatalkoromban nős voltam, van két lányom, akik már felnőtt emberek, nekik is vannak gyerekeik, ez is számít.
A Londoni levelekben az országok közötti különbségek, Magyarország elmaradottsága és züllése is szóba kerül. Angliával mi a helyzet? Milyen irányba halad?
Még mindig egy nagyon gazdag ország. Olyan, mint egy hatalmas hajó, ami magától is megy tovább, még ha el is zárják egy időre a gőzgépet. Se nem megy balra, se nem megy jobbra, csak szépen előre. Londonban lázasan építkeznek, és ugyanúgy lehet kapni camembert-t és Mercedest, mint azelőtt. Olvasok statisztikákat, hogy a gazdaság teljesítőképessége 5,2-ről 4,9-re csökkent, de hogy ez most egy tragédia-e vagy éles oszcilláció, azt nem tudom. Az látszik, hogy amióta a brexit megtörtént − ami egy nagyon nagy hiba volt, és nagyon gyalázatos propaganda eredményeként csekély többséggel ugyan, de megszavazták −, azóta csendben azon dolgoznak Londonban és Brüsszelben is, hogy megkerüljék és kivédjék az egészet. Tudja, van az a régi zsidó vicc, hogy:
− De rabbi, szombat van, hogyan megyünk haza vonattal? − merthogy szombaton ugye nem lehet ezt meg azt csinálni.
− Akkor a vonatsínen nem szombat van − válaszolja a rabbi.
Szerintem ilyesféle dolgok történnek a háttérben, különben leállt volna az egész kereskedelem. Most viszont ugyanúgy jön be az import, megy ki az export.
Megbánták a brexitet, nem?
Igen. Nem akarják bevallani, elmismásolják a dolgot. Az viszont kétségtelen, hogy néhány világcég Londonból Dublinba helyezte át a székhelyét, amit én kárörömmel nézek. „Ezt megszívtátok!”, gondolom magamban, merthogy Írország szimpatikus, ugyanúgy angol nyelvű, ráadásul EU-tagállam. Lettek volna okosabbak az angolok... Érdekes egyébként a megoszlás, Londonban egyértelműen a maradás mellett szavaztak. Minél szegényebb, minél távolibb vidék, annál inkább a kilépés mellett voksoltak, holott valójában ez őket nem érintette. Egy faluban olyan mindegy, hogy kiléptünk, vagy nem léptünk ki. De a propagandával sikerült valahogy ennek a választói körnek megnyerni a bizalmát.
Ha magyarországi viszonyokat nézzük, akkor Budapest erősen ellenzéki, a vidék pedig inkább a kormánnyal szimpatizál.
Pont ugyanaz történik Magyarországon is. A Fidesz-kormányzatot elsősorban a kisebb településeken, szegényebb, idősebb emberek támogatják. Óriási a párhuzam.
A beszélgetés elején azt mondta, kormányváltás lehet 2026-ban.
Előbb-utóbb biztos lesz. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna, de hogy a következő évben lesz-e, arról nem tudok nyilatkozni.
Örülne a kormányváltásnak?
Én üdvözölném, hiszen nem jó nagyon sokáig ugyanazt a garnitúrát viselni. Mark Twain is azt mondta, hogy időnként pelenkát kell cserélni.
A gazdasághoz nem értek, nem tudom, hogy most valakik lopnak-e, meg „az elveszti közpénz jellegét”, ezek nekem inkább olyan mulatságos kifejezések, amiken röhögni lehet, mert érzi az ember, hogy valami simli van mögötte. Azt viszont helyeselném, hogy egy csomó tisztviselő felemelje a fenekét a székéből, és jöhetne helyette más. Tudja, mint amikor a nagymama azt mondja, hogy akkor is meg kell ejteni egy évben egyszer a nagytakarítást, ha nincs piszok. El kell húzni azt a kredencet, mert csak akkor megy el mögüle a svábbogár meg az egér. Az élmény kellene az országnak, hogy semmi sem örök, mindig van más.
Tehát nem konkrét személynek, hanem a változásnak drukkol?
Igen. Azt hiszem, attól az egész ország felébredne.
Az angolok hogy látják a magyarok helyzetét? Látnak, érzékelnek egyáltalán belőle valamit?
Maga úgy érti, hogy azt, amit a Fidesz-kormány csinál? Történik itt egyéb is, mint amit a kormányzat csinál. Egyébként érdekes módon a külpolitika eseményei soha nem érdeklik őket. Az angol újságban mind a mai napig nincs semmi ilyesmi az első oldalon. Hamarabb érdekli őket az, hogy Mrs. Smith a három macskáját vízbe fojtotta, mint az, hogy ki a német kancellár...
