Nem hagyjuk, hogy megfélemlítsenek minket, ti se hagyjátok! – Budapest Pride-interjú
Mihucza Niki cikke a www.rebellive.net oldalon.
A héten startol a 27. Budapest Pride, melynek keretében a felvonulásig egy hónapon át tartó programsorozattal ünnepelhetjük a sokszínűséget, elfogadást, emellett tanulhatunk, lazulhatunk, figyelhetünk egymásra, és sok-sok pozitív energiával töltődhetünk fel, ami valljuk be, most nagyon ránk fér. Talán kevesen tudjátok, milyen hatalmas munka előz meg egy ilyen eseménysorozatot, mi pedig kíváncsiak voltunk, hogy mi történt a Pride csapattal az elmúlt egy évben, hogyan és mivel készülnek idén. A Pride sajtószóvivői, Hrubi Zita, Hegedűs Máté és Majercsik Jojó válaszoltak a kérdéseinkre.
Hogy vagytok, mi történt a Pride-dal a felvonulás óta eltelt egy évben és hogyan értékelitek az elmúlt időszakot?
A felvonulás után mindig tartunk egy hét szervezeti szünetet, aminek az a célja, hogy lelassuljunk, kipihenjük a fáradalmakat és összegezzük az elmúlt évet, valamint magát a fesztivált. Ezután viszont máris elkezdünk dolgozni. Az ősz folyamán stratégiai tervezést, új szervező toborzást és -képzést tartunk, felosztjuk a következő évad munka- és projektcsoportjait, költségvetést készítünk és így tovább.
Az idei évad három dolog miatt tért el az előzőtől: egyrészt a propagandatörvény életben van, emiatt készítettünk egy kisokost gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, másrészt itt volt a kirekesztő népszavazás, ami ellen tiltakozva mi is részt vettünk az Amnesty és Háttér által szervezett érvénytelenül kampányban, harmadrészt választottunk is idén ugyebár, ami kapcsán az aHanggal közösen indítottunk egy mobilizálási kampányt, Legyél te a +1! címmel. Ez utóbbival a 18-30 év közöttiek szavazásra buzdítását céloztuk meg.
Mindezek mellett hivatalosan is bejelenthettük az új elnökünket, Radványi Vikit, aki nem mellesleg a novemberi MTV gálán Generation Change díjat is kapott. Egyik szervezőnk a reparatív terápia bugyraiban merült el és végzett kutatásokat itthon, melyről itt írtunk bővebben, illetve ennek kapcsán a fesztivál során lesz is egy rendezvényünk. Február végén pedig kitört a háború, mi pedig az első pillanattól kezdve aktívan dolgozunk együtt több szervezettel – köztük a Kyiv Pride-dal is -, hogy hatékonyan segítsünk ellátással, fuvarral, szállással, ügyintézéssel az LMBTQ menekülteknek, lévén amúgy is sérülékeny csoport, kötelességünknek érezzük, hogy mindent megtegyünk, amit tudunk. Perpillanat mindannyian iszonyú fáradtak vagyunk, hiszen mindamellett hónapok óta gőzerővel készülünk a 27. Budapest Pride Fesztiválra – amit természetesen ettől függetlenül izgatottan várunk, hiszen ez az egész éves munkánk leglátványosabb eseménye.
Említettétek a választásokat… Hogyan hatottak a Pride-ra az eredmények?
A választások estéjét fizikailag külön töltöttük, viszont a közös chatünkben pörögtek az üzenetek, illetve volt olyan szervezőnk is, aki szavazatszámlálóként segítette a feldolgozást. A szervezet tagjai szinte kivétel nélkül letargiába estek, ki hosszabb, ki rövidebb időre, azonban mindannyian viszonylag gyorsan magunkhoz tértünk, és az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy folytatjuk a munkát az LMBTQ közösség érdekében.
Nyilván érezzük, hogy masszív támadás alatt vagyunk és nem csak mi, de a többi civil jogvédő szervezet is, ez sajnos nem újdonság, mindemellett őszintén szólva azt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy mondjuk betiltsák a felvonulást vagy bármi ehhez hasonló mértékű lépést tegyenek. Olyan félelmeink viszont vannak sajnos, hogy az újabb Fidesz ⅔ hozhat akár további gyűlöletkeltő, jogfosztó intézkedéseket, ám jelenleg nem erre fókuszálunk, hanem azon dolgozunk, hogy az LMBTQ közösség ne érezzen a Budapest Pride Fesztivál és Felvonulás alatt semmit abból, hogy éppen min törheti a fejét a kormány vagy a szélsőjobboldali ellentüntetők. Ugyanúgy mindent megteszünk a programok résztvevőinek biztonságáért és komfortjáért, ahogy eddig, és arra biztatunk mindenkit, hogy jöjjön el a felvonulásra és tüntessen velünk!
Mit üzentek azoknak az LMBTQ embereknek, hozzátartozóiknak, barátoknak, akik totál elvesztették annak a reményét, hogy lehet még jobb is a helyzet?
