Meleg történelmi alakok a magyar évszázadokból - volt, aki nem csinált belőle titkot

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem sem a homoszexuális hajlamain, sem a népén nem sok sikerrel uralkodott. A törököket hazánkból kiűző, méltán elismert Savoyai Jenő herceg azonban nyíltan vállalta másságát.

Bár az emberiség kezdete óta létezik homoszexualitás, a téma megítélése és közbeszéddé válása korszakonként változó. Mivel a kereszténység tanai szerint a homoszexualitás bűn, az európai kultúrkörben elítélendőnek, sőt, jó ideig keményen büntetendőnek számított.

Hazánkban elsőként egy XIV. századi, tisztek számára íródott eskü-példában esik szó a szodómiáról (legalábbis az aranydiplomás orvosdoktor, MTA-tag Magyary-Kossa Gyula kutatásai szerint): „Lajos királynak és szent koronájának való hívség-tartásodra minden orvot, tolvajt, gyilkost, katzért, emberétetőket, bűnösöket, bájosokat, házégetőket, szentegyháztörőket, fél hiten valót...igazán megmondod, megnevezed és kiadod.” Ebben a szövegben a katzér a mai kacér szavunk megfelelője, de akkoriban a parázna, a fajtalankodó szinonimája volt.

Az 1566-os Kassai jogkönyvben egyenesen égbekiáltó bűnnek nevezik a homoszexualitást, és sorban osztogatták a halálbüntetéseket ezen a jogcímen.

Nem sokkal később, a XVI. század végén uralkodott Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, de nem sok sikerrel uralta a homoszexuális hajlamait és a népét sem. Karrierje pedig jól indult, amikor a három részre szakadt ország egyesítése érdekében szövetséget kötött a török ellen Habsburg Rudolffal (aki minden volt, csak akasztott ember nem, hiszen titulusai közt volt a német-római császár, német és cseh király, osztrák főherceg, sőt, magyar király is, I. Rudolf néven). Az egyezség mellé bónuszként egy Habsburg főhercegnő, Mária Krisztierna keze is járt.

Nászukat azonban nem tudta elhálni az erdélyi nemes – ezt hol homoszexualitással, hol impotenciával magyarázzák a történészek, bár az előbbire több forrás mutat –, és utána is nagy ívben kerülte bájos feleségét, ezért a pápa később érvénytelenítette a házasságukat.

Amikor Zsigmond már másodszor mondott le hatalmáról, azt I. Rudolfra ruházta át, aki a rossznyelvek szerint szintén szeretett férfiakkal huncutkodni, bár ő közben számtalan női ágyast is beszerzett, csak nősülni nem volt hajlandó egy jóslat miatt. Rudolf nevében egyébként Báthory felesége, Erdély „végzetes asszonya” ült a kormányzói székbe, amíg a férje ismét összeszedte magát. Báthory Zsigmond összesen négy részletben uralkodott, és a következetlen uralkodó – miközben a törökkel és a Habsburgokkal marakodott – végül Erdély bukását és elszegényedését okozta.

A történelem idővonalán ugorva egyet máris a XVII. században találhatjuk magunkat, amikor Alvinczi Péter református lelkész – Pázmány Péter egyik legnagyobb ellenfele –, Gyulafehérváron eléggé konkrétan rendelkezett a homoszexualitás kapcsán: „a sodomia életet gyakorlók ellen inquisitorok deputáltatnak”.

Ennek a századnak a szülötte volt ugyanakkor a nyíltan meleg Savoyai Jenő herceg, a Habsburgok egyik legnagyobb hadvezére. Családi csemege, hogy a tábornagy édesanyja – aki bárónő-grófné rangokat tudott magáénak –, korábban a francia Napkirály, XIV. Lajos szeretője volt, úgyhogy az sem kizárt, hogy valójában tőle származnak kivételes képességei.

A satnya, alacsony és csúf Jenő ugyan első blikkre erőteljes hátrányból indult, ráadásul tetézte a dolgokat a hadseregben is felvállalt homoszexualitása, mégis kivívta magának, hogy egész Európa tisztelje őt. A „Vénusz nélküli Mars” néven emlegetett stratéga, akinek jól jöttek az akkoriban divatos magasított parókák, végül elérte, amit a mai napig hálásan köszönünk neki: hogy kiűzték a törököket Magyarországról.

Savoyai Jenő nem fáradozott azon, hogy tagadja a nyilvánvalót, ezért soha nem kötött házasságot sem, inkább a tudománynak és a művészeteknek szentelte szabadidejét.

Magyarországi birtoka a mai Csepel-szigeten terült el, ide húzatta fel a ráckevei kastélyt, óriási könyvtárral és képtárral is gazdagítva hazánkat.

A XVIII. század közepén még mindig ott tartottunk, hogy Mária Terézia halálbüntetéssel sújtotta a szodómiát, de II. József eltörölte ezt a törvénykezést.

Ehhez képest az 1878-as első magyar büntető törvénykönyv erőteljes enyhítésről tett tanúbizonyságot, hiszen abban már csak egy év fegyházzal bünteti az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot. Számos jogi és orvosi vitát követően, csupán 1962-ben került ki a büntető törvénykönyvből a homoszexualitás büntethetősége.

szeretlekmagyarorszag.hu