“Sokkal nehezebb nyomon követni a diákok életét, reakcióit” — a digitális oktatás a járványhelyzet alatt
2020 márciusában minden magyar iskolának át kellett térnie digitális tanrendre, egyik hétről a másikra: felkészülési idő, digitális tantervek és tananyagok nélkül. A technikai feltételek és a digitális képességek hiánya, a motiválatlanság, és az online oktatás személytelensége jelentették a legnagyobb akadályokat. A Sokszínűség Oktatási Munkacsoport jelentése.
A Sokszínűség Oktatási Munkacsoport (SOM) 2018 elején jött létre azzal a céllal, hogy támogassa a pedagógusok munkáját a sokszínűség-oktatásában, valamint az előítélet alapú iskolai zaklatás és bántalmazás elleni küzdelemben. A kezdeményezéshez 13 olyan civil szervezet csatlakozott, amely oktatási kontextusban foglalkozik kisebbségekkel, gyermekjogokkal, emberi jogokkal és előítélet alapú zaklatással, bántalmazással.
2020 márciusában minden magyar iskolának át kellett térnie digitális tanrendre, egyik hétről a másikra: felkészülési idő, digitális tantervek és tananyagok nélkül. Ez még a legjobb helyzetben lévő, jól felszerelt és magas szintű digitális kompetenciákkal rendelkező iskolaközösségeknek is nagy kihívást jelentett. A SOM kutatása a a tanárok és más iskolai szakemberek zaklatással és kirekesztéssel kapcsolatos egész éves tapasztalatai, valamint erőforrásaik, szükségleteik mellettl arra is választ keresett, hogy a digitális tanrendre való átállás után milyen segítségre, milyen eszközökre van szüksége az iskoláknak és a tanároknak ezen a téren.
Az 500 kiltöltőnek csak 21,2%-a ítélte teljesen sikeresnek az átállást, viszont a legtöbben (43,9%) azért úgy gondolták, hogy többnyire sikeresen teljesített az intézményük.. Az intézmény sikerességét inkább az iskolai dolgozók munkája szempontjából értékelték, illetve „a körülményekhez képest”, nem az egész iskolaközösség szempontjából, hiszen mind a tanulók, mind a pedagógusok oldalán megjelentek problémák.
A legtöbb kitöltő (62%) azt látta a legnagyobb problémának, hogy a technikai, gyakorlati feltételek hiányoznak a tanulók otthonaiban: sokuknak nem állt rendelkezésre megfelelő eszköz vagy internetkapcsolat, illetve tanulásra alkalmas tér. A második legnagyobb akadály - a kitöltők több, mint fele szerint (52%) - a digitális és infokommunikációs kompetenciák hiánya volt a tanulóknál és szüleiknél: nem tudták megfelelően kezelni a programokat, amelyeket egyik napról a másikra kellett volna elsajátítani a hirtelen átállás végett.
Ugyanezek a problémák megjelentek a pedagógusok oldalán is, de kisebb arányban: a kitöltők több, mint negyede szerint voltak hiányosságok a tanárok digitális kompetenciáiban, 12%-uk szerint pedig technikai, gyakorlati problémák játszottak közre náluk. A legjelentősebb nehézségek közé tartozott az is, hogy hiányoztak az online tanmenetek, jó gyakorlatok, illetve a kitöltők harmadánál a diákok voltak túl fiatalok ahhoz, hogy önállóan, online tudjanak tanulni.
A válaszadók kiemelték még azt, hogy a diákok motiválatlanok voltak, „nem akartak tanulni”, illetve a szülők nem foglalkoztak gyermekük részvételével az oktatásban. Voltak, akiknek az jelentett nehézséget, hogy SNI-s vagy értelmi fogyatékossággal élő diákokkal foglalkoztak, akik számára jóval nagyobb kihívást jelent az online tanulás. Többen szóvá tették, hogy a személytelen online oktatás képtelen pótolni mindazt, amire az iskola és a közösségben való tanítás és tanulás jó, ezért sosem lehet teljesen sikeres a kizárólagosan online oktatás. Sokan jelezték azt is, hogy nem tudták kiválasztani a két legnagyobb problémát, mert az összes ugyanolyan negatívan befolyásolta a digitális tanrendet az intézményben.
A várakozásoknak megfelelően a vírushelyzet miatt hirtelen bevezetett digitális tanrend alatt drasztikusan megváltozott, hogy mit látnak, hallanak diákjaik életéből az iskolai dolgozók. Mikor arról kérdeztük őket, hogy szerintük milyen gyakori lehet, hogy egyes diákok a digitális tanrend alatt zaklatás vagy kirekesztés áldozatává válnak, a kitöltők több, mint fele azt válaszolta, hogy nem tudja (52,7%).
„Az online oktatás ideje alatt sokkal nehezebb nyomon követni a diákok életét, reakcióit. Így a zaklatást is nehéz kideríteni, észrevenni a tüneteket” — írta egy kitöltő.
A kitöltők többsége számára mégis fontos, hogy digitális tanrendben is legyen szó ezekről: 53,7% szerint „inkább fontos”, 30,4% szerint „nagyon fontos”. Viszont kevesebben találtak arra módot vagy alkalmat, hogy beépítsék az órákba: az iskolai zaklatás, bántalmazás témáját 32,5%-uk, a kisebbségek és társadalmi sokszínűség témáit 35,2% tudta bevinni.
“Különösen nagy nehézséget jelentett a digitális oktatás a legkisebbeknek, akik még nem tudnak önállóan, online tanulni, illetve az SNI-s vagy valamilyen fogyatékossággal élő diákoknak, valamint tanáraiknak, szüleiknek” — emelte ki Tihanyi Katalin, a SOM koordinátora. “Egyes kitöltők szerint az online oktatás semelyik diák esetében nem tudja pótolni a közösségben való tanulást. Így, majdnem egy év digitális oktatás után (a középiskolások esetében), ez is káros következményekkel járhat.”
A Sokszínűség Oktatási Munkacsoport 2021 tavaszára, az április 12-16-ai hétre meghirdeti a 3. Iskolai Sokszínűség Hetét, ami iskola- és osztályközösségeknek ad alkalmat arra, hogy beszélgessenek, alkossanak, filmet nézzenek, stb. a kirekesztés, zaklatás témáival kapcsolatban. A SOM az idei programra - a digitális oktatással kapcsolatos tapasztalatok fényében - diákokkal közösen használható e-learning anyaggal is készül. A korábbi Sokszínűség Hete programokról a munkacsoport honlapjáról lehet tájékozódni, jelentkezni pedig ezen a felületen lehet.