A választások után írtunk egy cikket, amiben összeszedtük, hogy milyen kapaszkodók lehetnek azoknak, akik hozzánk hasonlóan elkeseredtek rövidebb-hosszabb időre, sőt akár azon is elgondolkoztak, hogy érdemes lenne inkább elhagyni az országot. Mi mindenképp szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy változást csak együtt érhetünk el, és ehhez mi, mint Budapest Pride kevesek vagyunk, szükségünk van a közösség erejére. Gőzerővel dolgozunk ezért azon, hogy Budapesten kívül is legyenek programok, biztatunk mindenkit arra, hogy keresse meg a városához legközelebb működő LMBTQ szervezetet és csatlakozzon a munkához. Illetve nagyon fontos eredmény, hogy idén már másodjára Pécsett is lesz felvonulás – és remélhetőleg évről évre egyre több más városban is.
Tehát az a fő üzenet, hogy az ellenséges közeg ellenére a támogatottságunk növekszik, nekünk ez a fő motiváció, és nem hagyjuk, hogy megfélemlítsenek minket, ti se hagyjátok!
Ez most fikcióként hathat, de, képzeljük el, hogy Orbán Viktor találkozóra hívja a Pride szervezőket és leültök vele beszélgetni. Mit mondanátok neki?
Örömmel vennénk, ha elkezdődne egy párbeszéd és természetesen szívesen leülnénk bármelyik kormánypárti politikussal beszélgetni. Egyrészt megpróbálnánk rávenni őket, hogy vonják vissza az elmúlt bő 2 év LMBTQ-ellenes törvényeit (az Alaptörvény módosítás, miszerint „az apa férfi, az anya nő”, a 33-as paragrafus, ami megtiltotta a transznemű és interszex emberek nem- és névváltoztatását, az örökbefogadási törvény, ami ellehetetleníti a szingli emberek és azonos nemű párok örökbefogadási lehetőségét, a „gyermekvédelmi” törvény, ami összemossa a pedofíliát a homoszexualitással), másrészt követelnénk, hogy ugyanazok a jogok illessenek meg minden embert Magyarországon szexuális orientációtól és nemi identitástól függetlenül. Például először tegyenek eleget végre az Európai Unió Bíróság 4 évvel ezelőtti ítéletének, miszerint az Európai Unió összes tagállamának kötelező elismerni az EU-s tagállamokban kötött azonos nemű házasságokat, következő lépésként pedig tegyék azt itthon is lehetővé.
Nagyon szívesen átrágnánk velük tételesen, hogy miért nem különbözik egy szivárványcsalád egy hagyományosnak tekintett modelltől és miért nem védik meg a gyerekeket azzal (sőt, valójában kárt okoznak nekik), hogy igyekeznek betiltani az LMBTQ emberek láthatóságát és a megfelelő, nyitott, felkészült szexuális edukációt. De ahogy mondod, sajnos valóban ez körülbelül fikcióként hat, nehezen képzeljük el, hogy Orbán Viktor egy asztalhoz ülne velünk – pedig mi minden évben meghívjuk a fesztivál megnyitó ünnepségére és a felvonulásra is.
A parlamentbe is bekerülő Mi hazánk szokása szerint egyből lecsapott az eredeti felvonulási útvonalra. Azóta persze lett másik, de mit gondoltok erről és hogyan érintett titeket?
Nem ért váratlanul, Novák Előd már év elején bőszen és nyilvánosan készült rá, hogy majd ők megint megakadályozzák a felvonulást – egyébként jókat szoktunk mulatni, amikor ilyeneket nyilatkozik. Már a bejelentés éjjelén élesítettük mi is a B és C opciókat, szóval igazából nem volt akkora dráma, mint amekkorát a Mi Hazánk igyekezett szervezni köré. Mindig hangsúlyozzuk, hogy egy 35.000 fős felvonulás megszervezésének – ahol van komoly hangtechnika, beszédmondók, kamionok, biztonság, civil falu és a többi – az útvonal lefoglalása töredéke a teljes munkának, természetesen egy nagyon fontos töredéke, és több ember is dolgozik rajta, de azért ezen kívül még nagyon sok része van, amire Elődék nulla hatással vannak.
Számunkra inkább sajnálatra méltó, hogy tényleges politikai tevékenység helyett pár lopott szivárványzászlóval, egy ledarált mesekönyvvel és olyan álhírekkel tudnak bekerülni a hírekbe, hogy ők mekkora borsot törtek a Budapest Pride orra alá (nem túl nagyot). Az útvonalunkat az LMBTQ közösség és a támogatók is pozitívan fogadták, kényelmes és szép a dunai panoráma, biztonsági szempontból is jobb, illetve az első, 1997-es felvonulás is erre menetelt.
A felvonulásig mi fog történni a Pride hónapban, milyen programok lesznek és miért érdemes részt venni ezeken?
