Miért és hogyan halt meg Federico García Lorca?
1936. augusztus 19-én, a polgárháború kezdetén végeztek vele a fasiszta Franco tábornok katonái a Granadához közeli Alfacar mellett.
Federico García Lorca (1898-1936) utolsó szerelmeslevele és egy eddig ismeretlen szerelmesverse került elő 2012-ben,egy spanyol műgyűjtő és műkritikus hagyatékából. (1917-2010) röviddel halála előtt adta át Lorca írásait nőtestvérének azzal a kéréssel, hogy halála után hozza nyilvánosságra azokat. A 93 évesen elhunyt műgyűjtő - Lorca utolsó szerelme - több mint hét évtizeden át tartotta titokban fiatalkori viszonyát a homoszexualitását nyíltan vállaló nagy spanyol költővel, drámaíróval.
Lorca utolsó szerelméről Manuel Francisco Reina szerző Los Amores Oscuros (Sötét szerelmek) című, újonnan megjelent könyvében esik szó. Az El País című spanyol lap ismertetése szerint a két férfi Madridban ismerkedett meg, ahol Ramírez államigazgatást és színjátszást tanult. A polgárháború kitörésétől és a francóisták hatalomra kerülésétől tartva azt tervezték, hogy együtt Mexikóba menekülnek. A 19 éves, az akkori törvények szerint még fiatalkorú egyetemista hazautazott szülővárosába, Albacetébe, hogy szülei engedélyét kérje a külföldre utazáshoz.
A szülők azonban hallani sem akartak arról, hogy fiúk az Újvilágba távozzon egy másik férfi oldalán, s Ramírez erről levélben értesítette a Granadában várakozó Lorcát. A költő erre a levélre válaszolva írta az 1936. július 18-i keltezésű háromoldalas, "Kedves Juanito!" kezdetű szerelmeslevelet, amelynek létezése most ismertté vált. A jázminillatú levélben Lorca arra kérte kedvesét, hogy ne szegüljön szembe szüleivel, inkább próbálkozzon tovább a meggyőzésükkel.
Ugyanezen a napon indította el a polgárháborúhoz vezető katonai felkelést Francisco Franco, a későbbi diktátor, és a szerelmesek között megszakadt a kapcsolat, mert a költő városa a francóisták kezére került, míg Albacete a köztársaságiak ellenőrzése alatt maradt. Lorcát, Spanyolország leghíresebb és ma is legtöbbet fordított költőjét, a 20. század egyik legnagyobb drámaíróját baloldalisága és homoszexualitása miatt a francóisták egy hónappal később meggyilkolták.
A 93 évesen elhunyt műgyűjtő hagyatékából került elő Lorca "Romance" című, eddig nem ismert szerelmesverse, amelyet "az albacetei szőke fiúhoz" írt. A 20-soros költeményt sebtében, egy iskolai befizetési nyugtán vetette papírra a nagy költő, amikor együtt utaztak vonaton Córdobába, és nem volt náluk mas papír.
Az újabb ismeretek fényében Ramírez de Lucas lehetett a titokzatos Lorca-szonettek címzettje. A tizenegy szonettből álló, A sötét szerelem szonettjei című ciklus, melyet a költő 1935-36-ban írt, Spanyolországban először 1995-ben jelent meg, magyarul az Európa Könyvkiadó már 1988-ban publikálta, András László fordításában.
Lorcának nemcsak szonettjei rejtélyesek, de homály övezi azt is, hogy nyugszanak földi maradványai. Egy ugyancsak frissen megjelent könyv, a perui Santiago Roncagliolo "Az uruguayi szerető. Egy igaz történet" című műve szerint a nagy költő holttestét Enrique Amorín homoszexuális uruguay milliomos lophatta el, aki Lorca szeretője volt, amikor az Uruguayban tartózkodott.
Enrique Amorín, Lorca uruguayi szeretőjeA szerző szerint elképzelhető, hogy Amorín író, a félig uruguayi, félig argentin szívtipró, a kommunista, a házas homoszexuális igazat mondott, amikor azt állította, hogy ő lopta el a földi maradványokat. Való igaz, hogy "az uruguayi szerető" 1953-ban nagyszabású "újratemetést" rendezett és emlékművet állíttatott az Uruguay és Argentína határát képező Salto folyó partján; nagy tömeg előtt Amorín egy fehér ládát temettetett el, benne állítólag Lorca csontjaival.
A perui szerző szerint azonban senki nem mer az igazság nyomába eredni, mint ahogy annak idején az ellenállhatatlan vonzerejű , a 20. századi művészek titkainak tudója sem beszélhetett Lorca vagy akár Jacinto Benavente, a Nobel-díjas drámaíró homoszexualitásáról, sem a kétes ügyletekről a kommunista pártban, amelyben maga is aktivista volt. Amorín mintegy 40 könyvet írt, javarészt "feledhetőket", "fő műve inkább maga az élete volt". Roncagliolo szerint Amorín sok dokumentumot hagyott hátra ahhoz, hogy valaki megírja az életét, ami végül őrá hárult, de a perui író is elismeri, hogy "az uruguayi szerető" élete még így is tele van rejtélyekkel.
