"Pilinszky János nem volt jó az ágyban"

A cikk a "Liberius" kortárs kult magazinban jelent meg 2015-ben.

"A rendszerváltás előtt nem volt egyszerű dolga annak, aki homoszexuális létére ismerkedni szeretett volna. A saját nemük iránt érdeklődőket parkok, félnyilvános kávézók és nyilvános illemhelyek várták. A Pink Budapest városi sétán ellátogattunk az első meleg bárba, és Pilinszky életéről is intim részleteket tudtunk meg.

A rendszerváltás előtt nem volt egyszerű dolga annak, aki homoszexuális létére ismerkedni szeretett volna. A saját nemük iránt érdeklődőket parkok, félnyilvános kávézók és nyilvános illemhelyek várták. A Pink Budapest városi sétán ellátogattunk az első meleg bárba, és Pilinszky életéről is intim részleteket tudtunk meg.

"Budapest mindig is nagyon alkalmas volt arra, hogy a homoszexuálisok megéljék és kiéljék ismerkedési és egyéb igényüket." – kezdi a séta vezetője, Bokor János.

A rendszerváltás előtt ugyan nem volt hivatalos tér arra, hogy a melegek ismerkedjenek, de városunk számos zegzugos parkkal és budai rejtekhellyel rendelkezik, így nem csoda, hogy a Gellért-hegy vagy a Vérmező népszerű terület volt a homoszexuálisok körében. A nyilvános illemhelyeket régen csempebárnak hívták, ahol szintén alkalom nyílt – megalázó kontextusban ugyan – férfiak számára arra, hogy partnert találjanak. A napfényes sétánkat egyébként két rendőr felügyeli, kérdésemre Bokor elmondta, hogy nem a szervezők kérték a szakszerű biztosítást, ez automatikusan jár minden Pride-hoz kapcsolódó eseményhez. Nem is volt semmi probléma a program során, bár néhány állomásnál páran felkapták a fejüket a homoszexuális kifejezésre, amelyet követően méregetve nézegették kis csoportunkat.

Az első homoszexuálisoknak szóló lap egyébként még illegálisan 1989-ben alakult, meg is állunk a volt szerkesztőség előtt.

"A Mások nem a heteroszexuális többségnek akar egy elfogadható képet felmutatni a melegekről, inkább a melegekkel akarja elfogadtatni saját magukat. Be akarjuk bizonyítani, hogy a homoszexuálisok semmivel sem érnek kevesebbet másoknál, szexuális vonzalmuk a saját nemük iránt semmiképpen sem beteges ez a tevékenység." – olvassa vezetőnk a lap szerkesztőjének szavait, melyet 2000-ben írt. Bokor szerint elkeserítő, hogy a rendszerváltás után tizenöt évvel még mindig vita tárgyát képezte az, hogy a melegség beteges tevékenység.

Ennél azonban jóval sokkolóbb az az információ, hogy a melegekről régen a rendőrség listát vezetett. Bokrotól megtudjuk, hogy a második világháború alatt többeket az ilyen listák alapján vittek munkaszolgálatra. 1995-ben még voltak hírek arról, hogy még mindig létezik ez a nyilvántartás, noha senki nem látta. Az azonban nem urban legend, hogy 1992-ben a rendőrség kikérte a Mások szerkesztőségéből az előfizetők listáját.

A séta során több olyan helyre is ellátogattunk, amely a nyolcvanas években arról volt ismert, hogy barátsággal vagy célzottan fogadtak be meleg vendégeket. Ilyen volt a Pepita Oroszlán, vagy az Egyetem Presszó.

" Az Egyetem Presszóban este kilenckor kezdődött a meleg élet, ekkor megváltoztak a fények, és picit több férfi lett, mint nő." – mondja Bokor.

A melegeknek szóló bárok,illetve szórakozóhelyek általában sötét, pincehelyiségek voltak, azonban ez nem nagyon változott a rendszerváltás után sem, ilyen például a Capella, az Alterego vagy az Action bár.

"Általában feketék a falak, de mindenképpen sötétek, illetve vannak olyan helyiségek, amelyek arra alkalmasak, hogy az ott szórakozók azonnal kielégítsék szexuális igényeiket. A mai szórakozóhelyek már nem ilyenek, a melegek inkább olyan helyekre járnak, ahol nincsenek extrém körülmények, már a transzvesztita-show sem divatos." – avat be minket Bokor a melegbulik evolúciójába.

