"Egy heteró férfi megkérdezte, neki lehet-e véleménye a filmről"
Interjú a Lány című film rendezőjével és főszereplőjével
2018 egyik legnagyobb meglepetéssikere egy belga film egy transznemű kamaszlányról, aki két dolgot szeretne: balett-táncos lenni, és végre kés alá feküdni, hogy testileg is lánnyá válhasson. A Lány című film világpremierjén, Cannes-ban megnyerte kategóriája fődíját, és mellesleg még három másik díjat is, és a diadalmenet nagyjából minden fesztiválon folytatódik, sőt, azóta Golden Globe-ra is jelölték.
Legutóbbi díja a magyarok számára egy rossz hírt is hozott: az Európai Filmakadémia ugyanabban a kategóriában (legjobb bemutatkozó film) jelölte, amelyben a magyar Egy napot is, és itt is a Lány tarolt. Itt, a sevillai díjátadó gála előtt interjúztunk néhány külföldi újságíróval együtt Lukas Dhont rendezővel és a főszerepet játszó, valóban balettozó fiúval, Victor Polsterrel arról, hogyan fogadják a filmet azokban az országokban, ahol nem olyan jó a transzneműek helyzete, mint Belgiumban, és hogy mit szólnak azokhoz, akik azért kritizálják a filmet, mert nem egy transznemű színész játssza a főszerepet.
Volt ideje a világon bármi másra Cannes óta, mint hogy a filmmel utazott fesztiválról fesztiválra?
Lukas Dhont: Rengeteget utaztam, az biztos, és egy csomóan kifejezték az elismerésüket a filmmel kapcsolatban, ami csodálatos dolog. Eljutottunk néhány olyan helyre is, amelyet nagyon fontosnak tartok: voltunk például Lengyelországban vagy Grúziában is, ahol, hogy is mondjam, máshogy állnak a transzneműekhez, mint Belgiumban, ahonnan mi jövünk. Ezekben az országokban fontos személyesen is jelen lenni a film mellett. Izgalmas időszak volt ez, és persze jó eljutni újabb és újabb helyekre, de filmkészítőként nagyon nagy bennem az igény arra, hogy nekikezdjek végre valami újnak. Hiszen ezzel a projekttel foglalkozom lassan már kilenc éve. Az újdonság már borzasztóan izgat, de még a Lány is kiköveteli magának a figyelmemet, és ezt boldogan meg is adom neki. De azért ugyanilyen boldogan el is engedném most már a közeljövőben.
De addig még hátravan pár olyan gála, mint mondjuk a Golden Globe.
LD: Hát igen, az elég bájos lesz: ott állhatok majd Lady Gaga mellett!
Bár régóta dolgozott rajta, a Lány mégis nagyon beletalált a korszellembe, és teljesen aktuális ma. Kész lett volna a közönség erre a filmre korábban is?
LD: Ezt más is kérdezte már, és persze, én is érzem, hogy az időzítés jót tett a film aktualitásának, de az az érdekes, hogy nekem ez sosem jutott eszembe. Soha nem úgy gondoltam a Lányra, mint valami borzasztóan aktuális téma feldolgozására. 2009-ben találkoztam Nora történetével (A film igaz sztorin alapszik: Lukas Dhont egy cikket olvasott a fiútestben született Nora Monsecourról, akiből balerina lett – K. B.), és azonnal beleszerettem az ő kitartásába és abba, akivé vált: számomra az ő története arról szólt, hogy valaki ragaszkodik a valódi énjéhez. És ebben megláttam valami nagyon emberit és abszolút univerzálisat; ez volt az, amit mindenképp meg akartam mutatni. Aztán az elmúlt kilenc évben sok minden megváltozott a világon, a transz emberek kérdése jóval láthatóbbá vált, ami biztos, hogy sokat segített a film ismertségének is.
