Még mindig nem elegen mernek előbújni ahhoz, hogy mindenki közvetlenül ismerjen melegeket. Tíz erős állítás Nádasdy Ádámtól
Fenntartja az itthoni életét, de – mint fogalmaz – „testsúlyomat londoni lábamra helyezem át”. Nádasdy Ádám most, hogy befejezte az oktatást az ELTE-n, Londonban élő párja után költözik. Azt tartják róla, hogy elsősorban civil bátorságával példamutató, de nyelvészként, műfordítóként és tanárként is iskolateremtő. Mint nyelvész elfogadja, hogy a nyelv állandóan megújul – a „szétadom” és a „szétoffolom” nem romlás, hanem természetes változás –, műfordításaival könnyen olvasható, mai szövegeket hoz létre, költeményeiben és a katedrán pedig mindent metaforákkal és hasonlatokkal mond el. Tíz erős állítás a Forbes júliusi számában olvasható portréból.
A Forbes 2019. júliusi címlapja
Nádasdy Ádám a megújuló nyelvről:
„Most hallottam azt az új kifejezést, hogy valaki szétoffolta a posztomat. Milyen érdekes! Igenis ismerni kell a magyar nyelvtant, hogy ezt használni tudja valaki, és a magyar nyelv izmosságát és teremtő erejét mutatja! A lepusztult melléknevet régen a röghegységekre használtuk, ám amióta a miniszterek is lepusztult infrastruktúráról beszélnek, a tankönyvírók leszoktak róla. Besettenkedtem egy tankönyvboltba, és ellenőriztem: már lekopott röghegységnek hívják, a tankönyvírók nem akartak kabarét csinálni abból, hogy a röghegység rongyos ruhában jár.”
A magyar nótákról:
„A magyar nóta a városi ember nosztalgiáját fejezi ki a falusi élet iránt, olyan szerepű tehát, mint az amerikai vadnyugat ábrázolása a hollywoodi filmekben. Fiatalkoromban zongoráztam és énekeltem egy beategyüttesben, és időnként vállaltunk fellépéseket falusi zárszámadásokon, vagyis a téeszek éves rendezvényén, ahol a maradék pénzt szétosztották. Persze mindezt bállal kötötték egybe, és éjfél tájékán, modern zenéink után a falu apraja-nagyja rendre elkezdte követelni, hogy játsszunk magyar nótát.”
Nádasdy Ádám és lánya, Nádasdy Vilma magyarnóta-estje az Örkény Színház Stúdiójában. Fotó: Horváth Judit
A Shakespeare-művek színpadi adaptációjáról:
„Fájjon Shakespeare-nek, hogy mit csinálnak a szövegével, én csak a fordító vagyok! Épp hogy ilyen lehetett akkoriban a nézőknek az eredeti hatása, és miért is ne próbáljuk meg rekonstruálni, mit érzett, aki bement Londonban a Globe Színházba Shakespeare idejében?”
A nemrég megjelent Bánk bán-fordításáról:
„Ha másra nem, arra jó lesz, hogy megveszik a diákok puskának, és a pad alatt, segédeszköznek használják. Katona nagyon tömörre vette, én többnyire inkább lábjegyzeteltem. Azért néha belecsúsztam abba a hibába, amibe az ügyetlen drámaíró, aki nem életszerűn túlbővítette a párbeszédet, és azt írta: »Apánk, a nyugdíjas gyógyszerész a szomszéd szobába alszik.« Márpedig két testvér nem mondja el egymásnak, hogy apjuknak mi a foglalkozása.”
Fotó: Orbital Strangers
Tanítványai huncutságáról:
„Mondtam, hogy azt a városnevet például, amelyet úgy írunk, hogy Manchester, Liverpoolnak ejtjük. Ez persze egy régi vicc egy híres brit humoristától. Hát évekkel később az egykori tanítványaim, azok a csirkefogók nem beleszerkesztették a tőlem hallott poént a megújított angol–magyar nagyszótárba a Manchester szócikk alá, hogy ejtsd: Liverpool?! Mint a kutya, aki lepisili a megfelelő helyet, megjelölve, hogy ő ott járt!”
Munkaterápiájáról (részlet egyik verséből):
„Mint a kutyán a tölcsérszerű gallér, a fehér, ormótlan műanyag, amit az állatorvos kényszerít rá, hogy ne tudja a sebeit nyalogatni: olyan nekem a munka.”
Márkról, aki a bejegyzett élettársa (szintén részlet a könyvéből):
„Orvos. Szívem doktora. Csak mindig elmegy. Szeret messze élni. Én meg itt. Sebez, ha elmegy, gyógyít, ha megjön.”
A melegekről:
„Megrögzött optimista vagyok. Szerencsére azt lehet látni, hogy egyre kevesebb ember háborodik fel a melegeken. De még mindig nem elegen mernek előbújni ahhoz, hogy minden ember ismerjen közelebbről, személyesen meleg párokat. Vagyis valószínűleg minden ember ismer ilyeneket, csak nem tudja. Itt van például Kövér úr, a parlamenti elnök, nyilván nem tudja, hogy a szomszédságában, a közeli közértben vagy gyerekei pedagógusai közt is lehetnek melegek. És nem ismeri Leo Varadkart, a derék ír miniszterelnököt sem, aki szintén meleg.”
Fotó: Orbital Strangers
A Pride-ról, ahová annak ellenére tervez kimenni, hogy egy kicsit még ingatag az egészségi állapota a műtét és a betegség után:
„Végül is egy nagy mulatság az egész, jólesik ott együtt lenni annyi meleggel. És még mindig csak egy ilyen nap van az évben, hogy zavartalanul lehet csókolózni az utcán.”
A tervezett Londonba költözésről:
„Jövök-megyek majd, egy-egy hónapra hazajövök, kettőt-hármat ott leszek. Fenntartom az itthoni életemet, de testsúlyomat londoni lábamra helyezem át. Elég volt az ingázásból.”
És hogy milyen erős mondatokat mond a cikkben Nádasdy Ádámról Mácsai Pál, Závada Péter, valamint a Magvető főszerkesztője, Turi Tímea, azt – még sok más Nádasdy-sztori mellett – a júliusi Forbesban lehet elolvasni. Itt pedig bele is lapozhatsz a magazinba:
