BUZI-E, AKI RAJONG, TART VALAMITŐL VAGY TÖTYMÖRÖG? NYELVÉSZKEDJÜNK!
Szeretnéd elkerülni, hogy akaratlanul megbánts másokat? (Melyikünk ne válaszolna erre igennel?) Akkor lehet, hogy itt az ideje, hogy kigyomlálj néhány kifejezést az aktív szókincsedből, és így közelebb kerülj ahhoz, hogy ne kelts rossz érzéseket a körülötted lévőkben. Beszélgessünk a buzi szóról! Avagy a nem LMBTQ emberek miért kerüljék el mindenképpen a használatát, és mit kezdhetnek vele az LMBTQ közösség tagjai. Egy kérdés - két nézőpont.
Szitokszó, egyből rávághatnánk. (Ki ne hallotta volna már a „mocskos buzi” skandálást?) Ám nem csak ilyen, közvetlenül bántó formában van jelen a nyelvünkben.
Filmbuzi, zenebuzi, könyvbuzi vagy sorozatbuzi - vigyázat, becsapós kifejezés, elsőre talán semmi sértőt nem találunk benne. Hiszen mit is takar: az illető szeret filmeket nézni, újabb zenei irányzatokat felfedezni, mindene az olvasás, vagy éppenséggel állandóan újabb sorozatok után kutat. Viszont ha megállunk egy pillanatra, máris feltűnik egy árnyalatnyi többletjelentés a kifejezésben: mintha ez az illető nemcsak szeretné azt az adott tevékenységet, de már-már megszállottan kedvelné, szinte túlzásba vinné, a kelleténél többször foglalkozna vele. Tehát eltér a szokványos, elvárt magatartástól. Vagyis: hiba van a gépezetben.
Rendszeresen kerül elő a buzi szó kevésbé maszkulinnak ítélt tevékenységek, külső megjelenés vagy bármilyen más tulajdonság leírására („Ez olyan buzis” - szólhat a kritika egy hanghordozásról, de akár egy táskáról is). „Abbahagyta a piálást, de mégsem lett belőle buzi.” Mit is értenek ez alatt? Valójában nem azt, hogy antialkoholista lett belőle, sokkal inkább arra utalnak, hogy nem vesztett az erejéből, a menőségi faktora ugyanúgy az egekben. Hiszen a társadalmat megmételyező alkoholkultúra az ivást az erőhöz, a bátorsághoz, és emiatt - egyébként tévesen - a maszkulin entitáshoz köti. Innen is erednek az egymás szinonimájaként használható rákérdezések: „Miért nem iszol, asszony vagy?” és a „Miért nem iszol, buzi vagy?” Vegyük hát észre, hogy nemcsak bántó a gyengeség, bátortalanság és félelem kifejezésére használt buzi szó, de egyben nőgyűlölet, vagy legalábbis a nők alacsonyabbrendűségéről való meggyőződés rejlik mögötte. Buzi az, aki valamihez mérten kisebb, kevésbé merészebb, gyengébb. Röviden: kevesebbet ér.
Valóban zavaró, amikor valaki a társaságunkban folyton nyomogatja a telefonját, sokan szóvá is teszik ezt: „Ne buzeráld már a mobilodat!” Állítólag minden bántó szándék nélkül figyelmeztetik az illetőt, ám a kifejezéssel mégis nemtetszésüket fejezik ki egy olyan tevékenységgel kapcsolatban, ami szerintük zavaró, sőt, akár kártékony vagy nem ildomos. Ahogy az is idegesítő lehet, ha valaki szüntelenül cseszeget másokat („Mit buzerálsz? Hagyj békén!”). De vegyük észre a szintén az ártatlanság leple alatt érkező „Ne buzulj vele annyit!” felszólításban megbújó negatív áthallást is. Ugyan ez sem akarja közvetlenül megsérteni az LMBTQ embereket, ám a buzul igét negatív jelentéssel használja. Magyarán: megint csak arról van szó, hogy valami nem stimmel.
