Szamba és Capoeira
Szamba
A szamba az afrikai 'semba' szóból származik, amely egy jellegzetes csípőmozgásra utal.
A szamba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt, hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. A bantu népeknél az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban, ami kultikus ünnepségeik jellegzetessége volt. Az afrikai tánckultúra a brazil partvidéken is elterjedt, s a táncnak Rio, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia és Maranhao is otthont adott.
Mindemellett a körtánc is kedvelt volt, melynek középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat Batuque, Lundu vagy Samba névvel jelölték, s mozgást illetve ünnepséget jelentettek. A legnépszerűbb körtánc a “Samba de moro” volt, melyet már a modern szamba elődjének tekinthetünk. A szamba zene az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható. Fő hangszerei (dobok, harangok) főként afrikai eredetűek. A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást.
Elsősorban Rio de Janeiróban és São Paulóban terjedt el leginkább. A karneválok elengedhetetlen kelléke a szamba ritmusa.
A szamba egyszerű lépéseit a kezdők gyorsan megtanulhatják, míg a jó táncosok változatos ritmusában, lendületes testtartásában tánckészségüknek megfelelő variációkat találnak. A szamba felvétele a latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a szamba átalakulását a „népies” változattól a sportos szambáig.
A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik. Ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon.
A szambaversenyre benevezett táncosok a karnevál előtt több hónappal kezdik a felkészülést. A karneválra mintegy háromszázezer turista érkezik rendszeresen, akik a drága jegyeket is csak hatalmas "harcok" árán tudják megszerezni.
Rio Carneval 2019 szamba iskolák versenye:
Szamba alaplépések:
Capoeira
A capoeira egy brazil tánc és harcművészeti kultúra, ami sajátos akrobatikus mozgás és zene. A 16. századtól a 19. századig a főként Közép-Nyugat-Afrikából Brazíliába hurcolt rabszolgák alakították ki.
Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejen állva művelik, mindig zenére mozognak. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található. A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Az 1970-es években megjelenő break tánc számos mozdulata nagyon hasonló, ezért sokak szerint a capoeirából származik. Két fő stílusirányzat létezik a capoeirán belül: az egyiket a lassabb, földközeli mozdulatsorok, valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemzi, ez a Capoeira Angola. A másik stílus az ún. Capoeira Regional, amelyben folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkét stílusra jellemzőek a cselek, a színlelt támadások, a lendületes rúgások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.
A roda (jelentése: kör) az a hely, amelyben a capoeirát játsszák. A rodát alkotó személyek tapsolnak és énekelnek a zene ütemére, míg a körben két személy capoeirát játszik. A capoeira stílusirányzattól függően a roda nézőközönségét alkotó személyek felkelhetnek és beavatkozhatnak a mérkőzésbe és egy új mérkőzést kezdhetnek az egyik vagy a másik játékossal. A rodán belül zajló küzdelem-játék ritmusát a berimbau határozza meg. Lassú zene alatt általában lassabb, komplexebb mozdulatokat, mozgássorokat hajtanak végre, az ütéseket csak imitálják vagy jelzik. A lassú játékok a külső szemlélő számára talán kevésbé érdekesek, de nagyobb technikai tudást igényelnek, ezen keresztül a játékosok jobban be tudják mutatni technikai tudásukat.
A gyorsabb ütemű zene hatására a játékosok mozgása is felgyorsul, ami lehetővé teszi szélesebb, magasabb mozdulatok végrehajtását. Ilyenkor a roda által meghatározott kör is kitágul, hogy a játékosoknak több terük legyen. A gyors játékban nagyobb hangsúlyt kapnak az ugrások, akrobatikus mozdulatok, köríves rúgások – a közönség legnagyobb örömére. Ekkor lehet valódi találatokat bevinni, bár erre legtöbbször csak magasabb szinten lévő, haladó capoeirások között kerül sor.
A capoeira filozófiája szerint a roda magát az életet szimbolizálja, a roda mikrokozmosza mintegy tükröt tart az életnek, ahol a valódi ellenség sokszor önmagunk. A filozófia jelentős szerepet játszik a capoeirában is, és a vezető oktatók számos fontos értéket próbálnak átadni tanítványaiknak: Respeito (tisztelet), Responsabilidade (felelősségteljesség), Seguranca (biztonság), Malicia (ötletesség) és Liberdade (szabadság).
Noha a capoeirában nem cél a másik elpusztítása, nem ritka az olyan roda, ahol a lábsöprés és a földrevitel is megengedett. Bár technikailag ki lehet gáncsolni az ellenfelet, a capoeiristák gyakran csak imitálják a mozdulatot, ezzel mutatva ki fölényüket a rodában. Ha az ellenfél nem tud kitérni a lassabb támadás elől, nincs értelme a gyorsabbat használni. Minden egyes támadásban benne rejlik egy elkerülő technika alkalmazásának lehetősége. A legjobb játékosok nem is gingáznak (az ingázó alapmozdulat, ejtsd: dzsinga), mivel állandó mozgásukkal folyamatosan támadnak, védekeznek, és kitérnek. Ha valaki kimutatta fölényét, a két játékos rövid szünetet tart, és az óra járásával ellentétes irányban járnak körbe-körbe, jobb kezüket lazán tartva. Ez nem más, mint a "volta do mundo", vagy más néven „a világ körüli út”. Két-három udvarias kör megtétele után a játék folytatódik. A volta do mundo-t használják akkor is, ha valamelyik játékos pihenni szeretne, de általában egy heves párbaj lecsillapítására szolgál. Fontos megjegyezni, hogy a volta do mundo alkalmazása iskolánként más és más; egyesek feltartják a kezüket, mások nem, van, ahol sétálnak, míg mások futnak. Bizonyos iskolákban akkor végzik, amikor a zene elhal és a játszó felek az új dalra várnak.
Ha valaki részt vesz egy rodában, érdemes utánajárnia az iskola szokásainak, és tiszteletben tartania őket, mivel ezek tudomásul nem vétele udvariatlanságnak számít.
A capoeira elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támad. Bár néhány iskola alkalmaz ütéseket és csapásokat is, ezek nem jellemzőek. A capoeirában alkalmaznak akrobatikus és atlétikai elemeket is, hogy elkerüljék az ellenfelet. Cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, flipek, valamint cselek egyaránt jellemzőek.
Amennyiben a roda vezetője úgy találja, hogy le kell állítani a játékosokat, kiált, vagy a berimbau-t ugyanazon a hangon szólaltatja meg egymás után többször. A játékosoknak ekkor le kell guggolniuk, amíg a vezető elmondja a mondanivalóját.
Capoeira Angola:
Capoeira Regional:
