Pál Marci a Pride-ról: Én a gyerekeinkért megyek ki, hogy egyszer nekik is ugyanolyan jogaik lehessenek, mint bárki másnak
Drága felvonulás lesz, de ott leszünk - mondja Marci, aki férjével két gyermeket nevel. Tavaly már a nagyfiukat is magukkal vitték, és idén is így lesz. Szerinte pont a gyerekekért mennek ki, mert az ő jogaikat korlátozzák azzal, hogy nem lehetnek mindketten hivatalosan a
Egy múlt heti fideszes törvénymódosítás után a rendőrség már betilthatja a Pride-ot, arra hivatkozva, hogy a gyermekek jogai előbbre valók a gyülekezési jognál. Nemcsak a szervezőket, a résztvevőket is 200 ezres bírság fenyegeti, és arcfelismerő rendszerrel azonosíthatnak mindenkit, aki részt vesz a rendezvényen. Karácsony Gergely főpolgármester ennek ellenére azt mondta: Pride lesz, nagyobb, mint bármikor.
Pál Marci és férje, Hanol Ádám két gyermeket nevelnek, Andrist és Hannát. A meleg párt A család az család kampányból ismerhette meg az ország 2021-ben, és arról is sokan írtak, hogyan harcoltak a hatóságokkal a kislányért, aki születése óta náluk élt, a gyámhivatal ugyanis váratlanul visszavonta az örökbefogadói engedélyt. A Kúria azonban végül nekik adott igazat, így hivatalosan is négytagú szivárványcsaláddá válhattak. Most a Pride betiltásáról beszélgettünk. Marci szerint ez egy újabb gumicsont, és ismét az látszik, hogy a kormány nem igazi problémákkal foglalkozik. Arról is mesélt, mit tapasztal a környezetében azóta, és hogy beszélgetnek-e a jelenlegi helyzetről a gyerekeikkel.
– Hogyan érint a Pride betiltása benneteket, milyen érzéseitek vannak ezzel kapcsolatban?
– Persze nagyon szomorú vagyok, meg dühös és mérges is, viszont azt gondolom, hogy ez megint arról szól, hogy bedobtak egy gumicsontot. Megint nem azzal foglalkozunk, amivel egyébként kellene, tehát például azzal, hogy én, mint egy kétgyerekes apuka, nem tudom az állami egészségügybe vinni a gyerekeimet, mert hónapokat kell várni egy időpontra, vagy hogy elmegyek a boltba, és azt látom, hogy megint drágábbak lettek a dolgok. De ide sorolhatnám a gyermekvédelemmel kapcsolatos problémákat is.
Ahelyett, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkoznának, és valódi lépéseket tennének, arra pazarolják el az időt, hogy betiltsanak valamit, ami bizonyított tény, hogy nem ártalmas a gyermekek számára. Nincs az az empirikus kutatás, ami bebizonyítaná, hogy a Pride rossz lenne bárkinek, akár a gyerekeknek.
A Pride-ra igenis szükség van. Én szülőként pedig pont a gyermekeimért járok ki. Magyarországon több mint kétezer szivárványcsalád van, amiben több mint négyezer gyereket nevelnek. Azoknak a gyerekeknek nincsenek olyan jogaik, mint többi gyereknek, hiszen például nem lehetünk mindketten a hivatalos szüleik. Én értük megyek ki a Pride-ra, hogy egyszer nekik is ugyanolyan jogaik lehessenek, mint bárki másnak.
– Nem most először hoznak olyan döntést, ami erre a közösségre nézve negatív. Hogyan élitek ezt meg?
– Furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy hozzászoktam az elmúlt öt évben. Az ember nyilván valamilyen szinten megedződik az évek során. De azt gondolom, hogy egyébként nagyon párhuzamos világban élünk: a kormány ezerrel nyomja a homofób kommunikációt, a Pride betiltása ebben egy újabb szintlépés volt, de az emberek igenis sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak.
És ezt nem én mondom, hanem a számok. Egy tavalyi reprezentatív kutatás szerint az emberek 69 százaléka mondja azt, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan jó szülők lehetnek, mint bármelyik másik pár. Ez a szám négy-öt évvel ezelőtt 17 százalék volt. De az emberek 49 százaléka ma már elfogadja és támogatja az azonos neműek házasságát is. A mindennapjainkban is ezt tapasztaljuk, az emberek jó részét ma már tökre nem érdekli, hogy mi egy szivárványcsalád vagyunk. Szóval az a helyzet, hogy a magyar emberek igenis elfogadóbbak lettek, csak a politika próbálja úgy feltüntetni, hogy ez nem így van.
– A kormány mostani lépése után olyanok is azt mondják, hogy idén már csak azért is kimennek majd a Pride-ra, akik korábban nem mentek, mert nem tartották fontosnak vagy nem értintette őket.
– Én ugyanezt látom és tapasztalom. Még nekünk is vannak olyan barátaink, akik eddig nem jöttek ki a Pride-ra, mert bár teljes mértékben támogattak minket, nem tartották fontosnak, most viszont azt mondták, hogy idén ott lesznek. Az emberek azt érzik, hogy ez már nem csak róluk szól, hogy ez már tényleg túlmutat az LMBTQ-embereken. Hiszen simán lehet, hogy hozzájuk és a gyerekeikhez is el fog érni valamilyen formában ez a fajta politika, és ők lehetnek a következő gumicsont.
Több politikus is mondta, hogy az idei lesz a legnagyobb Pride Magyarország történetében, és én is azt gondolom, hogy nagyon sokan leszünk kint. Remélem, hogy az a lelkesedés a Pride iránt kitart majd az emberekben június 28-ig.
– Tehát ez azt jelenti, hogy ti is mentek, bevállalva ezzel akár a bírságot is?
– Drága felvonulás lesz, de igen, ott leszünk. A fiunk, Andris már tavaly is volt velünk, és idén is mindenképp jön. A kislányunkat eddig azért nem vittük, mert nagyon pici volt, most is még csak 3 éves, és még alszik délutánonként. De majd meglátjuk, hogy addigra hogyan változik ez a helyzet. Most a szüleim is mondták, hogy feljönnek Budapestre, a barátaink is jönnek, szóval szerintem idén nagyon sokan fogunk menni. És egyébként nem hiszem, hogy meg fognak tudni minket büntetni. Szerintem ez egy megfélemlítés, és semmi másról nem szól, csak arról, hogy az emberek ne menjenek ki. 50 ezer embert nem lehet majd megbüntetni.
– Két gyermeketek van. A kislányotok még pici, de a fiatok már elég nagy ahhoz, hogy halljon, lásson dolgokat az ilyen, és ehhez hasonló döntésekkel kapcsolatban. Ti hogyan próbáljátok ezt kommunikálni felé?
– Mi olyan szülők vagyunk, akik próbálják megóvni a gyerekeiket, és nem terhelni őket a világ bajával. Azt gondolom, hogy ez még nem az a téma, amit neki meg kéne értenie, vagy amiről beszélgetnünk kellene. Ő ebből még nem is érez igazából semmit, és nem is kell, hogy érezzen, mert ez nem az ő harca, ez a mi harcunk. Neki az a dolga, hogy gyerek maradhasson, és minél tovább gondtalanul élhesse az életét. Ehhez viszont az kell, hogy a politikusaink a mi gyerekeinket is ugyanúgy tiszteljék, mint bármelyik más gyereket.