A buzi szó maga sem dicsekedhet ragyogó múlttal. A magyar nyelvben a 20. század elején a buzeráns rövidített alakjaként rögzült. A buzeráns pedig a német nyelv (Buserant) közvetítésével az olaszból érkezett a 19. század legvégén. Az eredeti buzerar olasz ige „szodómiát űz” jelentéssel bírt. (Mi most nem fárasztanánk tovább történeti forrásokkal, de ha belevetnéd magad a kifejezés etimológiájába, ajánljuk Nádasdy Ádámnak a Magyar Narancsban 2001-ben megjelent szövegét.
A buzi kifejezés tehát sosem volt értéksemleges, köznyelvi használata során mégsem emiatt bántó. Figyeljük meg inkább, milyen hatással bír! Sok LMBTQ ember kellemetlenül érzi magát, amikor egy társaságban bármilyen formában elhangzik. Azt az érzést keltheti a szó, hogy őt ebben a közösségben nem fogadják el, és ez megnehezítheti az előbújását is. Akire egyszer is ráüvöltöttek már az utcán, hogy „rohadt buzi!”, annak nem véletlenül rándul össze a gyomra a buzi szó hallatán. A megfélemlítés okozta traumatizálás hatását nem olyan könnyű ám kitörölni.
Azt ajánlhatjuk tehát nem LMBTQ barátaink számára, hogy amikor egy ismerősük, osztálytársuk, évfolyamtársuk vagy munkatársuk szóvá teszi a szóhasználatukat, ne hárítsanak csípőből („Tudod, hogy nem úgy értettem.” „Dehát ezt így szokták mondani.” „Ne reagáld túl, senki sem akart megbántani.”). Valóban, sajnos szokták így mondani. De a szokás sosem legitimál semmit (Ki ne hallott volna már káros, elhagyandó szokásokról? - És pont ezért a ratyi, köcsög, homokos vagy a homár szó sem lesz jó helyette!). És igen, nem feltétlenül van sértő szándék a használt kifejezés mögött. Mégis bántó hatása van. És ugye ez volt a kiindulópontunk: nem szeretnénk akaratlanul megbántani a körülöttünk lévőket. Tehát ha jelzik, hogy sajnos mégis belebotlottál, egyszerűen köszönd meg a visszajelzést, kérj elnézést, és máris ugorhattok tovább. Persze közben jegyezd meg magadnak, hogy legközelebb inkább ne használd a kifejezést. Viszont semmiképpen se hivatkozz a szólásszabadságra: hiszen az adott, mindenki szabadon használhatja a buzi szót, nincs rá törvény, ami ebben megakadályozna bárkit is. Ha rámutatnak, hogy bántó volt az általad használt kifejezés, abban ne a tiltást, hanem a kérést lásd meg: ha senkiben sem szeretnél feleslegesen szorongást kelteni, akkor egyszerűen csak kerüld el a fentebb felsorolt kifejezések használatát. Nem olyan nehéz, elég gazdag a magyar nyelv, rengeteg szinonimát használhatsz helyettük. Egy kis figyelem (mert ismerjük el, valóban szükség van rá!) a te részedről, óriási megkönnyebbülés mások számára.
És mi a helyzet a buzi szóval, amikor LMBTQ emberek egymás között használják?
Nos igen, sokunkkal előfordul az LMBTQ közösségben, hogy öndefinícióra használjuk a buzi kifejezést mindezt a visszakövetelés (angolul reclaiming) jegyében. Ennek a háttere abban rejlik, hogy egy eredetileg megalázásra, megszégyenítésre és kirekesztésre használt kifejezés visszakövetelésével, és ezáltal egyben a jelentésének átfordításával erőt meríthetünk a korábbi fájdalmakból, legyőzhetjük a megfélemlítéseket, túljuthatunk a traumákon. Építhetünk rá, a különbözőségünk pozitív kifejeződése lehet saját magunk számára. Azé a különbözőségé, amivel mi is hozzáadunk a szürke, monoton kultúrához, amivel sokszínűvé tesszük a társadalmat. És itt térjünk vissza egy pillanatra a nyelvészkedéshez: a buzi szó igazából a buzeráns becézett alakja, ahogy a mozi a mozgóképé. Kedves kis szó ez, mondhatnánk. Szóval becézzük magunkat mi LMBTQ emberek buziként, amennyiben ez nekünk jól esik. És tegyük ezt LMBTQ emberek társaságában akkor, amennyiben a jelenlévők számára ez elfogadható. Figyeljünk mi is egymásra!
