Bár kétszer is megházasodott, igazából a férfiakhoz vonzódott - Pilinszky János titkokkal teli élete
Pilinszky János igazi érzéseit sosem fedte fel, titkát egy életen át őrizte.
Pilinszky János 1921. november 27-én született Budapesten. Édesapja szigorúan fogta, így nevelési elveibe abszolút belefért az, hogy alkalomadtán megverte egyetlen fiát, akinek az egyébként a nővérének szánt pofonokat is gyakran el kellett viselnie, apja ugyanis elzárkózott attól, hogy nőket bántson.
Még a Piarista Gimnázium diákjaként, 1935-ben kezdett el először verseket írni, első munkái pedig 1938-ban jelentek meg nyomtatásban. A középiskola után először jogot kezdett hallgatni a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd átment a bölcsészkarra és magyar–olasz–művészettörténet szakon folytatta, közben az Élet segédszerkesztője lett, 1944-ben fejezte be tanulmányait, de diplomát sosem szerzett. Pilinszky Jánost ugyanebben az évben ugyanis behívták katonának, és 1945 őszén tért csak vissza Budapestre. Kiadták első verseskötetét, majd ösztöndíjat kapott Olaszországba, és több hónapot Rómában töltött. Folyamatosan alkotott, és még akkor is írt, amikor egyébként nem adtak teret neki arra, hogy publikálhasson.
1953-ban Sárközi Márta, Molnár Ferenc és Vészi Margit lánya egy kirándulást szervezett író barátainak, és ezen a kiruccanáson ismerte meg a 24 éves Márkus Anna festőművészt. Politikai mellőzöttségük szépen lassan összehozta őket, a költő Aranymadár című verses meséjéhez Anna készítette az illusztrációt, a munka során pedig egymásba szerettek és 1955. október 12-én összeházasodtak, de a kezdeti idill gyorsan elillant és mindössze két hónappal később elváltak útjaik. Később bár igaz barátokká váltak, a szakítás nagyon megviselte őket, Pilinszky ekkor írta meg híresség vált Négysoros című versét: „Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.”
Az 1960-as évek elejétől kezdve egyre többet utazgatott. Eljutott az Egyesült Államokba és számos nagyon európai városba, amik közül a legtöbb időt Párizsban töltötte. Mindeközben pedig kereste a szerelmet, lelkesen, fáradhatatlanul. Azt a nőt, akit boldoggá tehet és aki boldoggá teheti őt. Még a házas Nemes Nagy Ágnesnek is udvarolt egy időben.
1970 októberében, a franciaországi Poignyban, egy nemzetközi konferencián megismerkedett Jutta Scherrer-rel, a német származású, Párizsban élő tanárnővel, akivel kapcsolata egészen 1976 év elejéig tartott.
1978-ban Párizsban találkozott Ingrid Ficheux gitárművésszel, akivel 1980. június 22-én házasodott össze, ám a remélt boldogság sajnos nem tartott sokáig. A Kossuth-díjas költő 1981. május 27-én, 59 éves korában, szívinfarktusban elhunyt. Váratlan halála mindenkit meglepett, tele volt tervekkel, és remélte, hogy végre megtalálta azt a nőt, aki mellett minden esélye megvolt arra, hogy teljesnek érezze az életét. Sajnos nem így lett!
Pilinszky egy vallásos családban nevelkedett, egy szigorú apa mellett, így valahol teljesen érthető volt az, hogy próbált minden szempontból megfelelni a család kívánalmainak.
Körülbelül 17 éves volt, amikor először ráeszmélt arra, hogy érdeklik a férfiak. Ezt követően hosszú éveken át szerelmes volt egy férfiba, aki soha nem tudta meg azt, hogy a költő milyen érzelmeket táplál iránta.
Ezen érzéseit később Kenyér című versében fogalmazta meg: „A fedő bűnről, ahogyan a bűnt / bűn mögé rejtik. Erről kell beszélnem. / Ismertem egy fiút. Szürke volt, /mint a tészta. Teste, mozgása mégis / száraz, ideges. Ma se tudom, hogyan. / Csupán titkának természetét sejtem. / Ma már gyanítom, ez az egyetlen rossz. / Lehetek gyilkos, homoszexuális, / de mindhalálig táplálni a pépet, / a kezdetben oly semminek tűnő / kenyérbelet, amit idővel / rátapasztok arra, ami a legtöbb, / attól fogva mindennek vége van. / Bár ha éppen őt, azt a fiút nézem, / tán fordítva és jogosan / azt mondhatnám: volt benne valami szikár / és iszonyú. De a testét / átitatta a szürkeség, mitől / piszkos lett, mint a kihűlt kenyértészta, / mely végítéletében se más. / És mégis minden kenyér ízét elfeledve, / először eszem végre kenyeret.”
Czeizel Endre egy későbbi tanulmányában már arról írt, hogy Pilinszky „Homoszexuális hajlamú volt, mégsem volt soha férfi partnere”.
Ezen tény egy életén át nyomta a lelkét, hiszen tudta, hogy a vallásos nevelésbe egyáltalán nem fér bele az, hogy a saját neméhez vonzódik. Talán ez lehetett az oka annak, hogy az ágyban sem tudott úgy teljesíteni, mint ahogy szerette volna, ezen helyzetről egykori, első neje, állítólagos 1955-ben mondott mondatai tanúskodnak: „János! Én ugyanúgy imádlak, mint szerelmünk hajnalán, de ezt a maszatolást az ágyban kérlek fejezzük be”. A költő 59 éven át cipelte nehéz titkát, melynek súlyát próbálta házasságokkal, udvarlásokkal enyhíteni, de igazából sosem tudta. A benne dolgozó fájdalom, pedig ma már verseinek soraiból is könnyen kiolvasható, csak kár, hogy már késő.
