Transznemű tinilány vagyok. Mi a te szuperképességed?
Szabó A. Zsófia írása
Ezzel a felütéssel lehetne nagyon-nagyon tömören összegezni legújabb olvasmány-élményem, April Daniels Nemesis sorozatának nyitóregénye, a Dreadnought (Rettenthetetlen) lényegét. Persze a történet korántsem ilyen egyszerű.
Aki valamelyest ismer, tudja, hogy sci-fi és fantasy rajongó vagyok. Ellenben a szuperhős-műfajt mindig is sokkal felszínesebbnek, ponyvának találtam, így nem nagyon foglalkoztam vele. Persze, az elmúlt 15 év dömpingje miatt elég sok ilyen filmet és sorozatot megnéztem, amik megerősítették ezt az érzetemet. Egyszer meg lehet nézni őket, könnyed, nem sok gondolkodást igénylő, ám akciódús szórakozást nyújtanak és ennyi.
Emiatt körülbelül két évig kerülgettem a könyvet, pedig már akkor olvastam ajánlót róla. Ugyan mit adhatna egy ilyen felszínes műfajba tartozó mű nekem? Pláne mondjuk egy Tensorate-ciklushoz képest. Ráadásul egy regény, ami vélhetőleg több időmet viszi el, mit egy két óra hosszú film vagy egy gyorsan átlapozható képregény, ami amúgy is a szuperhős műfaj alapértelmezett médiuma?
Mikor végre rászántam magam, rájöttem, hogy nagyon is sokat! Bizonyos tekintetben persze nem tévedtem, benne van a műfaj ponyva mivolta, néhol kidolgozatlan, sablonos részekkel és szereplőkkel. Főleg, hogy YA (Young Adult, magyarán ifjúsági) műről van szó, tele a fiataloknak szóló lendületességgel, ami nem merül el mindig a túlzott kidolgozottságban.
A mű tökéletesen felvonultat mindent, amit a stílus megkövetel: hihetetlen képességek, az emberfeletti tulajdonságok különböző fokozatai, hatalmas bunyók, rejtélyes ügy, legyőzhetetlennek tűnő főgonosz és persze a végjátékban titáni erők összecsapása. Egy új, világklasszis szuperhős születik ezzel.
De ott az a másik réteg, ami sokkal mélyebb, mint egy átlagos szuperhős-sztori. Ott a főhősünk a saját transznemű mivoltjával és az ezzel járó, emberi kapcsolatokban jelentkező kihívásokkal, amiken semmilyen szuperképesség nem segít.A nem elfogadó család, elforduló ismerősök, sőt még a hajléktalanság is, amikor a bigott szülei a felvállalt transzneműsége miatt kicsapják otthonról. Ott csak az ember marad, egy tizenöt éves tini, akire hirtelen és váratlanul ráborult ez az egész. Neki kell megküzdenie mindezzel, belátni a saját hibáit is és fejlődnie az önismeret meredek, fárasztó, néhol nagyon sötét és csúszós ösvényén. Ráadásul még ezt a szupererejével járó felelősség is súlyosbítja.
De hogy ne csak rébuszokban sejtessem a dolgokat, igyekszem egy kis ízelítőt is adni, anélkül, hogy elspoilerezném a regény legjobb részeit.
A főhős, Danny Tozer egy tizenöt éves transznemű lány, aki még nem bújt elő senkinek sem. Nem is mer, hiszen így is bullying áldozata az iskolában, mert nem elég „kemény srác”, odahaza pedig egy bántalmazó közeg várja a bigott, üvöltöző apjával és a neki teljesen behódolt anyjával. Csak azt várja, hogy felnőttkorba lépjen, elköltözhessen otthonról és elkezdhesse a hormonterápiáját. Ebben a közegben a nőiességét egyedül abban tudja megélni, hogy időnként nagy szégyenkezve vesz valami körömlakkot és azzal egy eldugott helyen kifesti a lábkörmeit, hiszen azt nem látja meg a külvilág.
Az egyik kedvenc eldugott zugában, éppen ebbéli tevékenysége közben robbanás rázza meg az egyik közeli felhőkarcolót, majd nem sokra rá halálos sérülten lezuhan mellette a Föld egyik legnagyobb erejű szuperhőse, Dreadnought. Aki egyébként az azonos nevű, kora XX. századi brit csatahajóról kapta a nevét, ami megjelenésével azonnal elavulttá tett minden korábbi hajót. Viszont megtörtént a hihetetlen: egy szinte ismeretlen, alsó kategóriás szupergonosz olyan fegyverhez jutott, amivel gond nélkül a halál szélére küldte a legerősebb hőst. És ennek eredménye Danny lábai előtt hever. Próbál a maga kis lehetőségeivel segíteni, de minden hiába, Dreadnought meghal. Halála pillanatában azonban átadja a képességeit Dannynek, mert senki más, érdemesebbnek vélt alany nincs a közelben.Ezzel pedig Danny átlényegül. Meglátja az Univerzumot átszövő hálózatot, aminek manipulációja a képességeit adja. Mire ebből az elragadtatásból magához tér, át is alakult azzá, aki a saját gondolataiban mindig is volt: egy gyönyörű lánnyá.Így tér haza a családjához, akik persze a kezdeti „Hát te meg ki vagy?!” közjáték után rögvest „ki akarják gyógyítani” ebből, amit ő hiába nem akar, az eddigi, apjától való állandó félelemben töltött felcseperedése miatt az új ereje ellenére sem mer szembeszállni.Az orvosok is szinte rögtön a hormonterápiát javasolják a családnak, míg fordított esetben, egy tranzícionálni vágyó embernek éveket kell várnia, míg az egészségügyi rendszer nagy kegyesen engedélyezné a szükséges hormonokat.Ezalatt megtalálják őt a néhai Dreadnought csapattársai. Bár több támogatója is akad a csapatban, kiskorú mivolta és transzneműsége miatt többen nem tudnak hozzá jól viszonyulni és az egyik tag, egy nagy hatalmú boszorkány pedig nyíltan ellenséges vele: nem hajlandó lányként kezelni, a női nevén vagy akár csak a semleges Dannyn hívni, nyíltan fiatalemberezi, több csapattag kérése ellenére is. Sőt, egészen odáig megy, hogy Dannynek át kellene adnia egy (általuk választott) személynek Dreadnought hatalmát, ha nem magától, akkor kényszerrel. Danny erre mérgesen csak annyit reagál hogy vegyétek el, ha tudjátok, mire jön a bizonyos körökben tipikus válasz válasz: ez férfi reakció, rögtön az agresszió. Rögtön, hja. Nem beszélve arról, hogy ez a szuperhős innentől kezdve minden más tevékenységet hanyagol és minden aljas eszközt bevet, csak hogy a Danny és a hozzá hasonlók által képviselt „férfi fenyegetést” megakadályozza. Ismerős valahonnan? Nekem eléggé.
Eközben Danny az iskolába is visszatér, ahol természetesen nagy zavart kelt, hogy a félénk srácból egy bomba csaj lett. A nem sokkal azelőttig tartó életszakaszában volt egyetlen barátja megpróbálja felszedni azzal a hatalmas sármmal, hogy tulajdonképpen még ő gyakorol kegyet, lévén Danny belülről pasi… lehet sejteni, hova is vezet ez.
Persze a sok nehézség és ellene forduló emberek mellett váratlan helyről szerzett szövetségesek is jönnek:az iskolai lányvécében összeismerkedik egy szimpatikus fekete lánnyal, aki rögtön bevezeti a sisterhoodba,ami a TERF boszorkány viselkedése után maga a feloldozás. Sőt, még az is kiderül hamarosan, hogy ez a lány is emberfeletti képességekkel rendelkezik és tapasztalata is van ezek használatában. Így együtt kezdenek nyomozni az elhunyt Dreadnought gyilkosa után. A történet pedig innen megállíthatatlanul halad a végkifejlet felé, amelyben a nehézségek, személyes, nagyon is LMBTQ-, de leginkább transz-specifikus drámák és a bimbózó szuperhős beérése együtt van jelen.
Aki pedig hozzám hasonlóan megkedvelte ezt a regényt, a ciklus második részével, a Sovereign (Uralkodó) című könyvvel folytathatja. Abban tovább fokozódnak a tétek, és a személyiségfejlődés hullámvölgyekkel terhelt útja is folytatódik Danny számára. Meg persze várhatja a ciklus harmadik darabját is, ami egyelőre még nem készült el.
Ezekkel a művekkel egyetlen nagy gond van a magyar olvasó számára: eddig még nem fordították le anyanyelvünkre. Így aki el szeretné olvasni, jelenleg csak angolul teheti.
