A disco felemelkedése és bukása
A Hi-NRG a lehető legszintetikusabb – és az egyik legellenállhatatlanabb – tánczene, amely a discóból nőtt ki és a nyolcvanas években először letarolta a melegklubokat, majd Kylie Minouge-gal az egész világot meghódította. A műfaj meg nem énekelt kulcsfigurája viszont ironikus módon egy kissé homofób producer, Bobby Orlando, aki nem mellesleg pályára állította a Pet Shop Boyst is. A 64. Recorder magazin Eurodance & eurodisco fókusztémáját az alapoktól kezdjük.
A disco 1976-1979 között szinte teljes szélességben dominálta a popzenét (annyira, hogy még a rockra is megkerülhetetlen hatást gyakorolt: The Rolling Stones, Kiss, Rod Stewart – csak néhány emblematikus discosláger előadója). A remixkultúra, a 12” maxik megjelenése, a dj-k szerepének megnövekedése – hogy szintén csak néhány, a tánczenét a későbbiekben is meghatározó momentumot soroljak a disco érdemei közé. A zeneipart csúcsra járató sikerelőadókról (ABBA, Donna Summer, Bee Gees) nem is szólva. De persze ahogyan mindennek, úgy ennek a nagy hullámnak is leáldozott egyszer, a kommersz popbiznisz egyszerűen túlárasztotta a piacot discolemezekkel, 1980 már bőven az ellencsapás, a Disco Sucks! jegyében indult. Csakhogy ahogyan mindig, minden műfaj továbbfejlődésekor, úgy már itt is bőven formálódott ekkor valami még újabb a felszín alatt.
