The Prom: nem kell félni a melegektől, de a giccsparádés musicalektől annál inkább – kritika
Sokak számára kényes, de mindenképp szükséges témát boncolgat a The Prom című musical, ami arról szól, hogy egy amerikai középiskolában nem akarnak beengedni egy lányt a végzős bálra, mert leszbikus, ezért a Broadway pislákoló csillagai – élükön Meryl Streeppel – sietnek a segítségére, hátha pár felejthető dallal meg tudják változtatni a világot.
Ryan Murphy (Amerikai Horror Story, Ratched) egy remek alkotó, aki mindig próbált ügyelni arra, hogy a munkáiban szinte mindenki képviselve legyen, így nem csoda, hogy egy olyan musicalt hozott nekünk, ami a homoszexualitás elfogadásáról szól. Az mondjuk kifejezetten furcsa, hogy pont egy olyan műfajt választott a pozitív üzenet közléséhez, ami „elvileg” nem igazán vonzza azokat, akiknek leginkább hallaniuk kéne.
A The Prom – A végzős bál főszereplője Emma (Jo Ellen Pellman), egy fiatal lány, aki a barátnőjével szeretne elmenni a nagy eseményre. A helyi Szülő-Tanár Egyesület vezetője (Kerry Washington) viszont ezt nem engedi, és inkább lefújja az egészet, csak nehogy egy leszbikus pár jelenléte megrendítse az általa képviselt értékrendet, ebből pedig hatalmas botrány lesz. A hír eljut pár válságban lévő Broadway-színészhez is (Meryl Streep, James Corden, Nicole Kidman), akik elhatározzák, hogy a saját hírnevük érdekében megpróbálnak segíteni.
Az ötlet működőképes és jó, ráadásul elég nagy neveket láthatunk a Netflix idei csillogó-villogó, nagy dobásában, amiben rengeteget énekelnek. Jó eséllyel az összes színész szeme előtt az Oscar-díj lebegett, mikor aláírták a szerződést, de a filmet látva maximum a legrosszabbaknak járó Arany Málna-díjjal fogják jutalmazni őket, mert ez az alkotás bizony annyira lekezelő és giccses, hogy az már-már gusztustalan.
Meryl Streep olyan jól hozza az idegesítő díva karakterét, hogy nekünk sem sikerül megszeretnünk őt, akármennyire is átlátszó módon próbálkoznak a készítők azzal, hogy legalább sajnálatot érezzünk iránta. Nicole Kidman arcáról meg konkrétan eltűntek az érzelmek, így olyan, mintha egy életre kelt próbababa lenne, szóval árnyéka régi önmagának.
Az Emmát alakító színésznő pocsék munkát végez, hiszen szinte végig ugyanazt az ostoba arckifejezést produkálja, James Corden pedig félelmetesen rossz, mivel úgy adott életet egy homoszexuális karakternek, hogy a létező összes – sokszor egészen sértőnek számító – klisét alkalmazta közben, és nemes egyszerűséggel ripacskodik.
A zenéket könnyen elfelejtjük és a megvalósításban sincs semmi különleges vagy megragadó, de mégis az a legfájóbb, hogy a homoszexualitás elfogadásának igencsak fontos témáját ennyire ostoba módon kezelik. Megy a cukormáz, a giccs, az unalmas dalolászás, miközben a lehető legegyszerűbben, szinte gyerekesen próbálják a nézőket megtanítani arra, hogy nem kell félni a melegektől.
Tény, léteznek olyanok, akik még mindig nem képesek elfogadni a „másságot”, sőt, kifejezetten agresszívan reagálnak, ha szóba kerül a dolog. A The Prom is valószínűleg azzal a céllal készült el, hogy a lehető legalapabb szinten hasson az így gondolkodó rétegre, és megmutassa a világnak, hogy „a melegek is emberek”, pedig ennek már természetesnek kéne lennie. De Ryan Murphy annyira rossz eszközöket alkalmazott, hogy ezzel inkább ártott az ügynek, hiszen ebből nem tanmese lett, hanem egy irritáló, öncélú giccsparádé, ami túlzottan könnyedén kezel egy globális problémát.
A valóságban létező konfliktusoknak csak a felszínét kapargatják, és közben úgy tesznek, mintha egy kis éneklés vagy tánc mindent megoldana, pedig ennél jóval komolyabban kellett volna venniük ezt a társadalmi szinten lényeges témát, ha már beleálltak egy ilyen történettel.
Vannak gyermeküket kitagadó szülők, félelemben élő, elkergetett homoszexuálisok, akiknek itt szinte egy csettintésre megoldódnak a gondjaik, mintha az olyan könnyű lenne – és nem ilyen üzenetet kéne közvetíteni.
Az énekes betétek egy ideig szépen a cselekmény alá dolgoznak, de aztán hirtelen kisiklik minden, és olyan lesz az egész alkotás, mintha egy válogatáslemezt hallgatnánk.
Nem tudunk azonosulni a karakterekkel, nincs érzelmi mélység és elbagatellizálnak egy érzékeny, hatalmas jelentőséggel bíró témát, ami határozottan dühítő, és bizonyos szempontból megbocsájthatatlan.
A The Prom – A végzős bál filmként nem katasztrofális, de semmiképp sem lehet jónak nevezni. Érezni rajta, hogy a készítők nemes céllal indultak neki, de sajnos végül egy klisés, átlagon aluli musical lett belőle, ami hiába akar megtanítani minket egy fontos dologra, ha közben a sértően egyszerű eszközeivel még annyira sem tudja megragadni a közönséget, hogy legalább a zenéket élvezzük.
Ugyan vannak jó pillanatai a műnek, de végig idegesítő, hogy egy olyan terméket próbálnak lenyomni a torkunkon, ami lényegében üres, de mégis úgy viselkedik, mintha világmegváltó gondolatokkal lenne tele. Jóval nagyobb körültekintéssel és szociális érzékenységgel kellett volna elmesélni ezt a történetet, mert szó szerint életeket menthet, ha tényleg sikerül hatásosan eljuttatni a célközönség agyába az elfogadás pozitív üzenetét. Itt sajnos vaktölténnyel lövöldöztek, pedig minden megvolt hozzá, hogy egy kicsit tényleg élhetőbb hellyé tegyék a bolygót, szóval nagy kár érte.
A The Prom – A végzős bál már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét:
