A szülei kitagadták, egy budapesti hajléktalan férfi befogadta a transznemű Fannit
A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon (november 22-29.) mutatják majd be a Fanni kertje című dokumentumfilmet. Somogyvári Gergő filmje nagyjából az ellentéteként is értelmezhető a nagysikerű Tobi színeinek: ilyen, ha egy család nem fogadja el, ha az egyik tagja meleg, "ne adj isten", transz. Ez a film pont annyira szól a kirekesztettségről, mint az elfogadásról.
Laci kertje
A film Fanni egy évét követi nyomon, akit a szülei 15 éves korában elzavartak otthonról transzneműsége miatt, ezért intézetbe került, de onnan többször megszökött, mígnem egy budapesti hajléktalan, Laci befogadta. Ők élnek ketten egy mindenféle lemezből összetákolt kalyibában.
Fanni néha ugyan elmegy egy-egy hétre szerencsét próbálni, de csaknem öt éven keresztül mindig visszatér Lacihoz, aki nem csak elfogadja másságát, de próbál pénzt szerezni Fanni hormonkezelésére és nemátalakító műtétjére is. Fanni transzneműsége miatt nem talál munkát, ezért a mindennapjait nagyjából az teszi ki, hogy élőzős videókat készít a követőinek, vagy ahogy ő hívja „rajongóinak”. Fanni Lacival való viszonya atyai, nem szexuális jellegű, de ez nem jelenti azt, hogy a szexualitás semmilyen módon nem jelenik meg a dokumentumfilmben, hiszen nagyon is központi kérdése annak. Fannit elsősorban az foglalkoztatja, hogy hogyan alakul át a hormonok hatására a teste és az, hogy találjon egy lányt, akit szerethet. Fanni annyira éhezik a szeretetre, hogy még egy nála jóval idősebb hajléktalan nőben is a szerelmet látja meg. A nő viszont - bár egyáltalán nem visszautasító - nehezen tud mit kezdeni az alig 20 éves Fanni rajongásával.
Fanni bár igyekszik magát nagyon erősnek mutatni, és az élőzés közben csak a vállat vonogatja azokra a kommentekre, amik a halálát kívánják, valójában többször is kiderül, hogy mentálisan nagyon nincs jól. Nem csak rendszeresen túladagolja magát Xanaxszal, de pánikrohamai is vannak, ami miatt több alkalommal kellett mentőt hívni hozzá.
Fanni története még így sem az ő küzdelmeiről szól, sokkal inkább Laciról, és arról, hogy még a legnagyobb nyomorban élve is képesek lehetünk arra, hogy másokkal szemben elfogadók és megértők legyünk.Somogyvári Gergő pedig ennél nagyobb kontrasztot nem is mutathatott volna: míg Fannit a saját családja kitagadja, sőt még a városból is elkergetik, addig egy hajléktalan férfi úgy fogadja el, ahogy van. És bár nem ismerjük sem Laci, sem a filmben Fanni szerelmeként felbukkanó Aranka társadalmi hátterét, de már csak a korukból is lehet arra következtetni, hogy ők sem melegekkel elfogadó társadalomban éltek korábban. Mégis képesek ezen túllendülni és meglátni Fanniban az embert, akinek segítségre van szüksége.
Laci teljes természetességgel kezeli a Fannit aggasztó transzneműséggel kapcsolatos kérdéseket, miközben a kapcsolatukba az is belefér, hogy kurvaanyázzon, amiért Fanni nem úgy tartja a szöget a deszkához, ahogy azt Laci gondolja. A kapcsolatuknak ezt a kettősségét az is jól szimbolizálja, hogy a kunyhó belül tele van plakátolva pucér nők képeivel, amiket még Laci rakott fel azelőtt, hogy Fanni oda költözött volna. Fanni szóvá is teszi, hogy igazán leszedhetné őket, a férfi pedig egyáltalán nem kérdőjelezi meg a kérés jogosságát, de praktikusok okokat hoz elő: a meztelen nős képek alatt ugyanis már csak a szigetelőanyag van. Fanni és Laci végül megegyezek abban, hogy szereznek majd tapétát a plakátok helyére, erre azonban végül sosem kerül sor.
Laci olyan értékeket testesít meg, amivel bármelyik konzervatív felfogású ember tud azonosulni. Hiába él borzalmas körülmények között, egy percig se látjuk ülni vagy lébecolni, valamit mindig csinál: legyen az fadarabolás, a kunyhó építgetése vagy főzés. Dolgos ember, aki igyekszik hasznos munkával eltölteni a mindennapjait. A kert pedig, amit a film Fanni kertjének titulál, valójában Laci kertje, ahol a nyomor szüli a véget nem érő munkát, miközben örök küzdelmet folytat, hogy rendet tartson. Ennek egy szép szimbolikus jelenete, amikor a kupis udvar közepére virágokat ültet.
Ahogy a dokumentumfilm elején megjelenő szöveg is jelzi, ez a film egyszerre szól a transzneműségről és a hajléktalanságról, valamint arról a hatalomról, ami ezeket az embereket fel akarja számolni. A film ugyanis utalást tesz két törvényre, amelyet a hasonló sorsú emberek ellen hozott a kormány az utóbbi években. Ezeknek a törvényeknek aztán a gyakorlati következményeit végig követhetjük a filmben.
Az Orbán-kormány logikája az, hogy ha megtiltja, hogy az emberek az utcán éljenek, akkor megszűnik a hajléktalanság. Ha megtiltja, hogy emberek nem a biológiai nemüket írják a személyigazolványukba, vagy lefóliázza a könyveket, vagy nem engedi be a 18 év alattiakat a World Press Photo kiállításra, akkor majd nem lesznek melegek. A film éppen azt mutatja be, hogy ezek a csoport igenis megmaradnak, csak még nagyobb nyomorba taszítják őket.
A téma ennél nem lehet aktuálisabb, mégsem Fannin keresztül szól ez a film, sőt néha kifejezetten nehéz nézni Fanni önrombolását, hanem Lacin keresztül. Az ő életéről fájóan keveset tudunk meg a dokumentumfilmben, éppen azt jelezve, hogy milyen keveset tudunk az ilyen helyzetbe került emberekről. A film szintén egy szimbolikus, mégis fájóan valós jelenettel zárul, amikor a törvény által meghozott döntés értelmében „felszámolják a hajléktalanságát”.
