Nem tetszettek a Vatikánnak a szexuális és az LMBTQ-jogok: a „genderideológia” elleni harc eredete-Genderpánik Magyarországon és a világban, 2. rész

Antoni Rita cikke, 2 rész

Bevezetés: Mi a genderpánik?  

genderagitátor genderagymosás genderaktivisták genderbadarság gendercunami genderdegenerált genderdogma genderegyezmény genderelmélet genderember genderesítés genderfeminista genderforradalom gendergondok genderháború genderharcos genderhívő genderideológia genderisták genderizé genderkatyvasz genderkurzus genderkultúra genderlobbi gendermaszlag gendermesék gendermozgalom gendernáci gendernevelés gendernonszensz genderoktatás genderológia genderőrület genderpropaganda genderprobléma genderrendőrség gendersárkánylény genderszemét  gendertéboly genderterror gendervécé gendervita genderzagyvaság  

E szóösszetételeket az elmúlt évek kormányzati propagandasajtójából gyűjtöttem össze – majdnem teljes lett a genderábécé. A derék nyelvújító törekvéseket, melyeknek a gendertanulmányok fogalomkészletéhez vajmi kevés közük van, a kormány által az utóbbi években maximális fokozatra kapcsolt „genderideológia” ellenes diskurzus, azaz genderpánik motiválta. Ennek hangsúlya a hazai propagandamédiában az utóbbi években a transznemű emberekre terelődött, így a „genderideológia” kifejezés elsősorban velük, esetleg a tágabb LMBTQ-közösséggel társult. Fontos azonban leszögezni, hogy a genderpánik jóval több a homofóbiánál és a transzfóbiánál. Ha a teljes LMBTQ-közösség varázsütésre eltűnne a Föld színéről, az a „genderideológia” miatt aggódókat még messze nem nyugtatná meg. Továbbra is fájna szegény fejük például a feministák, meg ama pokolfajzatok miatt, akik az utódnemzéstől elválasztva, horribile dictu, házasságon kívül merik élvezni a szexet. 

A genderpánik egy globális jelenség, mely a „genderideológia” fogalma segítségével igyekszik érvényteleníteni minden, a hagyományos-hierarchikus nemiszerep-szemlélettől elszakadó gondolatot, felvetést vagy követelést. 
A genderpánik célkeresztjében található többek közt:  

- a nemi sztereotípiáktól mentes nevelés (gendersemleges nevelés);

- az átfogó iskolai szexuális felvilágosítás (amely nem a házasság előtti önmegtartóztatást sulykolja, hanem információt ad át); 

- az apa + anya + gyerekek felállástól eltérő családformák (sőt még e felállás teljesítése sem elég, ha az anya nem akarja háttérbe szorítani a saját személyes érvényesülését); 

- a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés (családellenesnek tartják a témáról való puszta beszédet is); 

- általában a feminizmus és a feministák (kivéve, ha migráció- vagy transzellenesek); 

- a gender studies és a genderkutatók (szélsőséges esetben a társadalomtudományok általában); 

- az LMBTQ-jogok és az LMBTQ-személyek (kivéve, ha öngyűlölők, vagy mozgalomgyűlölők);  

- az interszex aktivizmus, a fellépés az interszex gyerekek „normalizáló” műtétei ellen; 

- a nemi esélyegyenlőségi politikai intézkedések; 

- a nem, a szexuális orientáció és a nemi identitás alapú diszkrimináció elleni intézkedések, valamint az ezeket szorgalmazó politikusok; 

- a nők termékenységgel kapcsolatos (reprodukciós) jogai: elsősorban az abortusz, de sokszor a fogamzásgátlás, sőt még a házasság előtti szexuális aktivitás is; 

- a mesterséges megtermékenyítés;  

- a „senki által nem választott” civil szervezetek, ezek munkatársai, aktivistái, „sorosbérencek” (kivéve a sajátjaik - ki választotta vajon Szánthó Miklóst?); 

- a nemzetközi szervezetek (EU - „Brüsszel”, ENSZ, WHO stb.).     

Honnan jött ez a politikai fegyverré vált eszmeáramlat? Mielőtt erre válaszolunk, még egy dolgot fontos leszögezni: azt, hogy a jogok (pl. a női jogok, vagy az LMBTQ-jogok) fejlődése sohasem lineáris. Az emberi jogokért vívott harc nem egyenes vonalban tör felfelé, hanem hullámokban halad előre: az egyes sikereket az ún. visszacsapás (backlash) időszakai váltják fel. Jelenleg is egy backlash korszakot élünk, amikor is a különböző populista, autoriter rezsimek igyekeznek a korábban elért eredményeket megnyirbálni. A „genderideológia” elleni fellépés is egy backlash jelenségként értelmezhető: a női és az LMBTQ-jogok terén elért néhány eredmény feldühítette a fundamentalista-konzervatív csoportokat, és a „család védelmére” hivatkozva, mesterséges ellentéteket kreálva eszmei, és ahol tehetik, politikai ellentámadást indítottak. 

Hasonló folyamat vette kezdetét fél évszázaddal ezelőtt is. A hatvanas, hetvenes években a feminizmus második hulláma, a női felszabadítási mozgalom (women’s liberation movement) rámutatott arra, hogy a 20. sz. elején az első hullám által kivívott szavazati jog nem volt elegendő a nemek tényleges társadalmi egyenlőségéhez. Ekkor intézményesült a women’s studies, illetve a gender studies (erről lásd jelen sorozatunk előző részét), továbbá megjelent az igény a diszkrimináció, a szexizmus, a szexuális zaklatás tilalmának jogi rögzítésére, és a nők érdemi politikai, közéleti részvételére. Párhuzamosan egyéb polgárjogi mozgalmak szerveződtek, köztük a meleg felszabadítási mozgalom, a gay liberation movement (Magyarország, illetve Kelet-Közép-Európa történelmi okokból e mozgalmaktól teljesen elszigetelődött). Ahogy az emberi jogi mozgalmak kezdtek eredményeket elérni, úgy erősödött a konzervatív oldal is. 

A cikk folytatása a szabadnem.444.hu oldalon olvasható.