A melegek, romák és menekülők nem számíthatnak a lavírozó ombudsmanra

Egy hónapja hirdették ki a homofób propagandatörvényt. A törvény ellen felszólalt többek között az Európa Tanács emberi jogi biztosa, európai uniós tagállamok és számos magyar civil szervezet. A törvény elfogadása ellen tízezren tüntettek, a kapcsolódó petíció pedig 130 000 aláírás felett jár. De egyvalaki, akinek pedig az Alaptörvény szerint is az alapjogok védelme lenne a feladata, hallgatott: az ombudsman sokáig egyáltalán nem szólalt meg az ügyben, és végül egy országgyűlési képviselői kérdésre válaszolva is csak addig ment, hogy „nyomon kívánja követni a törvény gyakorlati alkalmazását, valamint az ahhoz kapcsolódó végrehajtási szabályokat”. Sajnos egyáltalán nem ez az első eset azonban, amikor az alapvető jogok biztosa nem áll ki az LMBTQI emberek vagy más kisebbségek jogaiért, és nem megy szembe a kormánnyal politikailag kényes ügyekben.

Kozma Ákos 2019. szeptemberi hivatalba lépésével drasztikusan megváltozott az ombudsmani intézmény hozzáállása az LMBTQI emberek jogainak védelméhez. Míg az előző ombudsman hivatali tevékenységét e tekintetben összességében pozitívan értékelték a nem heteroszexuális emberek jogainak védelmével foglalkozó civil szervezetek, a jelenlegi ombudsman rendre elmulasztott fellépni a védelmükben, noha bőven lett volna rá oka.

Transzneműek jogai
2020 májusában a kormánytöbbség elfogadta a nem jogi elismerését tiltó törvényt, megsértve ezzel a transznemű emberek jogait. Civil szervezetek és érintettek számos formában kérték az alapvető jogok biztosát, hogy lépjen fel a törvény ellen. Az Amnesty International Magyarország aláírásgyűjtő kampányt indított, amihez több mint százezren csatlakoztak. A Transvanilla Transznemű Egyesület 2020 áprilisában két alkalommal kérte a biztost, hogy lépjen fel a törvénnyel szemben, és forduljon az Alkotmánybírósághoz. 2020 szeptemberében mi is részletes jogi érvekkel alátámaszott beadványban kértük tőle ezt – erre a beadványunkra a mai napig nem érkezett válasz.

A biztos végül ugyan kiadott egy óvatos jelentést, amelyben megállapította többek között, hogy új szabályok alkalmazása a már folyamatban levő, egyébként is régóta húzódó, a nem jogi elismerésére irányuló eljárásokban alapjogsérelmet okozott, de a jelentés kiadására csak azután került sor, hogy az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy az új szabályok alkalmazása a már folyamatban lévő eljárásokban alkotmányellenes. A teljes tiltással magával az ombudsman nem foglalkozott. 

Azonos nemű párok örökbefogadása
Ennél is rosszabb a helyzet az Alaptörvény 2020 decemberében, a járvány közepén és mindenféle előzetes társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott kilencedik módosítása és az ahhoz kapcsolódó, az LMBTQI emberek jogait korlátozó törvénymódosítás esetében. Utóbbi főszabállyá tette, hogy csak házastársak fogadhatnak örökbe gyereket, ami alól kivételt csak a miniszer engedélyezhet, és így gyakorlatilag kizárta az azonos nemű párokat is az örökbefogadásból.

Hiába az okozott alapjogsérelem, az ombudsman az Alaptörvény-módosítással és az örökbefogadási szabályok megváltoztatásával egyáltalán nem foglalkozott, azt követően sem, hogy tíz magyar civil szervezet közösen kérte erre. 2020. december 2-án benyújtott beadványunkra a mai napig nem kaptunk választ.

A Meseország-botrány
Ugyanígy nem érkezett érdemi válasz arra a beadványra sem, amelyet nyolc civil szervezet a Meseország mindenkié című, különböző sérülékeny társadalmi csoportokat bemutató mesekönyv kapcsán indult gyűlöletkampány miatt nyújtott be az ombudsmanhoz 2020 októberében. Az alapvető jogok biztosa nem szólalt fel sem a miniszterelnök homofób és gyűlöletkeltő szavai, sem az ellen, hogy több polgármester is betiltotta a könyvet.

Csupán az Átrium Színházba szervezett meseolvasás elleni tüntetés rendőrségi kezelésével kapcsolatban kezdett vizsgálódni mint a Független Rendészeti Panasztestület jogutódja.

Elkerülni az ütközést 
Az összkép tehát nagyon lesújtó, és ezt tovább árnyalja, hogy az ombudsmani megközelítésben bekövetkezett változás egybeesett azzal, hogy az LMBTQI emberek jogainak kérdése a magyar kormány számára politikailag fontos, érzékeny üggyé vált.

Az, hogy az ombudsman egy ilyen helyzetben nem lép fel az LMBTQI emberek jogainak védelmében, sajnos illeszkedik abba a képbe, amit már az előző biztos, Székely László tevékenysége kapcsán is kritizáltunk: míg egyes, politikailag semleges ügyekben (pl. gyerekjogok, környezetvédelem) az ombudsman aktív, addig kifejezetten kerüli azt, hogy szembe kelljen mennie a kormánnyal és a kormánytöbbséggel a politikailag érzékeny ügyekben, és nem vagy nem megfelelően lép fel az ezekben érintett csoportok védelmében. 

A teljes cikk itt olvasható: helsinkifigyelo.444.hu