Lorca és Amorín akkor tartott fenn szerelmi viszonyt, amikor a költő Uruguayban és Argentínában tartózkodott, illetve egy ideig Madridban; fennmaradt levelezésükből egy bonyolult és "huncut" viszony körvonalazódik. Roncagliolo szerint nehéz megállapítani, hogy mennyire volt intim a viszonyuk; Lorca körül sokan voltak olyanok, akik szerelmesek voltak belé, de akiket a költő hamar elfeledett; a szerző szerint Amorín talán elhitte, hogy őiránta Lorca valóban mélyebben érez.
Sokáig nem vettek tudomást Federico García Lorca homoszexualitásáról, vagy pedig igyekeztek kicsinyíteni annak jelentőségét életműve szempontjából. Az 1936-ban a francóisták által 38 évesen kivégzett költő vonzalmait tanulmányozta ír életrajzírója, Ian Gibson.
A Spanyolországban megjelent könyv, a Lorca és a melegvilág (Lorca y el mundo gay) feltárja „a sötét szerelem nagy költőjének drámáját, szemben egy macsó, intoleráns társadalommal”, amely a 20. század első felének Spanyolországára és különösen Lorca szülőföldjére, Andalúziára volt jellemző. „Nagyon nehéz lehetett a Cigányrománcok szerzőjének megélni melegségét. Félt, hogy nőiesnek tartják. Ugyanakkor Lorca ma már világhírű életműve nem létezne szexuális marginalitása nélkül, a szenvedőkkel és a kitaszítottakkal való, mélységesen keresztény azonosulása nélkül” - írta Gibson.
A szerző, aki korábban már írt könyvet Lorca haláláról, és része volt abban is, hogy azonosították Granada tartományban azt a közös sírt, ahová a költőt is temették, hangsúlyozza: „elkötelezett könyvet” akart írni. „Ki akartam fejezni felháborodásomat a homofóbiával szemben, amely Lorca meggyilkolásának egyik eleme volt” - magyarázta a 69 éves ír kutató, aki már felvette a spanyol állampolgárságot és Madrid közelében lakik.
Federico García Lorcát alig néhány héttel a francóista lázadás kitörése után végezték két a spanyol köztársaság ellenségei két anarchistával és egy tanítóval együtt Alfacar és Viznar falvak között, néhány kilométerre Granadától. Egyik állítólagos gyilkosa Gibson szerint a költő halálának másnapján Granadában azzal dicsekedett, hogy „két golyót lőttem annak a buzinak a seggébe”. Az 1936-39-es polgárháborút követő, 1975-ig tartó Franco-diktatúra sokáig cenzúrázta Lorca műveit és elnyomta a homoszexuálisokat.
„Évtizedeken át a homofóbia és a melegekkel szembeni averzió, amely a társadalomban uralkodott, megnehezítette és kockázatossá tette a dolgomat. Meg kellett védeni a költő hírnevét, le kellett mondani a magánéletében való vájkálásban, el kellett választani a műveket életétől” - írja Gibson.
A szerző hosszan taglalja a költő madridi napjait, amikor el tudott menekülni a nyomasztó andalúziai vidéki légkör elől, „nagyon fontos, alapvető” kapcsolatát a szürrealista festőzsenivel, Salvador Dalíval. Erről korábban leginkább közös barátjuk és kollégiumi társuk, a nagy filmrendező Luis Bunuel memoárjaiban, az Utolsó leheletemben lehetett olvasni: Bunuel leírta, hogy a mindig elegáns, ellenállhatatlan vonzerejű Lorca ugyan nem tagadta szexuális orientációját, de nem szerette, ha ezzel bárki viccelődik - kivéve önmagát.
Gibson leírta a költő New York-i és kubai utazásait, de kutatta egy zsenge ifjúkori „lehetetlen szerelem” történetét, vonzalmát egy cordobai arisztokratalány, Maria Luisa Natera iránt is: egy kékszemű kislány volt, aki tökéletesen játszott Chopint „áttetsző ujjaival.” Neki írta 1918-ban a Tücsök című verset: "Légy tücsök, szívem, e tarka/ isteni mezők fölötti,/Kék egekből hullt halálát/mely halk énekkel köszönti,/s hogyha messze száll a lelkem/porba-szélbe szórja földi/hamvaim egy ismeretlen/édes asszony" (Takács Zsuzsanna fordítása).
Gibson úgy véli, hogy eddig kevésbé értékelték a költő bátorságát, amellyel nehéz szexuális állapotát megélte, valamint azért a merészségért, hogy ezzel táplálta irodalmi alkotómunkáját.