Először is beindítjuk a fesztivált, ami június 24-én a Turbinában tartott megnyitóval fog elstartolni. Nyáry Luca író, slammer fogja a nyitóbeszédet tartani, de rajta kívül beszédet mond majd Nagy Zsolt színész és Tuza Tóbiás is, akit a legtöbben Bakony Alexa Tobi színei című dokumentumfilmjéből ismernek. És itt fog debütálni a kampányfilmünk, aminek a koncepcióját az idei szlogenre („Vedd vissza a jövőd!”) építve dolgoztunk ki, és Bakony Alexát kértük meg, hogy megrendezze. Viszont ha valakinek nem lesz lehetősége a megnyitón részt venni vagy a livestreamet követni a Facebook oldalunkon, a Pride hónap során megnézheti majd.
Ezt követően pedig teljes erővel berobban a fesztivál, ami idén is legalább olyan színes és szerteágazó lesz, mint az LMBTQ közösség maga. Több mint 60 program között lehet mazsolázni. Lesznek rendezvények Budapesten kívül több városban is. De milyen rendezvényekre gondolunk? Felsorolni is nehéz: színházi előadások, filmvetítések, sportprogramok és társasjáték estek, valamint városi séta, illetve workshopok is előadások minden témában. Igazából bárki talál magának való programot: aki pusztán ejtőzni szeretne, az sem marad lehetőségek nélkül, de bulikból és kulturális programokból is jól állunk. És azt se felejtsük el, hogy a felvonulás estéjén tartjuk immár hagyományosan az év legnagyobb LMBTQ buliját, szóval tali ismét a Budapest Parkban július 23-án este!
Hogyan sikerül mindezt megszerveznetek? Nagyon nagy meló, és az anyagi vonzata sem csekély…
Igazából ahogy említettük, amint lemegy egy fesztivál, egy igazán rövid pihenőt leszámítva, azonnal újra munkának látunk. Az ősz folyamán összeállnak a következő évad projektjei, és gőzerővel tekerjük a következő fesztivál kerekét. Heti meetingek, a megbeszélések között a feladatok elvégzése, tervezés, helyszínkeresések, egyeztetések, felkészülések, sajtóanyagok előkészítése és interjúk – ezek keretezik a Pride szervezőinek és projekttagjainak a két fesztivál közti életét. Óriási emberi kapacitást kíván a fesztivál és annak megszervezése, de szerencsére évről évre egyre többen és szívesebben csatlakoznak hozzánk, hogy ne csak egy-egy rendezvényünk segítsenek önkéntesként, hanem projekttagként részt vehessenek az egész fesztivál alakításában.
Mit takar az idei szlogen?
A „Vedd vissza a jövőd!”-szlogent még 2020-ban választottuk, de ma is úgy érezzük, hogy időszerű, sőt, nem is lehetne időszerűbb, így nem lett volna értelme újat kitalálni. Ezzel a szlogennel azokra a problémákra igyekszünk felhívni a figyelmet, melyek a társadalom tagjaiban szorongást, dühöt vagy apátiát váltanak ki. Mi a Budapest Pride-nál hiszünk abban, hogy a társadalmi problémákra adott adekvát válasz a közösségi cselekvés. Hiszen együtt alakítjuk a jelenünket és jövőnket, közösen építjük a különböző társadalmi csoportokat összekötő hidakat. A demokráciába vetett hit válsága, az elharapódzó klímakrízis, a rasszizmus, a szexizmus és a lakhatási válság ugyanúgy, ám sok esetben még hatványozottabban érinti az LMBTQ közösség tagjait, és akkor még nem is beszéltünk az elmúlt évek hazai jogtiprásairól és a közösség ellen indult kormányzati hadjáratról.
A lakhatási és a megélhetési válságra, a zöld jövő egyre sürgetőbb kérdésére és a többi társadalmi problémára átfogó megoldási stratégiára van szükség, ami nem egymástól teljesen független problémának tekinti ezeket, hanem átlátja az összefüggéseket, és aszerint cselekszik. Az LMBTQ közösség tagjaiként a jelenlegi helyzetben még inkább úgy érezzük, hogy kivették a kezünkből a döntési lehetőséget az életünket érintő legfontosabb kérdések tekintetében. Ha ez aggodalmat, tehetetlen dühöt vagy érdektelenséget vált ki bennünk, az nem egyéni reakció, és nemcsak egyénileg korlátoz bennünket, hanem hátraveti az LMBTQ közösségek önszerveződését és érdekérvényesítését is.
Nektek milyen a jövőképetek?
Hiszünk abban, hogy közös erővel és közösségi cselekedetekkel, tudatos tervezéssel és kitartással mindenki számára jobbá tehető a világ. Ahogy mondani szokták, a gyűlölet felett a végén mindig győzedelmeskedik a szeretet. És mi azon leszünk a továbbiakban is, hogy mindent megtegyünk a hazai LMBTQ közösségért. Lehet, hogy az aktuális politikai helyzet messze nem rózsás, de egy biztos: a folyamatos változás. Nem fogunk örökké ebben az elnyomó rendszerben élni.