Ellátogattunk az első budapesti melegbárba is, amelyet 1995-ben alapítottak. Innen indult az első Pride 1997-ben. Le is megyünk a pinceszagú sötét helyiségbe, ahol a csillogó fények és kopottas dekoráció között Tequila, a bár egyik munkatársa mesél nekünk a hely hőskoráról és hanyatlásáról.

"Itt mindent lehet, de semmi sem kötelező." – indít Tequila a hely mottójával.

A kilencvenes években, amikor elindult a transzvarieté, akkor egy szombat este hatszáz ember is megfordult itt, azonban ezek az idők elmúltak, megváltoztak az igények és megcsappant a közönség. A Capella azonban kész megújulni, terveznek egy lányos részt, kifejezetten leszbikusok számára a szórakozóhely hátsó részébe, illetve újfajta műsorral is készülnek.

A séta vége felé megállunk a Pilinszky János köznél, amelyet korábban Szivárvány köznek neveztek.

"Pilinszkyről nem csak azt beszélték, hogy homoszexuális volt, hanem tanulmányok is jelentek meg erről, például Czeizel Endre orvos-genetikus látens homoszexuálisnak nevezte." – mondja Bokor, majd hozzáteszi, hogy szerinte nem fair dolog valakit látens homoszexuálisnak nevezni, hiszen a kifejezés azt jelenti, hogy az illető nem tudja magáról, hogy meleg.

Nincs semmilyen forrás arról, hogy Pilinszky valaha együtt élt volna férfival, volt felesége, barátnői, és verseit nőkhöz írta. Azonban az ágyban nem lehetett valami jó.

"János! Én ugyanúgy imádlak, mint szerelmünk hajnalán, de ezt a maszatolást az ágyban kérlek fejezzük be." – írja 1955-ben Márkus Anna, Pilinszky egykori felesége.

A séta után fent voltam a Gellért-hegyen, amely láthatóan még mindig népszerű a melegek körében, közeledtemre több fiúkból álló pár is szétrebbent, majd gondosan ügyelve arra, hogy ne fogják meg menet közben egymás kezét, sötétebb helyet kerestek maguknak. Hiába egy egész heti Pride fesztivál, úgy látszik az előbújás helyett az elbújás még mindig biztonságosabbnak tűnik."

(www.librarius.hu/Csendes-Erdei Emese)

Pilinszky Jánosról 2009 áprilisában nevezték el a kis közt: 

A XVIII. század végén még nem is létezett az aprócska, félköríves köz, az itt helyet foglaló telken csak Gonitzky János lakatosmester nyitotta meg az átjárást, amikor elhatározta, hogy régi tervének eleget téve a terület egyik felén árvaházat fog létesíteni, míg a másikon műhelyét üzemelteti majd. Családi okok miatt azonban csak ez utóbbi valósulhatott meg, a névtelen köz pedig csak a műhely szemétlerakójaként funkcionált, így 1836-ban a környékbeli lakók kérelme miatt le is zárták a köznyelvben Sárkány utcaként emlegetett, lomos közteret. Csak a századforduló környékén nyitották meg újra, amikor már kirakták a Szivárvány köz feliratú utcatáblát, ami szintén értetlenséget váltott ki a szomszédságból, hiszen kevés ennél sivárabb és sötétebb utca van a belvárosban (talán az utcácska enyhe görbült ívéről jutott eszébe a városi tanács illetékesének az elnevezés). Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy ez valakinek szemet szúrjon a hivatalban, így kapta meg új nevét, Pilinszky János köz lett. Ez megint sokak szerint üdvözlendő, végre utcanevet kapott jeles költőnk, mások szerint pedig gyalázatos, hogy ha ez a nap bekövetkezett, akkor miért pont egy olyan közteret kellett választaniuk, ami nemcsak, hogy sivár, de még a nap se süt be egyetlen sugarával sem a nap egyetlen percében sem. Megint mások pedig egy gonosz tréfát látnak az átnevezésben, hiszen mind a szivárvány jelképe, mind maga a köz neve fontos szerepet tölt be a meleg-mozgalmak körében (Szivárvány köz címmel jelent meg az első meleg témájú képregénysorozat Magyarországon). Ehhez kapcsolhatjuk hozzá, hogy Pilinszkyről sokak úgy tartják, hogy élete végéig küzdött homoszexuális hajlamai ellen, amit soha nem tudott összeegyeztetni vallásos meggyőződésével.

A Szivárvány köz nem csak Pilinszky miatt érdemel szót: ez egy képregény sorozat címe is. Az első olyan magyar képregényé, melynek hősei az LMBTQ közösség tipizált karakterei. Az őseredeti a Mások c. lapban jelent meg.A Mások évekkel ezelőtt megszűnt, a képregényről itt és itt olvashattok.